WordCitizen's Virtual Home

Room 22

NewsRoom


Utoljára frissítve: 2011. május 08.
L. tájékoztató a paragrafus alján


-    W  o  r  d  C  i  t  i  z  e  n  '  s     Blog   -

English                                                                     Hungarian

Artportal Blog

- In Time We Trust -

Jehuda Lőw Társaskör

Eulógiák

Aktuális szövegek

G.I.N.A.

Impressum

FIGYELEM!
A NewsRoom szabadon kutatható archivumként lebeg tovább a virtuális térben.
Az oldal frissítése 2011. május 8-án, terjedelmi okokból befejeződött.
A WordCitizennel kapcsolatos aktuális információk és a különböző kutatási területeire mutató linkek az entitás honlapján találhatók.
Megtisztelő érdeklődésüket ezúttal is köszönjük.

Contact

WordCitizen magyar nyelvű blogja



Frissítve: 2011. március 25.

Impressum

Első fejezet
Black Hole Boogie
2007. október 27.

Második fejezet
Yippie Blog
2007. november 16.


Harmadik fejezet
YIPPIE! Könyv
2008. január. 20.


Negyedik fejezet
WordCitizen / SzóPolgár
2008. március 6.

Ötödik fejezet
The Torture Playlist / Kínzás zenével
2008. február 28.

Hatodik fejezet
KulturKampf Hu 2008
2008. február 28.


Hetedik fejezet
WordCitizen / SzóPolgár
2008. április 3.


Nyolcadik fejezet
KOGART Petition/KOGART Petíció
2008. április 6.


Kilencedik fejezet
Representational Democracy/Képviseleti demokrácia
2008. április 9.


Tizedik fejezet
Az internetadó és a tudásalapú társadalom
2008. április 24.


Tizenegyedik fejezet
WordCitizen / SzóPolgár
2008. május 2.


Tizenkettedik fejezet
WordCitizen / SzóPolgár
Előadás és könyvbemutató a Merlin Színházban
2008. június 6.


Tizenharmadik fejezet
Leopold Bloom könyvtárából
video performance
Irokéz Galéria, Szombathely
2008. június 15.


Tizennegyedik fejezet
Meghalt Major János
2008. június 19.



Tizenötödik fejezet
THEREMINIAD
VideoBook Trilogy
Volume 1.
Lives & Times of Professor Theremin

Theremin concerts and lectures on the inventor of the world's first space controled electronic music instrument.
Introducing
Lives & Times of Professor Theremin
The First Volume of the THEREMINIAD videobook trilogy.
Theremin koncertek és előadások a világ első térvezérlésű hangszerének feltalálójáról
A THEREMINIAD című videokönyv trilógia első kötetének bemutatói:


2008. november 5, 21 H
WordCitizen - Jazztalk
THEREMINJAZZ
Merlin Színház
Budapest (Hungary)


Najmányi László
THEREMINIAD
Első kötet
Lives & Times of Professor Theremin
2008. október 21, 20 H

Forbidden Fruits Festival
Ship A38
Budapest (Hungary)

2008. október 16, 18 H
Hamvas Béla Városi Könyvtár
Százhalombatta, (Hungary)
Szent István tér 5.

2008. szeptember 25, 18 H
újInkognitó Reklámkocsma
Debrecen (Hungary)

Tizenhatodik Fejezet

Jehuda Lőw Társaskör
KÓSER KABARÉ

2008. november 30, 20 H
Sirály
1061 Budapest, Király u. 50

Tizenhetedik fejezet
WordCitizen / JazzTalk
Egy kis jazz történet
Najmányi László videovetítéssel egybekötött előadása

2008. december 3. 21 H
Merlin Nemzetközi Színház
1052 Budapes, Gerlóczy u. 4.

Tizennyolcadik fejezet
VideoKönyv bemutató és kiállítás megnyitó
Najmányi László videovetítéssel egybekötött előadása
az 1960-70-es évek Amerikájáról és Magyarországáról

2008. december 4. 17:30 H
AKKU Kulturális Központ
Budapest VII. Kazinczy u. 21

Tizenkilencedik fejezet


R.I.P.
George Brecht
1926 - 2005

Huszadik fejezet

Jehuda Lőw Társaskör
GÓLEM, GÓLEM
trilógia
2. rész
Gólemünk
2008. december 28, vasárnap este 8
Sirály

Huszonegyedik fejezet

IN TIME WE TRUST
Új magyar nyelvű honlap és CV adatbázis

2008 decemberében, Hanuka ünnepének negyedik napján, Karácsony előestéjén a Nyitott Könyvműhely kiadó, előzetes értesítés nélkül megszüntette WordCitizen (Najmányi László) addig általa finanszírozott magyar nyelvű honlapját. A több éves munkával készült honlap jelentős adatvesztéssel járó megszüntetése után néhány órával elkezdődött az új, magyar nyelvű honlap és CV építése. Másnapra a fő archivumok már ismét elérhetőek lettek, de valószínűleg hosszú ideig fog tartani, amíg a tartalomban elhelyezett valamennyi linket sikerül ismét a helyes irányokba fordítani, az összes elveszett dokumentum rekonstruálása pedig valószínűleg lehetetlen. Ezért az új honlap látogatóinak szíves elnézését kéri a szerző, aki fő magyarországi tevékenységének a folyamatos katasztrófaelhárítást tartja. Sajnos a hely démonának valamennyi trükkjére nem lehet felkészülni. Imák, átkok, ördögűzés sem segítenek. Bár a magyar nyelvű CV adatbázis bővítése folytatódik, a kutatásra ajánlott angol nyelvű CV továbbra is teljesebb marad.

