WordCitizen's Virtual Home
Room 22
Concerts & Lectures
Samuel Hoffman plays the theremin
(1953)
Najmányi László: THEREMINIAD videokönyv trilógia
Első kötet: Lives & Times of Professor Theremin
Előkészületben:
Második kötet: A láthatatlan dobok - Theremin professzor amerikai feleségének története
Harmadik kötet: Tiger Lily - Theremin professzor első, orosz feleségének története
WordCitizen/JazzTalk: THEREMINJAZZ
Merlin Nemzetközi Színház, Budapest
Najmányi László magyar nyelvű honlapja: http://wordcity.webs.com
A Theremin könyv honlapja: http://www.freewebs.com/wordcitizen12/thereminbook.htm
Artscape interview (English): http://www.freewebs.com/wordcitizen12/
A Theremin könyv honlapja: http://www.freewebs.com/wordcitizen12/thereminbook.htm
Clara Rockmore
Achron: Hebrew Melody
Najmányi László: THEREMINIAD
A nagysikerű Theremin
című dokumentumregény (Enciklopédia Kiadó, 2006) szerzője, Najmányi László
2008. október 21-én, este 8 órakor kezdődő multimédia theremin koncerten, az
A38 állóhajón rendezett Tiltott
gyümölcsök fesztivál keretében mutatja be Budapesten először a THEREMINIAD videokönyv trilógia Lives & Times of Professor Theremin
című, első kötetét. A szerző kiadásában megjelent, 67 perc hosszúságú mű az
első Magyarországon megjelent videokönyv. Az Amerikában már népszerű új műfaj
azt a közönségréteget célozza meg, akiknek nincs ideje, energiája, képessége
nyomtatott könyveket olvasni, akik már nem szavakban, fogalmakban, hanem képekben
és érzetekben, hangulatokban, feelingekben
gondolkodnak, ugyanakkor igénylik a komplex tartalmakat. A tévéfilmekhez sokban
hasonlító videokönyvek zene, mozgó- és állóképek, valamint narráció
segítségével teszik a 21. század gondolkodó embere számára könnyen
befogadhatóvá a kortárs irodalmat, Najmányi László esetében a történetmesélést.
A THEREMINIAD trilógia első kötete a világ első térvezérlésű elektronikus
hangszere, a theremin, és feltalálója, Lev Szergejevics Tyermen (Leon Theremin)
orosz tudós történetének fő állomásait ismerteti video- és fényképes
dokumentumok, valamint a szerző thereminre és elektronikára írt zenei
kompozícióinak felhasználásával. Akit érdekel a történelem, a zsenialitás
titkai, a kémkedés és az elektronikus zene művészete bizonyára izgalmasnak,
tanulságosnak fogja találni ezt a különleges bemutatót, ami remélhetőleg kedvet
ad majd a nyomtatásban megjelent, a videokönyvnél természetszerűleg
nagyságrendekkel több verbális információt adó Theremin könyv elolvasásához is.
Najmányi László magyar nyelvű honlapja: http://wordcity.webs.com
A Theremin könyv honlapja: http://www.freewebs.com/wordcitizen12/thereminbook.htm
A Theremin könyv megrendelhető internetes terjesztőktől és az Enciklopédia kiadótól: http://www.enciklopediakiado.hu
Tiltott gyümölcsök az A38-on
Najmányi László
Para-Kovács Imre
Tudósok
2008 10 21
...kedd este. Zé mesterrel kicsit késve érkezünk, de még így is műsorkezdés előtt közönség minimális, a nézőtéren asztalok, rajtuk mécsesek. A színpadon egy öltönyös, elegáns úriember, megjelenésre mint a Mézga család Köbükije (vagy egy idősebb és bölcsebb Mézga Aladár), de ugyanígy lehetne a Pendragon-legenda valamely szereplője is (akár a regény, akár a filmváltozatból). Előtte egy magyar színpadon nem sűrűn látott hangszer, a theremin, ő pedig kísérteties zajokat csal ki belőle, miközben a háttérbe vetítve Sztálin elvtárs írogat és rabok dolgoznak, a hó tiszta és csillogó és halálos (ekkor már a Gulágon járunk), magyar színészek mondják a szöveget és a theremin alá hasonlóan nyomasztó ritmusok és hangeffektek keverednek. Najmányi László előadása nekem amilyen nehezen indult, akkora katarzis lett a végére. A zeneileg alulképzettek kedvéért megemlítem, hogy őt a Spions ős-punk csoport egyik tagjaként illik ismerni, és a kevés valóban tiltott gyümölcs egyike volt, olyannyira, hogy Magyarország elhagyására is kényszerült zenekarával. Ha hihetünk neki és a korabeli értő kevesek beszámolóinak, a Spions rengeteg dolgot kapcsolt össze: a videoművészet, a performansz, a punkzene és az ideológia sajátos eleggyé vált a kezük között, és ha csak egy kicsit is máshogy álltak volna a csillagok, akkor olyan pályát futhattak volna be, mint a szlovén Laibach vagy Angliában a PTV (én személy szerint mindezt tényként elfogadom, csak a Spionst nem ismerő olvasók kedvéért mondtam el). Külön kiemelendő, hogy mindezt a megfelelő időben tették, és az adásukat nagyon kevesen fogták (a hatalom is ezen "értő kevesek" közé tartozott, ezért is bírták távozásra őket, Halász Péterékkel egyetemben). Mint minden mítosznál, úgy itt is fennáll, hogy mindenki mást lát bele és mást vár el tőle. A legegyszerűbb megoldás az, amit Johnny Rottenék csináltak a Szigeten: lejátszani a régi számokat, kicsit jobban mint annak idején. Az igazi keresők azonban mindig a nehezebb utat választják.