Új magyar nyelvű honlap:
http://wordcity.webs.com

Új magyar nyelvű Curriculum Vitae:
http://www.freewebs.com/wordcitizen/curriculumvitae.htm

Huszonkettedik fejezet



WordCitizen 5
Najmányi László
Karib könyv
VideoKönyv bemutató

2009. január 14, szerda este 7:30 H
Merlin Nemzetközi Színház

Zenegyűjtéssel, kulturantropológiai és helytörténeti kutatásokkal foglalkozva Najmányi László évekig járta a Karib tenger szigeteit. Élményeit tapasztalatait a Karib könyv című útinaplójában foglalta össze. Az útinapló szövegének, valamint az egyes szigeteken készített fényképeinek, hang- és videofelvételeinek, valamint saját, a szigeteken alkotott műveinek felhasználásával egy 12, egyenként mintegy 60 perc hosszúságú részből álló videokönyv összeállításába kezdett. Most a sorozat bevezető, első kötetét mutatja be, ismeretterjesztő előadás kíséretében a déltengeri szigetek,a karib kultúra, zene, vallások és történelem iránt érdeklődőknek. A videokönyv a szerző eddig megjelent könyveivel és videokönyveivel együtt az előadás helyszínén, kedvezményes áron megvásárolható. Az előadás után, este 9-től VJ NoMore és DJ Sanyi Carib Magic című multimédia előadása az étteremben.



VideoKönyvek

Huszonharmadik fejezet



EZ NEM SZÍNHÁZ, NEM FOG FÁJNI!
Jehuda Lőw Társaskör:
KÓSER KABARÉ
Havi rendszerességgel jelentkező zsidó izé

GOLEM GO HOME
Jajgassunk együtt, amíg lehet!

2009. január 25, vasárnap este 8
SIRÁLY
1061 Budapest, Király u. 50.

A Jehuda Lőw Társaskör, az élő színház feltámasztásán munkálkodó hagyományőrző egyesület Kóser Kabaréjának harmadik előadásán a Gólem, Gólem trilógia Golem Go Home című, önállóan is élvezhető befejező részét mutatja be a kiválasztottaknak. A zsidó kabaré nemes hagyományait folytatjuk. A józan ész és a jó ízlés határai most sem fognak bennünket megállítani. Táncolunk, énekelünk, panasznapot tartunk, híreket mondunk. Fingóverseny most nem lesz, helyette együtt jajgatunk a közönséggel, mert azt még lehet.

Huszonnegyedik fejezet

Sir David O'Clock & DJ Sanyi:
TimeTown
Theremin koncert

2009. február 7, este 11 H
CINETRIP
Rudas fürdő, Budapest

Huszonötödik fejezet

Jehuda Lőw Társaskör:
VideoTime
Najmányi László Downtown Blues és Karib könyv című videokönyveinek bemutatója

2009. február 9, este 8 H
SIRÁLY
1061 Budapest, Király u. 50

Huszonhatodik fejezet

2009. február 11, este 7:30 H
WordCitizen:
CRISIS
A VÁLSÁG PSZICHOLÓGIÁJA
avagy
SZENVEDJ SZÉPEN
Bemutatásra kerül Najmányi László TimeBook című video naplója

2009. február 11, este 9 H
WordCitizen/JazzTalk
Sir David O'Clock - DJ Sanyi: L'Odyssée Électronique
Koncert thereminre, természeti hangokra és elektronikára

MERLIN Nemzetközi Színház
Budapest V., Gerlóczy u. 4

Huszonhetedik fejezet

WordCitizen:
Halász Péter emlékest

2009. március 11, szerda este 7:30
Merlin Nemzetközi Színház
Budapest V. Gerlóczy u. 4

Najmányi László emlékezik a három éve, New Yorkban  elhunyt Halász Péterre. Az 1960-as évek végén ismerték meg egymást. Mindketten független  színházat csináltak. Mindkettőjüket csaknem egy időben kényszerítették emigrációba a diktatúra hatóságai. Mindketten New Yorkban találtak otthonra. Számos projekten dolgoztak együtt az elmúlt évtizedek során. Najmányi László egyike volt azoknak, akiket a haldokló Halász Péter felkért, hogy működjenek közre a 2006. február 6-án, a budapesti Műcsarnokban megrendezett  búcsúelőadásán. A Merlin színházban New York-i és budapesti személyes emlékekről, közös  munkákról fog beszélni és bemutatja a Halász Péter emlékére készült Downtown Blues című videokönyvét.

Halász Péter Virtuális Emlékmű:
Főbejárat
Művészbejárat
Halász Péter él



THEATRICA VITAE
AZ ÉLŐ SZÍNHÁZ FELTÁMASZTÁSÁÉRT

Najmányi László színházi díjat alapított a 2006. március 9-én, New Yorkban elhunyt színházművész, Halász Péter emlékére. Az évente odaítélt díjjal az élő színház legkiválóbb művelőinek munkáját ismeri el. A Theatrica Vitae díjat első ízben Kiss-Végh Emőkének és Ördög Tamásnak, a Jehuda Lőw Társaskör és a Les Fleurs du Mal társulatok tagjainak adományozta az alapító, a Kóser Kabaré és a L'Odyssée Électronique című előadások létrehozásáért. A díjat 2009. március 29.-én, a L'Odyssée Electronique című előadás után, a budapesti Sirályban adta át a kitüntetetteknek az Alapító.

A díjátadás videó felvétele

Halász Péter emlékest
2009. március 3, 20 H, Kultúrtipp
Najmányi László interjúja Balog Józsefnek, a Klub Rádió munkatársának


THEATRICA VITAE 2010

A 2010-es Theatrica Vitae díjat Surányi Nórának, a Les Fleurs du Mal társulat örökös tagjának ítélte oda az Alapító, a Bünti című lakásszínházi előadásban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért. A díjátadásra a budapesti Műcsarnokban megrendezett Halász Péter - Szellemidézés című eseménysorozat záróaktusaként 2010. március 22-én, 0:15 H kezdettel került sor.



Huszonnyolcadik fejezet



Jehuda Lőw Társaskör
&
Les Fleurs du Mal
- a gondolkodó ember rituális színháza -
bemutatja:
L'ODYSSÉE ÉLECTRONIQUE
elektronikus oratórium

Zene thereminre és elektronikára:
DJ NoMore (a.k.a. Sir David O'Clock)

Video Art:
VJ NoMore

Libretto:
WordCitizen

Közreműködnek:
Fazekas Pál
Kiss-Végh Emőke

Najmányi László
Ördög Tamás

Odüsszeusz és Pénelopé történetének feldolgozása multimédia elektronikus zenei koncert formájában

Mítosz és valóság:
Mi a valószínűbb? Az, hogy Trója tíz évig tartó ostroma után Odüsszeusz és társai további tíz évig bolyongtak a tengeren, szirénekkel, egyszemű óriásokkal, varázslónőkkel, istenekkel és istennőkkel találkoztak, miközben Odüsszeusz felesége, Pénelopé hűségesen várta haza férjét? Vagy az, hogy a hadizsákmánnyal megrakott akhájok inkább bulizni akartak egy ideig a Mediterránban, mielőtt visszatértek volna kecskéikhez és megöregedett asszonyaikhoz Ithakára? Tényleg hűségesen várta húsz évig Odüsszeuszt Pénelopé, vagy lefeküdt Láértesszel, haldokló apósával, aztán a lovásszal, a kondással, az összes Ithakán kikötő tengerésszel és valamennyi kérőjével unalmában? Hip hop ritmusokra ültetett, mai gengszter szlengben megírt hexameterekkel meséljük el azt, amit a vak Homérosz sajnos nem mert megénekelni.

2009. március 29, este 8 H
SIRÁLY
1061 Budapest, Király u. 50

Huszonkilencedik fejezet



LE MAISON DE LA PEUR
A Félelem Háza
rémdráma

Soha nem tudhatjuk, hogy mire készül a másik.

Harmincadik fejezet



Les Fleurs du Mal
– a gondolkodó ember ellenszínháza –
bemutatja:

HOLY SHIT
Cabaret Noire

2009. május 31, vasárnap este 8 H
SIRÁLY
1061 Budapest, Király u. 50


Harmincegyedik fejezet
VideoBio
Művészek video-portréi

Frissítve:
2010. november 29.

Az artportal.hu, a legteljesebb, folyamatosan fejlődő és bővülő magyar kortárs művészeti adatbázis 2009 májusában elindította a VideoBio című, művészeket bemutató video-portré sorozatát. A kutatókat segítő, a kortárs művészetet népszerűsítő sorozatból eddig drMáriás, Halász Péter, Najmányi László, Halász Péter Tamás, Szalay Péter, Batykó Róbert, Les Xmas (Karácsonyi László), Fischer Judit, Tarr Hajnalka, Mátrai Erik, Július Gyula, Eperjesi Ágnes, Szilágyi Lenke, Ádám Zoltán, El-Hassan Róza, Beöthy Balázs, Kopasz Tamás és Borsos Lőrinc video-életrajza készült el, amelyek egy-egy részlete megtekinthető a portal video szekciójában. A teljes sorozat, illetve annak DVD formátumban terjesztett egyes darabjai  megrendelhetők az artportaltól, illetve közvetlenül a video-portrék készítőjétől.

Hippikiller: Underground – A tribute to SPIONS (Version 1)
Részlet Najmányi László videó-önéletrajzából

A könyv halála vagy újjászületése – interjú az a38.hu portálnak Najmányi László videó-könyvei és VideoBio-i kapcsán

Harminckettedik fejezet
Artportal Blogs

Frissítve:
2010. november 29.

2009 szeptemberében beindult az artportal.hu kezdetben heti , majd havi rendszerességgel frissített, Najmányi László (WordCitizen) által írt és moderált blogja.


Harmincharmadik fejezet
The City of the Lame
VideoBook

Az 1999-ben, a budapesti Merlin Nemzetközi Színházban bemutatott, hasonló című, angol nyelvű darab videókönyv verziója. A videókönyv részletei az alábbi címeken tekinthetők meg:

Harminchetedik fejezet
2009. október 26-án meghalt Orsós Györgyi

Najmányi László
A Halál és a művészet

A Halál és a Halhatatlan
Képgyűjtemény Orsós Györgyi emlékére

Harmincnyolcadik fejezet
Les Fleurs du Mal: Csehovék – VideoBook
Olga monológja

Harminckilencedik fejezet


Les Fleurs du Mal: THEREMINIAD

Részlet videó felvételen

Negyvenedik fejezet

Les Fleurs du Mal
– a gondolkodó ember büntető színháza –
bemutatja:

BÜNTI
videó dokumentum

Készítették:
Surányi Nóra
Adrian Costache
Najmányi László

2009. december 20.

Negyvenegyedik fejezet
Haiti

Intejú Ránki Júliának, a Kossuth Rádió (M1) Esti beszélgetés a kultúráról című műsora számára
2010. február 3.

Negyvenkettedik fejezet
Krik? Krak!
Haiti fekete lengyelei


Írás az Élet és Irodalomban
2010. február 12.

Negyvenharmadik fejezet
Halász Péter – Szellemidézés

Eseménysorozat a budapesti Műcsarnokban
2010. március 19–21

Negyvennegyedik fejezet
R.I.P.
Malcolm McLaren
1946–2010

Negyvenötödik fejezet
Digitális festmények 1996–2010 (Széria 01.)
VideóKönyv

Negyvenhatodik fejezet
R.I.P.
Rammellzee
1960–2010

Negyvenhetedik fejezet
2010 július

SPIONS: Eden Was A Garden
Videóklip Hervé Zénouda és Gregor Davidow 1981-ben, Párizsban rögzített demo hangfelvételéhez

SPIONS: Adieu
Videóklip Jean-Marie Salaun és Gregor Davidow 1981-ben, Párizsban rögzített demo hangfelvételéhez

Negyvennyolcadik fejezet
2010 augusztus

TCTC: Dance The Newyork
Videoklip Brian Briggs és Sir David O'Clock 1986-ban, New Yorkban felvett dalához, amely az iNteRNeTTo által 1998-ban kiadott, azonos című
albumon jelent meg

TCTC: Nevada Moda
Videoklip Brian Briggs és Sir David O'Clock 1986-ban, New Yorkban felvett dalához, amely az iNteRNeTTo által 1998-ban kiadott, azonos című
albumon jelent meg

Negyvenkilencedik fejezet
2010. augusztus

SPIONS Inc.: Never Trust A Punk
Videoklip a SPIONS Inc.: THE PARTY című lemezén (EP – Dorian/Celluloid, 1979, Párizs) megjelent dalhoz