Ahogy a másik, Magyarországra visszatért ex-Spion, Peter Ogi, úgy Najmányi sem épít a saját legendájára (azt úgyis bőven kizsákmányolták és populárissá tették már mások). Ma este se volt nosztalgiázás, "csak" ugyanolyan izgalmas és úttörő dolgot produkált mint a 70-es években, persze befogadhatóbb megfogalmazásban, és nyilván más hangszerekkel-eszközökkel (arról nem is szólva, hogy a videó-technika is sokat fejlődött a Spions "Donauer Video Familie" -performanszai óta). Hősünk ezen az estén úgy győzött a színpadon, hogy nem kellett emlékeztetnie senkit a múltjára.
A Spions-tematika (kémkedés, hatalmak sakkjátszmái emberi bábukkal) jelen volt Leon Theremin életében is, azt lehet mondani, hogy ezt a sztorit szinte Najmányinak írta az élet. A megvalósítás pedig sikerült: az első pillantásra egyszerűnek ható számítógépes megoldások és jelképek (amiket N.L. honlapjáról már ismerhetünk) tökéletes egységet képeznek a filmhíradó-bejátszásokkal, illetve a könyv hangjáték-szerű audio-feldolgozásával, ahonnan a hangminták zöme származott. Lehet hogy mind képileg, mind hangzásilag egyszerű eszközökhöz nyúlt, de azok a helyükön voltak. A Thereminiad alapelemei külön-külön, mint film, hangjáték vagy zenei CD nekem nem jöttek volna be, azonban az élő előadás, ami ezt a hármat egybefogta, az nagyot ütött. Komolyan elérzékenyültem a végén, annyira átadta Theremin professzor (és rajta keresztül az összes elnyomott/tévútra állított zseni) emberi tragédiáját. A szovjet hatalom (abban a korban még a sztálini verzió) egyáltalán nem ismerte (f)el saját tudósainak jelentőségét, jellemzően amit nem tudtak harcászatra/kémkedésre felhasználni, az maximum lesajnálva megtűrt művészkedés volt, amivel a kötelező napi pártmunka (kémkedés, lehallgatóberendezések fejlesztése meg a többi propagandamocsok) után lehetett foglalkozni, ha egyáltalán szabad volt. Senkit nem hatott meg, hogy ott volt egy fura kis fickó, akit mintha a Marsról szalajtottak volna, és csinálta a furábbnál furább találmányokat, sőt: a kommunista kulturkampfnak "hála", ezeknek csak töredéke maradt ránk. A kicsit hosszúra nyúlt bevezető (képzeletbeli film képzeletbeli stáblistája) így került utólag a helyére, ahogy az ajánlás is, ami a kommunista diktatúra áldozatainak szólt, megemlítve, hogy a "túlkapásokért" (az összes tábor ott a hóban, az internálások, kivégzések meg a többi, amibe konkrétan emberek milliói haltak bele, áttételesen pedig még sokkal többen), szóval hogy mindezért összesen hat (!!!) embert vontak felelősségre. EZ a tragédia, és ezt ragadta meg a Thereminiad EGY ember sorsán keresztül (aki egyik percben pozitív hős, a másikban szerepébe belekényszerített kém, a harmadikban már csak egy megnyomorodott túlélő), én pedig könnyeztem a végére, basszameg, úgy szíven ütött az egész.
Osztályzat: A
Ezután a színpadra felhoztak két széket, az egyikbe Dr. Máriás ült, a másikba Para-Kovács Imre, elkezdődött egy beszélgetés, amit én kb. tíz percig bírtam, végül inkább kimentem a klotyóba dobni egy sárgát, és káromkodtam, hogy a ma este mégse csak a zenéről fog szólni, majd a cikk végén elolvashatjátok tik is hogy pontosan mi történt és miért, most térjünk vissza a Zenéhez, merthogy a beszélgetés után végre rákerült a sor arra is.
Bevallom töredelmesen, hogy a Tudósokat én Bada Dada kiválásáig követtem nyomon, egyszer-kétszer belefutottam ugyan a Szigetes fellépéseikbe, de ott mindent lehetett, csak a részletekre figyelni nem. Ami ezekből megmaradt, az most, a kisszámú, ülő közönség előtt megtartott koncert után még nyilvánvalóbb lett: a badai őrület hiányát gépi pontossággal, súlyos megszólalással pótolták. Dr. Máriás mintha mindig ugyanazt a dalt írná, ugyanazt a témát öntené zenébe, ami hol slágereket tud eredményezni (Gyerek akarok lenni, Basszál-basszál-basszál, illetve a régi Tudósok majd' összes száma), hol meg nem. Személy szerint én hiányoltam a Gyerek akarok lenni-t, meg azt a másikat, ami arról szól, hogy a fejem a kedvenc szekrényem, de bőségesen kaptunk egyéb sikerdalokat (Ne vágd le a farkadat; Ne fűrészeld a lábamat). Az utolsó előttibe, ami "kedves politikus barátainkról" szólt, beszállt Najmányi is a thereminnel, és megint azt éreztem, hogy igen, ez úgy tökéletes, ahogy van, benne van Najmányi életútja Amerikától idáig, benne van Dr. Máriás Jugoszláviájának tragédiája, az egész nyomorult west-balkán rock and roll fíling, úgy retró, hogy kortárs és vice versa, egy rohadt üvöltés az égre, hogy mégis miért baszódik el itt minden, és üvölt és fáj, de mentes az alteros önsajnáltatástól.
Osztályzat: A
Az utolsó számba beszállt Para-Kovács Imre, én pár percig hallgattam ezt is, aztán kimentem vécére, de sajnos még ott is hallottam, és most értünk el a cikk végére.