SPIONS Inc.: Race Riot
Videoklip a SPIONS Inc.: THE PARTY című lemezén (EP – Dorian/Celluloid, 1979, Párizs) megjelent dalhoz

SPIONS Inc.: Just A Machine (Marlene Dietrich)
Videoklip a SPIONS Inc.: THE PARTY című lemezén (EP – Dorian/Celluloid, 1979, Párizs) megjelent dalhoz

SPIONS Inc.: Nevada Propaganda
Videoklip a SPIONS Inc.: THE PARTY című lemezén (EP – Dorian/Celluloid, 1979, Párizs) megjelent dalhoz

Ötvenedik fejezet
2010. szeptember

2010. szeptember 18-án, a debreceni MODEM Panamarenko: A gravitáció legyűrése című kiállításának megnyitóján mutatta be Najmányi László az alkalomra komponált OVERTURE FUTURISTA/FUTURISTA NYITÁNY című, thereminre és elektronikára írt zeneművét. A koncert alapján készült videó mű részletei az alábbi linkeken tekinthetők meg:
Első tétel – L'Arte dei Rumori
Második tétel – Distruzione della Quadratura
Harmadik tétel – La Sina d’Vargöun

A videó mű tömörítetlen, teljes változatának DVD formátumban történő terjesztését az ENCIKLOPÉDIA Kiadó végzi.

Ötvenegyedik fejezet
2010. november

SPIONS: 'THE COSMIC BARGAIN'
rock-operett

Song No. 9/Hate In Snowstorm
The Marchant
video demos

Ötvenkettedik fejezet
2010. december

Új SPIONS portal
Létrehozva a Helmut Spiel!-lel közösen indított 'Virtual Spions' projekt keretében

Új 'Minister of Reproduction - Office' portal
Létrehozva a Helmut Spiel!-lel közösen indított 'Virtual Spions' projekt keretében

Ötvenharmadik fejezet
2011. január

HAITI REQUIEM
Részlet A Dél Keresztje útinapló trilógia Karib könyv című első kötetének videókönyv változatából
Készült az artportal.hu felkérésére
____________________________

New York Blues
AudioKalauz
Készült az artportal.hu felkérésére
____________________________

Művészet és bulldózerek - A cenzúra története
Blog-bejegyzés sorozat / Készülő könyv kézirata részletekben, az artportal.hu felkérésére


Ötvennegyedik fejezet
2012. február

VJ NoMore
Song No 2.: Sincerity in Fog
Részlet a 'THE COSMIC BARGAIN' című rock-operett videó változatából
Készült az artportal.hu felkérésére
__________________________

New York füstje
AudioKalauz
Készült az artportal.hu felkérésére

Ötvenötödik fejezet
2011. március

Blumen für Dracula
Prelude
Részlet a 'THE COSMIC BARGAIN' című rock-operett videó változatából
Készült az artportal.hu felkérésére
______________________


Black Hole Boogie

Start: 2007 október 28.



HIPPIKILLER:
Underground (The Dead Man's Ring)

Premix

Henry David Thoreau:
On the Duty of Civil Disobedience
(1848)


Najmányi László
Konfrontáció
 

Tábor Ádámnak

Fullasztó Frigyes másodhegedűs 1971 március 12-én, délután fél háromkor lement a sarki Közértbe, hogy héttagú családja számára vásároljon 30 deka kenyeret. Ez lesz a vasárnapi ebédünk, micsoda pompás perspektíva, gondolta. Ahogy elindult a Közért felé a galvániszappal kevert sertéstrágyával borított Pocok utca jobboldalán, találkozott Ebenezer Nepomuk helyettes körzeti megbízottal és embereivel, akik éppen azt indultak ellenőrizni, hogy a Pocok utca lakói előkészítették-e már a kalapácsaikat, hogy a Központi Bizottság 7648/1966-os számú rendelete értelmében alkonyatkor beszögezzék lakásaik ajtaját. 

Amikor Ebenezer elvtárs megpillantotta a fal mellett, négykézláb a Közért felé mászó Fullasztó Frigyest, feltünt neki, hogy a csontsorvadása miatt Fáradt Puttonynak csúfolt másodhegedűs időnként kísérletet tesz, hogy a szemébe fröccsenő sertéstrágyát, a Központi Bizottság 26895/1963-as törvényerejű rendelete ellenére, kézfejével eltávolítsa. A helyettes körzeti megbízott sípjába fújt. A jelre emberei Fullasztó Frigyesre rontottak. Előbb gumibotjaikkal verték, majd acélbetétes csizmáikkal a másodhegedűs altestét vették célba. A péppé vert és pürévé rugdosott Fullasztó maradványait közszemlére tették a Burzsujherélő Szamuelly Tiborról elnevezett 542-es számú, állami játszótéren, majd elindultak Fullasztó Frigyes családjának felelősségrevonására. Rájuktörték a lakásajtót. 

Fullasztó Frigyes kiskorú leányait, Friderikát, Franciskát és Fenoménát az Internacionálét énekelve megerőszakolták, majd a lakásban rejtegetett, tiltott jóléti eszköznek számító elektromos hosszabbító zsinórjával megfojtották őket és tetemüket ledobták a negyedik emeleti gangról. Az elmebeteg, ellenforradalmár, imperialista-bérenc, fasiszta Fullasztó Frigyes fiait, Ferencet és Fuszeklit előbb a felizzított tűzpiszkáló rúddal megvakították, majd mindkettőt karóba húzták. A megsemmisített másodhegedűs feleségét, Fullasztóné, született Pribék Paulinát forró olajba merítették, aztán kerékbetörték, majd felnégyelték és darabjait kiszögezték a háztömb négy sarkára. Végül a Fullasztó család lakását a mennyezetig feltöltötték kátránnyal. 

„Megérdemelték”, mondta párjának, Patás Pál pattantyúgyári előmelegítőnek szomszédjuk, Patásné Bél Flóra, a Munka Vörös Zászló Érdemérmével többszörösen kitüntetett segédfurunkulus. „Ez a Fullasztó mindig kereste a konfrontációt.”