Para-Kovács Imre magánszámait direkte hagytam utoljára. Imre ugyanis megbolondult, pont úgy ahogy Fiala János is. Ki lehet mondani, hogy minél kevesebb a júdáspénz, annál inkább megbolondulnak ezek a megmondóemberek, akiknek a szövegére ugyan szükség van, de annyira azért nem, hogy komolyan meg is fizessék őket. A megmondóember munkája az, hogy beszól, rugdos, és ha néha választ kap a beszólogatásaira, akkor még durvább beszólásokkal reagál, mert mást nem tud. Ezek a beszólások előbb-utóbb elérik az életveszélyes fenyegetések szintjét, ilyenkor a megmondóember a júdáspénz emelését és a rendőrség védelmét kéri, amire a főnöke általában azt mondja, hogy HAHAHA. Emberünk ekkor bepánikol, de már nem tud hova futni, beleszorult egy szerepbe, amit el kell játszania, akármi is lesz neki (rosszabb esetben a hozzátartozóinak is) a vége. Kilépni nem tud, merre is tudna, hisz' akkor be kéne ismernie, hogy tapló volt, és bocsánatot kérnie, és hát a megrendelőnek se a meghunyászkodott tékozló fiúra, hanem a véresszájú médiasztárra van szüksége. Emberünk egyre jobban kétségbeesik, kapkod, és végül már a saját rajongói között is árulókat sejt, fél, hogy egyszercsak szarral dobálják meg, vagy tejsavat spriccelnek rá, miközben a Székely Himnuszt éneklik kórusban (ráadásul tercelve). Van olyan is, hogy a júdáspénz annyira kevés, hogy a nagy ember még a sajátjait is leköpi (PKI a ma esti beszélgetésen nagy büszkén meséli, hogy egy gimiben érettségi tétel lett, de még így is hogy lealázta az egyszeri tanárt, aki életrajzot kért tőle, hogy egyáltalán legyen miből felkészülnie a nebulóknak). Ha viszont elég a júdáspénz, az onnan látszik, hogy az illető nem fröcsög habzó szájjal, kapásból tudok 1-2 embert, akik ugyanazt gondolják (és maguk közt talán ugyanúgy beszélnek az országról meg annak a himnuszáról és zászlójáról) mint PKI, mégse állnak ki vele nagy nyilvánosság elé. Segítek: Paizs Miklós nem kapott eleget, azért volt neki az a jobboldal-kiirtós verse :)
Aki nem tudná (én is így voltam vele az este folyamán), Imre azért került ebbe a műsorba, mert az új könyvét -saját bevallása szerint- betiltották. Valójában -szintén az ő saját bevallása szerint- mindössze annyi történt, hogy a kiadója nem volt hajlandó vállalni az esetleges becsületsértési pereket, ezért elálltak a megjelentetéstől. Viszont!!! Az író úr most felolvas nekünk belőle, ez élete egyik legfontosabb műve, és mégse jelenhet meg, hát így hallgassuk. Így hallgattam. A Kurvaország című könyv azonos című nyitóverse a Spions Nirvániájának harmatgyenge, öncélúan provokatív átirata. A csalódás ezután is csak folytatódott: bár PKI azt állítja, hogy pártoktól függetlenül nagyon durván a kurva anyjába küldött mindenkit ebben a könyvben (ami épp emiatt nem jelenhet meg), a többi felolvasott (nem verses) részlet alapján én ki merem mondani, hogy ez ugyanaz a kategória, mint Tóta W. Árpád vagy Hajós András "kirohanásai": látszólag tökös és mindenkinek beszól, azonban az igazi felelősöket valahogy sose nevezi meg, és a pártfüggetlen anyjábaküldést is mindig az ellenzéknél kezdi (tudod, ők azok akik 2002 óta nincsenek hatalmon), szóval őket anyázza, meg az ellenzék szavazótáborát, akik a blogjába beírnak, és akik mind "náci fostalicskák" (PKI saját szavaival élve).
Nézem, hallgatom, szomorú vagyok. PKI biztonsági játékos, és most hazai pályán van, bár az egész előadásból süt, hogy titokban talán várja, hogy megjelenjen mondjuk Tomcat vagy valami más csúnyanáci, és akkor még hangosabban kiabálhatná, hogy "elnyomnak, elnyomnak", mint a földműves a Gyaloggalopp-ban. (A hazai pálya alatt azt értem, hogy az a tíz-húsz ember aki itt van, az mind azért van itt, amiért. Az egyetlen "beszólogató" max. annyira szól be, mint a napkeltében szokás, magyarul: alákérdez, még magyarabbul: meleg szarig benyal. [Végülis, ha PKI feloszthatja az ország lakosságát magyarokra és nem nácikra, akkor én miért ne tehetném vele ugyanezt a sarkítást, PKI-től a "magyar" jelzőt egész este amúgyis csak negatív kicsengéssel hallottam, számára a "magyar", az egy káromkodás, egy szitokszó, és úgy is használja]).
Amit Najmányi László tud, és előadásából is kiderült, az az, hogy a világ nem fekete-fehér, és nem nácikból meg nemnácikból, komcsikból és jómunkásemberekből áll. PKI még 43 évesen is ott tart, hogy mindenről AZ (na nem a dugás, hanem a nácik) jut eszébe, és még a világ egyik legpolitikamentesebb számába, a Basszál-basszál-basszál-ba is beveszi az Isten / Haza / Család-ot, meg a Hass / Alkoss / Gyarapíts-t. PKI világképe rendkívül egyszerű: a blogjába nácik írnak és fenyegetik, ha a kiadó nem akar becsületsértési perbe keveredni, akkor őt cenzúrázzák. Imre meg a többiek is hasonlítanak valamennyire azokhoz, akiket leköpködnek: ha ŐK ugatnak le, gyaláznak meg valamit, az egy jó poén, és aki nem érti, az hülye. Ha viszont velük sütik el ugyanazt a nagyon rossz viccet, akkor perrel fenyegetőznek, magyarul sírnak, mint az egyszeri gyerek az oviban, aki addig provokálta a kiscsoport legerősebbjét, amíg az le nem kevert neki egy jó nagyot (emlékszik még valaki Seres ökobarnázós cikkére? És ha nem, miért nem emlékeztek rá?). Mindez azért szomorú, mert amíg csak egy ilyen "publicista" is lesz (akármelyik oldalon), aki pénzért (vagy ami még rosszabb: meggyőződésből) belerúg mindenbe ami a másik oldalnak fontos, és úgy, hogy valódi oka nincs rá, addig a balhé borítékolva van. (Meg nyilván azért is szomorú, mert elvesznek az árnyalatok, és mert az underground nem erről az egyirányú gyűlöletről kéne hogy szóljon: hol volna ebben a világképben Erdély Miklós, László Károly, Leon Theremin, vagy a régi Spions helye? Lehet eljátszani azzal is, hogy letakarjuk a szerző nevét meg kicserélni a célcsoportot leíró szavait, és hamar kiderül, hogy PKI semmivel sem kevésbé intoleránsabb és gyűlölködőbb azoknál akiket ostoroz.)
Szóval ameddig ilyen para-figurák vannak, addig béke és árokbetemetés nem nagyon lesz ebben a "kurvaországban", csak mindkét oldal kölcsönös démonizálása, meg esetleg egy véres, kicsinyes, mocskos kis polgárháború (amit a provokátorok általában biztonságban, melegben és sört iszogatva szoktak átvészelni). Azonban némi reményre ad okot, hogy még egy effajta háború kirobbantásához is kell valami: befogadó illetve provokálható közönség. Itt és most csak a befogadó közönség volt jelen, ami rokonokkal-barátokkal együtt max.10-20 fő lehetett. A provokálandó az esetleg én lehettem volna, de jómagam inkább mind a kétszer hugyoztam egy szép sárgát ahelyett, hogy PKI-t hallgattam volna, node hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, az első aranyozás után még idejében visszaérkeztem, pont akkor amikor Dr. Máriás megkérdezte a mi Imrénket, hogy Imre, mit is kaptál te Korda Györgytől, amire én (főleg így, a második sör után) már egyből vágtam (félhangosan, de azért még eléggé hallhatóan) a választ: TRIPPERT, és mikor körülöttem egy-két ember ezen felröhögött, folytattam a felsorolást: meg szifiliszt, és még kankót is.
Osztályzat: Z-
P.S.: Szalacsi nem János, hanem Sándor (ezt sem javította ki az alákérdező beszóló).
Najmányi László
Para-Kovács Imre
Tudósok
2008 10 21
...kedd este. Zé mesterrel kicsit késve érkezünk, de még így is műsorkezdés előtt közönség minimális, a nézőtéren asztalok, rajtuk mécsesek. A színpadon egy öltönyös, elegáns úriember, megjelenésre mint a Mézga család Köbükije (vagy egy idősebb és bölcsebb Mézga Aladár), de ugyanígy lehetne a Pendragon-legenda valamely szereplője is (akár a regény, akár a filmváltozatból). Előtte egy magyar színpadon nem sűrűn látott hangszer, a theremin, ő pedig kísérteties zajokat csal ki belőle, miközben a háttérbe vetítve Sztálin elvtárs írogat és rabok dolgoznak, a hó tiszta és csillogó és halálos (ekkor már a Gulágon járunk), magyar színészek mondják a szöveget és a theremin alá hasonlóan nyomasztó ritmusok és hangeffektek keverednek. Najmányi László előadása nekem amilyen nehezen indult, akkora katarzis lett a végére. A zeneileg alulképzettek kedvéért megemlítem, hogy őt a Spions ős-punk csoport egyik tagjaként illik ismerni, és a kevés valóban tiltott gyümölcs egyike volt, olyannyira, hogy Magyarország elhagyására is kényszerült zenekarával. Ha hihetünk neki és a korabeli értő kevesek beszámolóinak, a Spions rengeteg dolgot kapcsolt össze: a videoművészet, a performansz, a punkzene és az ideológia sajátos eleggyé vált a kezük között, és ha csak egy kicsit is máshogy álltak volna a csillagok, akkor olyan pályát futhattak volna be, mint a szlovén Laibach vagy Angliában a PTV (én személy szerint mindezt tényként elfogadom, csak a Spionst nem ismerő olvasók kedvéért mondtam el). Külön kiemelendő, hogy mindezt a megfelelő időben tették, és az adásukat nagyon kevesen fogták (a hatalom is ezen "értő kevesek" közé tartozott, ezért is bírták távozásra őket, Halász Péterékkel egyetemben). Mint minden mítosznál, úgy itt is fennáll, hogy mindenki mást lát bele és mást vár el tőle. A legegyszerűbb megoldás az, amit Johnny Rottenék csináltak a Szigeten: lejátszani a régi számokat, kicsit jobban mint annak idején. Az igazi keresők azonban mindig a nehezebb utat választják.
Ahogy a másik, Magyarországra visszatért ex-Spion, Peter Ogi, úgy Najmányi sem épít a saját legendájára (azt úgyis bőven kizsákmányolták és populárissá tették már mások). Ma este se volt nosztalgiázás, "csak" ugyanolyan izgalmas és úttörő dolgot produkált mint a 70-es években, persze befogadhatóbb megfogalmazásban, és nyilván más hangszerekkel-eszközökkel (arról nem is szólva, hogy a videó-technika is sokat fejlődött a Spions "Donauer Video Familie" -performanszai óta). Hősünk ezen az estén úgy győzött a színpadon, hogy nem kellett emlékeztetnie senkit a múltjára.