Najmányi László: Jönnek az óvodások
(Részlet a Radio Underground című hangjátékból - 1975)


Szépírók Társasága Őszi Irodalmi Fesztiválja
Petőfi Irodalmi Múzeum, 2007. október 27–28.
Tiltáson innen és túl
Független irodalmi csoportosulások a Kádár-korban

„Tévedhetetlenek velünk”
Tandori Dezső

2007 október 27. Szombat
11.00-től folyamatosan filmvetítés: Dobai Péter: Archaikus torzó, Erdély Miklós: Álommásolatok (BBS), Beszélgetés az utolsó őszön - Petri György (Forgách András), JAK, A ’84-es kijárat (a PIM filmje)
A korszak alternatív zenéje: Kex, Cseh Tamás, Spions, Sziámi, Bizottság, Trabant, Európa Kiadó, URH, Kontroll Csoport,180-as csoport (DJ: Bárdos Deák Ágnes)
15.00 Major János kiállításának megnyitója
Megnyitja: St.Auby Tamás
16.00 Kreatív felejtés (A Szépírók Társaságának Bipolarprogramja)
Balla Zsófia, Garaczi László, Kukorelly Endre, Márton László, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos
17.15 Kezdet – Lányi András, St.Auby Tamás, Tábor Ádám
17.45 Irodalmi underground – Balaskó Jenő, Najmányi László, St. Auby Tamás, Ungváry Rudolf. Hangfelvételről: Erdély Miklós, Hajas Tibor, Molnár Gergely, Pécsi Zoltán/Algol László
18.45 Eszmélet – Levendel Júliával és Horgas Bélával beszélget Csaplár Vilmos. Közreműködik Vallai Péter
19.45 Antológia és Szétfolyóirat – Ajtony Árpád, Bereményi Géza, Lajtai Péter, Tábor Ádám
20.15 Magyar Műhely – Bujdosó Alpár, Papp Tibor
21.00 Új Symposion – Balázs Attila, Bozsik Péter, Szerbhorváth György

2007 október 28. Vasárnap
11.00-től folyamatosan filmvetítés: Peternák Miklós: Irodalmi sétahajó, Wahorn András: Jégkrémbalett (BBS),
Beszélgetés az utolsó őszön - Petri György (Forgách András), Új Hölgyfutár Revue (a PIM filmje)
A korszak alternatív zenéje Kex, Cseh Tamás, Spions, Bizottság, Sziámi, Trabant, Európa Kiadó, URH, Kontroll Csoport, 180-as csoport (DJ: Bárdos Deák Ágnes)
16.00 Mozgó Világ – Reményi József Tamás, Esterházy Péter, Tamás Gáspár Miklós, Zalán Tibor
17.00 Hétfői Színpad – Fábri Péter, Békés Pál, Ferencz Győző
Vallai Péter olvassa fel Dalos György és Fodor Ákos műveit
17.30 A Napló – Kornis Mihály, Forgách András, Várady Szabolcs
18.00 Fölöspéldány – Szilágyi Ákos, Bernáth(y) Sándor, Györe Balázs, Szkárosi Endre
18.30 Lélegzet – Györe Balázs, Marno János, Miklóssy Endre, Tábor Ádám. Felvételről: Erdély Miklós, Keszthelyi Rezső, Rácz Péter
19.15 Rainer Mária Társaság – Abody Rita, Garaczi László, Kukorelly Endre, Németh Gábor olvassa fel Földényi F. László, Hekerle László, Kemény István, Márton László és Pál Ferenc írásait
20.00 A szamizdat irodalma – Hodosán Róza, Konrád György
A beszélgetést vezeti Fábri Péter
20.30 Örley Kör – Esterházy Péter, Földényi F. László,
Marno János, Ungváry Rudolf. Felvételről Rácz Péter
21.00 A LAP – Dolog és Szellem – Elek István
21.20 A LAP – Polisz – Pál Ferenc
21.40 A LAP – A ’84-es kijárat – Kukorelly Endre, Garaczi László, Németh Gábor
22.00 A LAP – Új Hölgyfutár – Szkárosi Endre, Bernáth(y) Sándor, Garaczi László, Szilágyi Ákos + Konnektor
A LAP főszerkesztője: Csaplár Vilmos

A fesztivál főszerkesztője: Fábri Péter


"aggteleki pszichokabaré"
St. Auby Talmás



Fábri Péter, a Szépírók Társasága Tiltáson innen és túl című, a Kádár kor független irodalmi csoportosulásait bemutató fesztiváljának főszervezője sajtótájékoztatót tart a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Szívélyesen ajánlott szépirodalom:
édes szomorúfűzike
Fábri Péter blogja


Najmányi László

Tiltáson innen

2007-10-29


St. Auby Tamás író, költő előadást tart a Petőfi Irodalmi Múzeumban
(Az asztalnál Najmányi László és Balaskó Jenő - Molnár Csaba felvételei)

A rendszerváltozás sokak számára csak annyit jelent, hogy magukra vehették a cenzor szerepét. Felháborító, a diktatúra módszereire emlékeztető bunkóság történt 2007 október 27-én, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Szépírók Társasága Tiltáson innen és túl című, a Kádár-kor független irodalmi csoportosulásait bemutató fesztiválján. Fábri Péter szervező mikrofonjába kiabálva megszakította és nem engedte befejezni St. Auby Tamás performanszát. A balkáni stílusú beavatkozást semmi sem indokolta. Fábri még arra sem hivatkozhat, hogy az Underground (a diktatúra idején betiltott írók) blokkjának biztosított 1 órás időkeretet túllépte volna az utolsóként előadó St. Auby Tamás. Fábri az Underground blokk 44. percében állította le St. Auby Tamás előadását, 8 perccel azután, hogy St. Auby beszélni kezdett. Tehát még kb 16 percig beszélhetett volna, azt, amit akar, az irodalmi fesztivál Fábri Péter által meghatározott szabályai szerint. Valószínűleg Fábri sem örülne, ha valaki, akinek történetesen nem tetszik az ő szövege, hasonló módon állítaná le az ő előadását. Vannak a rendszerváltozást a saját fejükben el nem végző emberek, akiknek a kezébe nem szabad semmiféle hatalmat adni,  még egy bekapcsolt mikrofont sem lehet rájuk bízni, mert visszaélnek vele. Fábri Péter tartozik egy nyilvános bocsánatkéréssel St. Auby Tamásnak, a többi fellépőnek, a fesztivál közönségének és elsősorban saját magának. A kommunizmus kísértete 2007 október 27-én újra tombolt a Károlyi palotában.


Miután Fábri Péter fesztiválszervező mikrofonjába kiabálva előbb megzavarta, aztán leállította az előadást St. Auby Tamás kikérte magának a bánásmódot, majd Fábri Pétert "kabaré rendező"-nek nevezve közölte, hogy a szervező nem engedte elmondania verse utolsó sorát. Ezután St. Auby Tamás elhagyta a termet.
(Molnár Csaba felvételei)


Molnár Csaba videó felvétele az eseményről (részlet)


Hozzászólások:

Sajnos Fábri Péter nem tartotta szükségesnek, hogy reagáljon a demokráciát és a művészi szabadságot sértő eljárását kifogásoló írásomra, és a korábbi, hasonló tartalmú, címére küldött, személyes e-mailemre sem. Egy közvetítő útján mindössze annyit üzent, hogy "Mindenki azt ír, amit akar." Hozzátehette volna, hogy "Én majd cenzúrázom." Az artportal-on kívül, ahol Bunkóság a Szépírók fesztiválján címmel, a fenti, Tiltáson innen című írás első változatát publikáltam, tudomásom szerint mindeddig egyetlen újság, televízió, rádió, internetes portál sem számolt be a Petőfi Irodalmi Múzeumban történt botrányról, ami az eseményen jelen lévő újságírók, riporterek nagy száma miatt elgondolkodtató. Hasonlóképpen, mindeddig nem reagált a cenzúrázott irodalmi fesztivált rendező Szépírók Társasága sem. Az alábbiakban közlöm a beérkezett, illetve az artinfo listájáról átvett hozzászólásokat.

Najmányi László
2007-11-04

Jól esett megtapasztalni, hogy bennetek volt és van kurázsi. Épp úgy mint akkor, amikor mindenki kussolt, amikor mindenki csendesen írogatta jelentéseit a barátairól és/vagy nagykanállal élvezte a kiváltságosok előnyeit. Ha másért nem, ezért feltétlenül érdemes volt ott lenni ezen a rendezvényen. Beleszippantani a szabad gondolkodás, a szabad létezés semmivel sem összehasonlítható levegőjébe. Megérezni, hogy gyáván sosem lehet szabad az ember. Hogy azonnal megírtad és így a Fábri-cikket, ez is erről szólt nekem.

Molnár Csaba
2007-10-29

érdekes, hogy a rendszerváltás után most elöször sikerült megszervezni egy ún. underground irodalmi eseményt, ahol végre élöben is elhangzott volna egy valóban avantgárd vers, de ahhoz már sem a szervezöknek, sem a közönségnek nem volt türelme, hogy meg is hallgassa. megdöbbentönek tartom én is a történteket, nagyon sajnálom, hogy nem hallhattam a vers végét. természetesen hozzájárulok  a közléshez, ekkora képmutatás a szervezök részéröl ennél rosszabbat érdemelne.

Bálint Anna
2007-10-30

Ott voltam, felháborító volt.
Juszuf
2007-10-30
elképesztő.
DJ Shuriken (Vályi Gábor)
2007-10-30

"A kommunizmus kísértete 2007 október 27-én újra tombolt a Károlyi palotában."

Ahogy a magyarozás, úgy a kommunistázás is az így beszélőket minősíti.
Ungváry Rudolf
2007-10-30

Kedves Rudolf! Nem kedvelem a kommunistákat, a kommunista módszereket, úgy általában. Sem tanaikban, sem gyakorlatukban nem adtak semmi okot arra, hogy megkedveljem őket. Éltem magát kommunistaként definiáló rendszerben, cenzúráztak magukat kommunistának nevező cenzorok. Rossz a véleményem róluk, és amikor szükségét érzem,demokratikus jogommal élve ezt ki is mondom. Az sem zavar, ha másnak más a véleménye a kommunistákról és ezt ki is fejti. Azért, mert valakinek más a véleménye bizonyos dolgokról, mint az enyém, még akár barátok is lehetünk. Szörnyű lenne, ha mindenkinek mindenről ugyanaz lenne a véleménye. Nem igaz?
St. Auby Tamás cenzúrásáról, ami ellen körlevelemben tiltakoztam, mi a véleményed?
Najmányi László
2007-10-30

Senkit nem kívánok sehová ábrándítani, de szerintem csak azt hitte a Fábri, hogy az undergrounba a közbepofázás (főleg hazai pályán) is belefér. Én mondjuk nem szólnék bele, de szerintem is belefér. Bocsánat.
Paizs Miklós
2007-10-30

Nem osztom a véleményt. Nem fér bele. Bunkóság. Fábri nem a nézök között ült, mint egy a nézök közül, hanem a kezében volt egy mikrofon. Ez nem csak lehetöség, hanem felelösség is.
Tóth András
2007-10-30