A Spions-tematika (kémkedés, hatalmak sakkjátszmái emberi bábukkal) jelen volt Leon Theremin életében is, azt lehet mondani, hogy ezt a sztorit szinte Najmányinak írta az élet. A megvalósítás pedig sikerült: az első pillantásra egyszerűnek ható számítógépes megoldások és jelképek (amiket N.L. honlapjáról már ismerhetünk) tökéletes egységet képeznek a filmhíradó-bejátszásokkal, illetve a könyv hangjáték-szerű audio-feldolgozásával, ahonnan a hangminták zöme származott. Lehet hogy mind képileg, mind hangzásilag egyszerű eszközökhöz nyúlt, de azok a helyükön voltak. A Thereminiad alapelemei külön-külön, mint film, hangjáték vagy zenei CD nekem nem jöttek volna be, azonban az élő előadás, ami ezt a hármat egybefogta, az nagyot ütött. Komolyan elérzékenyültem a végén, annyira átadta Theremin professzor (és rajta keresztül az összes elnyomott/tévútra állított zseni) emberi tragédiáját. A szovjet hatalom (abban a korban még a sztálini verzió) egyáltalán nem ismerte (f)el saját tudósainak jelentőségét, jellemzően amit nem tudtak harcászatra/kémkedésre felhasználni, az maximum lesajnálva megtűrt művészkedés volt, amivel a kötelező napi pártmunka (kémkedés, lehallgatóberendezések fejlesztése meg a többi propagandamocsok) után lehetett foglalkozni, ha egyáltalán szabad volt. Senkit nem hatott meg, hogy ott volt egy fura kis fickó, akit mintha a Marsról szalajtottak volna, és csinálta a furábbnál furább találmányokat, sőt: a kommunista kulturkampfnak "hála", ezeknek csak töredéke maradt ránk. A kicsit hosszúra nyúlt bevezető (képzeletbeli film képzeletbeli stáblistája) így került utólag a helyére, ahogy az ajánlás is, ami a kommunista diktatúra áldozatainak szólt, megemlítve, hogy a "túlkapásokért" (az összes tábor ott a hóban, az internálások, kivégzések meg a többi, amibe konkrétan emberek milliói haltak bele, áttételesen pedig még sokkal többen), szóval hogy mindezért összesen hat (!!!) embert vontak felelősségre. EZ a tragédia, és ezt ragadta meg a Thereminiad EGY ember sorsán keresztül (aki egyik percben pozitív hős, a másikban szerepébe belekényszerített kém, a harmadikban már csak egy megnyomorodott túlélő), én pedig könnyeztem a végére, basszameg, úgy szíven ütött az egész.
Osztályzat: A
Ezután a színpadra felhoztak két széket, az egyikbe Dr. Máriás ült, a másikba Para-Kovács Imre, elkezdődött egy beszélgetés, amit én kb. tíz percig bírtam, végül inkább kimentem a klotyóba dobni egy sárgát, és káromkodtam, hogy a ma este mégse csak a zenéről fog szólni, majd a cikk végén elolvashatjátok tik is hogy pontosan mi történt és miért, most térjünk vissza a Zenéhez, merthogy a beszélgetés után végre rákerült a sor arra is.
Bevallom töredelmesen, hogy a Tudósokat én Bada Dada kiválásáig követtem nyomon, egyszer-kétszer belefutottam ugyan a Szigetes fellépéseikbe, de ott mindent lehetett, csak a részletekre figyelni nem. Ami ezekből megmaradt, az most, a kisszámú, ülő közönség előtt megtartott koncert után még nyilvánvalóbb lett: a badai őrület hiányát gépi pontossággal, súlyos megszólalással pótolták. Dr. Máriás mintha mindig ugyanazt a dalt írná, ugyanazt a témát öntené zenébe, ami hol slágereket tud eredményezni (Gyerek akarok lenni, Basszál-basszál-basszál, illetve a régi Tudósok majd' összes száma), hol meg nem. Személy szerint én hiányoltam a Gyerek akarok lenni-t, meg azt a másikat, ami arról szól, hogy a fejem a kedvenc szekrényem, de bőségesen kaptunk egyéb sikerdalokat (Ne vágd le a farkadat; Ne fűrészeld a lábamat). Az utolsó előttibe, ami "kedves politikus barátainkról" szólt, beszállt Najmányi is a thereminnel, és megint azt éreztem, hogy igen, ez úgy tökéletes, ahogy van, benne van Najmányi életútja Amerikától idáig, benne van Dr. Máriás Jugoszláviájának tragédiája, az egész nyomorult west-balkán rock and roll fíling, úgy retró, hogy kortárs és vice versa, egy rohadt üvöltés az égre, hogy mégis miért baszódik el itt minden, és üvölt és fáj, de mentes az alteros önsajnáltatástól.
Osztályzat: A
Az utolsó számba beszállt Para-Kovács Imre, én pár percig hallgattam ezt is, aztán kimentem vécére, de sajnos még ott is hallottam, és most értünk el a cikk végére.
Para-Kovács Imre magánszámait direkte hagytam utoljára. Imre ugyanis megbolondult, pont úgy ahogy Fiala János is. Ki lehet mondani, hogy minél kevesebb a júdáspénz, annál inkább megbolondulnak ezek a megmondóemberek, akiknek a szövegére ugyan szükség van, de annyira azért nem, hogy komolyan meg is fizessék őket. A megmondóember munkája az, hogy beszól, rugdos, és ha néha választ kap a beszólogatásaira, akkor még durvább beszólásokkal reagál, mert mást nem tud. Ezek a beszólások előbb-utóbb elérik az életveszélyes fenyegetések szintjét, ilyenkor a megmondóember a júdáspénz emelését és a rendőrség védelmét kéri, amire a főnöke általában azt mondja, hogy HAHAHA. Emberünk ekkor bepánikol, de már nem tud hova futni, beleszorult egy szerepbe, amit el kell játszania, akármi is lesz neki (rosszabb esetben a hozzátartozóinak is) a vége. Kilépni nem tud, merre is tudna, hisz' akkor be kéne ismernie, hogy tapló volt, és bocsánatot kérnie, és hát a megrendelőnek se a meghunyászkodott tékozló fiúra, hanem a véresszájú médiasztárra van szüksége. Emberünk egyre jobban kétségbeesik, kapkod, és végül már a saját rajongói között is árulókat sejt, fél, hogy egyszercsak szarral dobálják meg, vagy tejsavat spriccelnek rá, miközben a Székely Himnuszt éneklik kórusban (ráadásul tercelve). Van olyan is, hogy a júdáspénz annyira kevés, hogy a nagy ember még a sajátjait is leköpi (PKI a ma esti beszélgetésen nagy büszkén meséli, hogy egy gimiben érettségi tétel lett, de még így is hogy lealázta az egyszeri tanárt, aki életrajzot kért tőle, hogy egyáltalán legyen miből felkészülnie a nebulóknak). Ha viszont elég a júdáspénz, az onnan látszik, hogy az illető nem fröcsög habzó szájjal, kapásból tudok 1-2 embert, akik ugyanazt gondolják (és maguk közt talán ugyanúgy beszélnek az országról meg annak a himnuszáról és zászlójáról) mint PKI, mégse állnak ki vele nagy nyilvánosság elé. Segítek: Paizs Miklós nem kapott eleget, azért volt neki az a jobboldal-kiirtós verse :)
Aki nem tudná (én is így voltam vele az este folyamán), Imre azért került ebbe a műsorba, mert az új könyvét -saját bevallása szerint- betiltották. Valójában -szintén az ő saját bevallása szerint- mindössze annyi történt, hogy a kiadója nem volt hajlandó vállalni az esetleges becsületsértési pereket, ezért elálltak a megjelentetéstől. Viszont!!! Az író úr most felolvas nekünk belőle, ez élete egyik legfontosabb műve, és mégse jelenhet meg, hát így hallgassuk. Így hallgattam. A Kurvaország című könyv azonos című nyitóverse a Spions Nirvániájának harmatgyenge, öncélúan provokatív átirata. A csalódás ezután is csak folytatódott: bár PKI azt állítja, hogy pártoktól függetlenül nagyon durván a kurva anyjába küldött mindenkit ebben a könyvben (ami épp emiatt nem jelenhet meg), a többi felolvasott (nem verses) részlet alapján én ki merem mondani, hogy ez ugyanaz a kategória, mint Tóta W. Árpád vagy Hajós András "kirohanásai": látszólag tökös és mindenkinek beszól, azonban az igazi felelősöket valahogy sose nevezi meg, és a pártfüggetlen anyjábaküldést is mindig az ellenzéknél kezdi (tudod, ők azok akik 2002 óta nincsenek hatalmon), szóval őket anyázza, meg az ellenzék szavazótáborát, akik a blogjába beírnak, és akik mind "náci fostalicskák" (PKI saját szavaival élve).
Nézem, hallgatom, szomorú vagyok. PKI biztonsági játékos, és most hazai pályán van, bár az egész előadásból süt, hogy titokban talán várja, hogy megjelenjen mondjuk Tomcat vagy valami más csúnyanáci, és akkor még hangosabban kiabálhatná, hogy "elnyomnak, elnyomnak", mint a földműves a Gyaloggalopp-ban. (A hazai pálya alatt azt értem, hogy az a tíz-húsz ember aki itt van, az mind azért van itt, amiért. Az egyetlen "beszólogató" max. annyira szól be, mint a napkeltében szokás, magyarul: alákérdez, még magyarabbul: meleg szarig benyal. [Végülis, ha PKI feloszthatja az ország lakosságát magyarokra és nem nácikra, akkor én miért ne tehetném vele ugyanezt a sarkítást, PKI-től a "magyar" jelzőt egész este amúgyis csak negatív kicsengéssel hallottam, számára a "magyar", az egy káromkodás, egy szitokszó, és úgy is használja]).
Amit Najmányi László tud, és előadásából is kiderült, az az, hogy a világ nem fekete-fehér, és nem nácikból meg nemnácikból, komcsikból és jómunkásemberekből áll. PKI még 43 évesen is ott tart, hogy mindenről AZ (na nem a dugás, hanem a nácik) jut eszébe, és még a világ egyik legpolitikamentesebb számába, a Basszál-basszál-basszál-ba is beveszi az Isten / Haza / Család-ot, meg a Hass / Alkoss / Gyarapíts-t. PKI világképe rendkívül egyszerű: a blogjába nácik írnak és fenyegetik, ha a kiadó nem akar becsületsértési perbe keveredni, akkor őt cenzúrázzák. Imre meg a többiek is hasonlítanak valamennyire azokhoz, akiket leköpködnek: ha ŐK ugatnak le, gyaláznak meg valamit, az egy jó poén, és aki nem érti, az hülye. Ha viszont velük sütik el ugyanazt a nagyon rossz viccet, akkor perrel fenyegetőznek, magyarul sírnak, mint az egyszeri gyerek az oviban, aki addig provokálta a kiscsoport legerősebbjét, amíg az le nem kevert neki egy jó nagyot (emlékszik még valaki Seres ökobarnázós cikkére? És ha nem, miért nem emlékeztek rá?). Mindez azért szomorú, mert amíg csak egy ilyen "publicista" is lesz (akármelyik oldalon), aki pénzért (vagy ami még rosszabb: meggyőződésből) belerúg mindenbe ami a másik oldalnak fontos, és úgy, hogy valódi oka nincs rá, addig a balhé borítékolva van. (Meg nyilván azért is szomorú, mert elvesznek az árnyalatok, és mert az underground nem erről az egyirányú gyűlöletről kéne hogy szóljon: hol volna ebben a világképben Erdély Miklós, László Károly, Leon Theremin, vagy a régi Spions helye? Lehet eljátszani azzal is, hogy letakarjuk a szerző nevét meg kicserélni a célcsoportot leíró szavait, és hamar kiderül, hogy PKI semmivel sem kevésbé intoleránsabb és gyűlölködőbb azoknál akiket ostoroz.)