A tudatlanság önmagában sem mentség, de Fábri nemcsak közbepofázott, hanem le is állította St. Auby előadását. Ugyanúgy, ahogy ugyanazt a  verset 40 évvel ezelőtt cenzúrázták. Kikapcsolta Tamás mikrofonját. Erre, mint a játékszabályokat hozó szervezőnek nem volt joga. A közönség, ha nem tetszett neki a vers, kimehetett, vagy akár közbepofázhatott. Néhányan kimentek, Fábrin kívül senki se pofázott közbe, és rajta kívül senki sem próbálta meg leállítani az előadást. A legtöbb jelenlévőnek nem tűnt hosszúnak az előadás, én például csak körülbelül 3 percként érzékeltem a leállításig eltelt nyolc percet, amíg St. Auby Tamás, kellemes baritonján a következő verssort ismételte: "Mindjárt 2 óra..." Nagyon kellemes volt hallgatni, mint egy mantrát. Az érzékenyen intonált szavak zenévé váltak. Jó volt hallgatni az imát. Szép volt, értelme volt, bön. Megállította az időt. Fábri nem magánemberként pofázott közbe, hanem az esemény diktátoraként előbb megzavarta, aztán betiltotta az előadást. Nem engedte, hogy St. Auby elmondja a versét. A betiltás ráadásul a diktatúra alatt betiltott írók blokkjában történt, azon az irodalmi fesztiválon, amely a tiltás mechanizmusát volt hivatott bemutatni. Ez volt az első olyan fesztivál a rendszerváltozás óta, amelyen a diktatúra alatt tiltott írók közül az a pár, aki még él és a halottak (felvételről) együtt lehettek, találkozhatott velük a közönség. Szóval nem volt elegáns Fábri agressziója, akár honnan is nézem. A dolog egyszerű: akár tetszik neki, akár nem, egy szervezőnek nincs joga leállítani egy meghívott író előadását. Ha megteszi, nem szervező többé, hanem cenzor. Ha Fábri írók cenzora akar lenni, helyezkedjen el valamelyik újságnál, magazinnál, kiadónál és akkor a helyén lesz. A Tiltás idejét bemutató fesztivált nem szervezheti egy cenzor. Ha valaki nincs a helyén, sok galibát tud okozni.
Najmányi László
2007-10-30

Igazatok van, nem kérdés ez, de egy akkora teremben, mint amit a felvételen látni, mikrofon nélkül is komoly hatás lehet kelteni. Végülis csak a mikrofont kapcsolta ki a marha, nem a verset. Kimondom: az a bajom, hogy nem volt elég zenes a reakció.
Paizs Miklós
2007-10-30

St. Auby Tamás tiltakozása és kivonulása mikrofon nélkül is komoly zent keltett.
Najmányi László
2007-10-30

Azóta két levelet kaptam, a nyilvánosság helyett csak nekem címezve, s ezért nem oszthatom meg őket a nyilvánossággal, de a válaszomat igen.
Szentjóby fellépése a kétségbeesésnek szólt e két nap láttán: nem lehet következmények nélkül, büntetlenül egy harmadik világban bedeszkázott égbolt alatt leélni az életeket. Fel kellene nőni hozzá. Nekem legalábbis erről szólt, és ezért ki kellett mennem, mert nagyon nehéz volt. Ebbe minden belefér, az információk elégtelen cseréje, a provokáció, a félbeszakítás, és az olyan mondat is, mint amelyet kifogásoltam.
Mivel nem voltam képes elmenni ebből a világból, nem vagyok miatta kétségbeesett, hiszen így választottam.
Ungváry Rudolf
2007-10-30

Kedves Rudolf! Köszönöm, hogy megosztod velem a válaszodat. A kérdéseket, amikre válaszoltál, megpróbálom válaszod dekódolása során kikövetkeztetni, vállalva ezzel akár a teljes félreértés kockázatát is.
Én nagyon kellemesnek találtam St. Auby Tamás előadását, mantrát hallottam, megállította az időt számomra. Bár a valóságban 8 perc telt el a leállításig, én ezt csak kb 3 percnek érzékeltem. St. Auby bársonyos baritonján nagyon érzékenyen intonált. Órákig el tudtam volna hallgatni. Jó tréfának, fluxusnak tartottam. Élt a vers, amíg a cenzor meg nem ölte. Arra gondoltam, hogy mennyire képtelen lenne ez a türelmetlen, tudatlan, ostoba gőgtől felfújt, önmagára nem látó közeg mondjuk egy 8 órás, lassú, repetitív Bob Wilson előadást, vagy egy 11 napos bali szigeti holdünnepet befogadni. Ott is bekiabálna? Ott is megpróbálná leállítani az eseményt? Milyen pitiáner, nyomorult az a kultúra, amelynek írója írótársába fojthatja a szót, anélkül, hogy ezzel megzavarná a közrendet! Úgy gondolom, hogy az a magasrendű emberi közösség, amelyben tisztelettel bánnak egymással az emberek. Jártam már ilyen kultúrákban, tudom, hogy az embertől nem fajtaidegen a tisztelet, benne az öntisztelet képessége. Meg lehet tanítani, meg lehet tanulni. A Tiltás korát bemutató irodalmi fesztivál szervezője ne tiltsa be az egyik felkért író előadását, még akkor se, ha történetesen az előadás nem tetszik neki. Ha megteszi, akkor megszűnik szervező lenni, cenzorrá válik, aki nincs a helyén. Ha valaki nincs a helyén, rengeteg galibát tud okozni. Ha Fábri nem szervező, hanem cenzor akar lenni, vállaljon munkát a médiában, vagy valamelyik kiadónál. Akkor a helyére kerülne. Ez volt az első alkalom a rendszerváltás óta, hogy a diktatúra alatt betiltott írók, élők és halottak együtt lehettek, a közönség az eredeti szellemi kontextusban találkozhatott velük és műveikkel. Fontosnak tartottam az eseményt. Sokat dolgoztam megvalósításán. Tiltakozom, amiért egy funkciójának ellátására képtelen ember minden tőle telhetőt megtett, hogy tönkretegye. Miért olyan magától értetődően természetes itt, hogy cenzúráznak? Miért kell mindig lefelé orientálódni? Miért nem ildomos a magát kommunistának nevező diktatúra módszereire emlékezni és emlékeztetni?
Najmányi László
2007-10-30

egy szervező eleve nem szakíthat félbe senkit, ez ellentétes a szerepével. ez már önmagában menthetetlen. miért kéne ezt a magatartást megvédeni? egyetlen érdekes kérdés marad: h vajon mitől félhetett, hogy ilyen csúnyán bepánikolt? szegény szervezőnk nyilvánvalóan a vers hatása alá került: már korábban elkezdett a bekapcsolt mikrofonjába sutyorogni. a közelében álltam, és érzékeltem, h egyre erősebb, már-már gyerekes izgalom vesz rajta erőt.  ami végül az önreflexió utolsó morzsáit is felemésztette, és őszinte inspirációját abszurd (megszállott?) reakcióba kényszerítette.

a jelentőségteljes kivonulás gyengeség: a kiváncsiságot elnyomó, önkorlátozó hiúság,
bezárkózás.

nem világos:
"Szentjóby fellépése a kétségbeesésnek szólt e két nap láttán:" (Ungváry Rudolf)

mi miatt esett volna kétségbe? a többi fellépése is ennek szólt? vagy csak ez a 20 (40 éves vers - NL megjegyzése) éves vers szólt erről?