Szóval ameddig ilyen para-figurák vannak, addig béke és árokbetemetés nem nagyon lesz ebben a "kurvaországban", csak mindkét oldal kölcsönös démonizálása, meg esetleg egy véres, kicsinyes, mocskos kis polgárháború (amit a provokátorok általában biztonságban, melegben és sört iszogatva szoktak átvészelni). Azonban némi reményre ad okot, hogy még egy effajta háború kirobbantásához is kell valami: befogadó illetve provokálható közönség. Itt és most csak a befogadó közönség volt jelen, ami rokonokkal-barátokkal együtt max.10-20 fő lehetett. A provokálandó az esetleg én lehettem volna, de jómagam inkább mind a kétszer hugyoztam egy szép sárgát ahelyett, hogy PKI-t hallgattam volna, node hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, az első aranyozás után még idejében visszaérkeztem, pont akkor amikor Dr. Máriás megkérdezte a mi Imrénket, hogy Imre, mit is kaptál te Korda Györgytől, amire én (főleg így, a második sör után) már egyből vágtam (félhangosan, de azért még eléggé hallhatóan) a választ: TRIPPERT, és mikor körülöttem egy-két ember ezen felröhögött, folytattam a felsorolást: meg szifiliszt, és még kankót is.
Osztályzat: Z-
P.S.: Szalacsi nem János, hanem Sándor (ezt sem javította ki az alákérdező beszóló).
Impressum
Impressum
WordCitizen's Works
WordCitizen/Najmányi László munkái
WordCitizen:
a.k.a.
A.L. Newman, Boris Popoff, 108, Bardo, Sir David O'Clock, DJ NoMore, Karl-Heinz Wienerblut, Laszlo Najmanyi
e.t.c.
NewsRoom / Események
Calendar / Eseménynaptár
Death
Eulogies
Writings / Írások
Writings in English / Angol nyelvű írások
Writings in Hungarian / Magyar nyelvű írások
Plays in English / Angol nyelvű színdarabok
Plays in Hungarian / Magyar nyelvű színdarabok
Actual / Aktuális írások
Books / Könyvek
Published Books / Megjelent könyvek:
Theremin
Downtown Blues
Mistery of the House of Bloom / Blum-ház rejtélye
Yippie! The disobedient Citizen / Yippie! Az engedetlen polgár
In the works / Előkészületben:
Carib Book / Karib könyv
Malay Book / Maláj Könyv
Book of Americas / Amerikák könyve
Rasta
Plays / Színdarabok
Journalism / Publicisztika
DJ NoMore
Trebitsch
Balkan Nights
Puerta del Muerta
Audio Books / HangosKönyvek
(In the works / Előkészületben)
Karl-Heinz Koala
Music & Sound Archives / Hang- és zenei archivumok
AudioGuides / AudioKalauzok
Music CDs:
Downtown Blues
Dance The Newyork
THE SOUTHERN CROSS
THE CITY OF THE LAME
Music Video:
Hippikiller: Underground – A tribute to SPIONS (Version 1)
VideoBooks / VideoKönyvek:
TimeBook
DowntownBlues
Bloom's Prayer
WordCitizen 1-3
Yippie Trilogy
From the Library of Leopold Bloom / Leopold Bloom könyvtárából
Carib Book Volume 1 / Karib könyv 1. kötet
THEREMINIAD 1.
The Jew / A zsidó
L'ODYSSÉE ÉLECTRONIQUE
THE MAN WHO WAS A THEATRE
VideoBio: drMáriás
VideoBio: Halász Péter
VideoBio: Najmányi László
VideoBio: Halász Péter Tamás
VideoBio: Szalay Péter
The City of the Lame
VideoBio: Batykó Róbert
In the works / Előkészületben:
Carib Book Volume 2 / Karib könyv 2. kötet
Malay Book / Maláj könyv
Book of Americas / Amerikák könyve
THEREMINIAD 01
An excerpt from the videobook / Részlet a videókönyvből
VideoBooks showtime / Videokönyv bemutatók
Theatres, theatre performances / Színházak, színházi előadások:
Kovács István Studió
Donauer Video Family Without Video & Friends
Donauer Arbeiter Familie Ohne Arbeit
Run by R.U.N.
Home Theatre
CyberHome
Anselmus Szindróma
Blokk
Csehovék
THEREMINIAD
Les Fleurs du Mal
WordCitizen @ Merlin
Jehuda Lőw Társaskör
Lucullus és Társai
EUROKAZ
Les Fleurs du Mal: THEREMINIAD
Excerpt 01 on video
Les Fleurs du Mal: THEREMINIAD
Excerpt 02 on video
Les Fleurs du Mal: THE CITY OF THE LAME
Excerpts on video:
Lame Overture
Nurse Hermione
Mr Jones
Nurse Aquamarina
Monsieur d'Foyer
Les Fleurs du Mal: CHEKHOVS / CSEHOVÉK
An excerpt on video / Részlet videó felvételen
Performed by / Előadta Kari Györgyi
Picture Galeries / Képgalériák:
Julia Wallace Collection
James Lyman Nash Collection
Sergio Mendez Collection
Ludwig Museum
Yehuda Loew Gallery / Jehuda Lőw Galéria
THE MAP of New Jerusalem by SPIONS
TimeWalls
Talking Statues / Beszélő szobrok
Death
SPIONS
Peter Halasz Virtual Memorial / Halász Péter Virtuális Emlékmű:
Main Entrance – Főbejárat
Side Door – Művészbejárat
Peter Halasz Lives – Halász Péter él
Blogs / Blogok:
English - Hungarian/Magyar
KOSHER BLOG / KÓSER BLOG
Artportal Blog
Working Class Hero
WordCitizen's Virtual Home / WordCitizen Virtuális Otthona
WordCity
Interviews, articles, presentations, lectures / Interjúk, kritikák, prezentációk, előadások
Curriculum Vitae / Szakmai önéletrajz
English – Hungarian/Magyar
VideoBio
An excerpt / Részlet
HomePages / Honlapok
English – Hungarian/Magyar
Contact
GuestBook
WordCitizen/Najmányi László munkái
WordCitizen:
a.k.a.
A.L. Newman, Boris Popoff, 108, Bardo, Sir David O'Clock, DJ NoMore, Karl-Heinz Wienerblut, Laszlo Najmanyi
e.t.c.
NewsRoom / Események
Calendar / Eseménynaptár
Death
Eulogies
Writings / Írások
Writings in English / Angol nyelvű írások
Writings in Hungarian / Magyar nyelvű írások
Plays in English / Angol nyelvű színdarabok
Plays in Hungarian / Magyar nyelvű színdarabok
Actual / Aktuális írások
Books / Könyvek
Published Books / Megjelent könyvek:
Theremin
Downtown Blues
Mistery of the House of Bloom / Blum-ház rejtélye
Yippie! The disobedient Citizen / Yippie! Az engedetlen polgár
In the works / Előkészületben:
Carib Book / Karib könyv
Malay Book / Maláj Könyv
Book of Americas / Amerikák könyve
Rasta
Plays / Színdarabok
Journalism / Publicisztika
DJ NoMore
Trebitsch
Balkan Nights
Puerta del Muerta
Audio Books / HangosKönyvek
(In the works / Előkészületben)
Karl-Heinz Koala
Music & Sound Archives / Hang- és zenei archivumok
AudioGuides / AudioKalauzok
Music CDs:
Downtown Blues
Dance The Newyork
THE SOUTHERN CROSS
THE CITY OF THE LAME
Music Video:
Hippikiller: Underground – A tribute to SPIONS (Version 1)
VideoBooks / VideoKönyvek:
TimeBook
DowntownBlues
Bloom's Prayer
WordCitizen 1-3
Yippie Trilogy
From the Library of Leopold Bloom / Leopold Bloom könyvtárából
Carib Book Volume 1 / Karib könyv 1. kötet
THEREMINIAD 1.
The Jew / A zsidó
L'ODYSSÉE ÉLECTRONIQUE
THE MAN WHO WAS A THEATRE
VideoBio: drMáriás
VideoBio: Halász Péter
VideoBio: Najmányi László
VideoBio: Halász Péter Tamás
VideoBio: Szalay Péter
The City of the Lame
VideoBio: Batykó Róbert
In the works / Előkészületben:
Carib Book Volume 2 / Karib könyv 2. kötet
Malay Book / Maláj könyv
Book of Americas / Amerikák könyve
THEREMINIAD 01
An excerpt from the videobook / Részlet a videókönyvből
VideoBooks showtime / Videokönyv bemutatók
Theatres, theatre performances / Színházak, színházi előadások:
Kovács István Studió
Donauer Video Family Without Video & Friends
Donauer Arbeiter Familie Ohne Arbeit
Run by R.U.N.
Home Theatre
CyberHome
Anselmus Szindróma
Blokk
Csehovék
THEREMINIAD
Les Fleurs du Mal
WordCitizen @ Merlin
Jehuda Lőw Társaskör
Lucullus és Társai
EUROKAZ
Les Fleurs du Mal: THEREMINIAD
Excerpt 01 on video
Les Fleurs du Mal: THEREMINIAD
Excerpt 02 on video
Les Fleurs du Mal: THE CITY OF THE LAME
Excerpts on video:
Lame Overture
Nurse Hermione
Mr Jones
Nurse Aquamarina
Monsieur d'Foyer
Les Fleurs du Mal: CHEKHOVS / CSEHOVÉK
An excerpt on video / Részlet videó felvételen
Performed by / Előadta Kari Györgyi
Picture Galeries / Képgalériák:
Julia Wallace Collection
James Lyman Nash Collection
Sergio Mendez Collection
Ludwig Museum
Yehuda Loew Gallery / Jehuda Lőw Galéria
THE MAP of New Jerusalem by SPIONS
TimeWalls
Talking Statues / Beszélő szobrok
Death
SPIONS
Peter Halasz Virtual Memorial / Halász Péter Virtuális Emlékmű:
Main Entrance – Főbejárat
Side Door – Művészbejárat
Peter Halasz Lives – Halász Péter él
Blogs / Blogok:
English - Hungarian/Magyar
KOSHER BLOG / KÓSER BLOG
Artportal Blog
Working Class Hero
WordCitizen's Virtual Home / WordCitizen Virtuális Otthona
WordCity
Rooms - Szobák:
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11
12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22
Interviews, articles, presentations, lectures / Interjúk, kritikák, prezentációk, előadások
Curriculum Vitae / Szakmai önéletrajz
English – Hungarian/Magyar
VideoBio
An excerpt / Részlet
HomePages / Honlapok
English – Hungarian/Magyar
Contact
GuestBook