"nem lehet következmények nélkül, büntetlenül egy harmadik világban" (Ungváry Rudolf)

következmények, tehát büntetés nélkül? az élet bünteti az élőket? a történelem? ki büntet kit, és milyen bűnökért? továbbá: és ez miért olyan jó, hogy nem szabad egy (nem első, nem második, hanem egy) harmadik világban büntetlennek lenni? netán megérdemeljük a büntetést? egyáltalán mik ezek a világok?

"bedeszkázott égbolt alatt leélni az életeket." (Ungváry Rudolf)

ki deszkázta be? önmagának bedeszkázta? (a harmadik világban? büntetlenül?)

"Fel kellene nőni hozzá." (Ungváry Rudolf)

az égbolthoz? a büntetéshez?

"Nekem legalábbis erről szólt, és ezért ki kellett mennem, mert nagyon nehéz volt."

egy irodalmi esten egy verstől vált az ottlét nehéz? ha meg olyan nagyon nehéz, akkor a kimenés sem segít.

egyébként érdekes, h kb. ugyanebben az időben keletkezett Erdély Miklós "De jó isten, 3/4 kettő" című műve.
Sugár János
2007-10-31

Az eseményröl csak fotó és videó-dokumentumokból értesültem, ezekböl számomra minden egészen pontosan érthetö.
1. - az elöadó fölött a magasban az egész teremböl jól látható volt egy óra amely a pontos idöt mutatta.
2. - a közönség a "tiltásos" költöi szöveg-kapcsolatokra érzékenyítette magát 
Amikor a 7 óra felé közeleg az óramutató és közben az elöadó azt verseli, hogy "Mindjárt 2 óra ...",  valami csak kell hogy történjen a szürkeállományokban.  Ami történik - bárhogyan is - az a jelen magyarázata.
Ha nem így történt volna, akkor kitör az "információs forradalom":  megvilágosodnak az emberek, -  megértik, hogy 7 órakor nem lehet 2 órát mondani, - mert itt és most nem bármikor van.
Galántai György
2007-10-31

Ha jelen lettél volna, és nem csak fotókból és videófelvételekből, utólag tájékozódsz,  tudnád, hogy nem a közönség érzékenységével, hanem a szervező érzéketlenségével volt a baj.
Najmányi László
2007

Kedves Laci, a jelenlétről csak annyit mondanék, hogy telematikusan jelen voltam, mert minden információm megvolt ahhoz, hogy ne itéletet mondjak valamiről, hanem, hogy megértsem önmagán túlmutató voltát. A "kabaré direktor" hozzá nem értő, etikátlan beavatkozása fontos eleme annak a művészetnek amely ma meg tud valósulni - mindenütt. A művészet éppen ettôl lesz hiteles, Tandori szavaival attól, hogy "Tévedhetetlenek velünk".
Galántai György
2007-10-31

Kedves Gyuri, sajnos, bármennyire is próbáltam megérteni az üzenetedet, nem sikerült. Hogyan pótolhatja a telematikus jelenlét a valódit? Hogyan lehetsz biztos abban, hogy mindent tudsz egy eseményről, amin nem voltál jelen, információt róla csak közvetítő útján kaptál? Te hiszel a reprezentációs rendszerek, művészet, stb működőképességében? Miért, hogyan hitelesíthetné St. Auby Tamás művészetét az előadását cenzúrázó cenzor? Miért lenne St. Auby Tamás művészetének hitelesítésre szüksége?
Najmányi László
2007-10-31

Elöször is, az ember nem a szemével lát, a szem csak egy passziv segédeszköz. Más szóval az ember összes érzékelö szerve, saját programja szerint  része annak apparátusnak, amelyet ÉN-nek nevezünk. Az információ azáltal keletkezik, hogy a újonnan érkezö ingereket agyunkban a korábbi információk környezetében értelmezzük, vagy akaratunktól függetlenül véletlenszerüen értelmezödik. A szabadság és a szóbanforgó cenzúra kérdése csak saját magunkban értelmezhetö. St. Auby Tamás máshogyan is reagálhatott volna a "cenzúrára", a "Légy tilos" szlogen értelmében, de ö szabadságát gyakorolva döntött igy. Fábri Péter pedig gondolhatta azt, hogy a "Légy tilos" értelmében "cenzorként" gyakorolja saját szabadságát, mert az "underground" és a jelen magyar demokrácia szólásszabadság-értelmezésében is ez egy realitás. (Lásd: utcai politizálás) Azért beszéltem a hitelességrôl mert a szóbanforgó eset példaértékü, modellértékü. A hitelesség szükségességéröl nincs mit mondanom, mert evidencia. Ami nem hiteles az kiesik az idôbôl.
Galántai György
2007-11-01

Hát igen, a legegyszerűbb kérdéseket is addig lehet bonyolítani, intellektualizálni, amíg reziduummá, ornamentikává, súlytalanná válnak.
Najmányi László
2007-11-01

Hát igen, az ornamentika jó szó: "Az ornamentika minden müvészet egyik legmélyebb problémája" (Hamvas Béla). A reziduum is jó szó: pl. a regressziós egyenletek fontos eleme a maradék (reziduum) vagy hibaváltozó, vagyis a modellünk által nem magyarázott rész. A súlytalanság pedig kifejezetten jól esik most, köszönöm. 
Galántai György
2007-11-02

Szívesen.
Najmányi László
2007-11-02

Most már tudom, kinek mi a véleménye (kinek mi), csak azt nem, hogy pontosan mi történt. Mit mondott Fábri, mikor, mire? Az volt a baj, amit mondott, vagy az, hogy egyáltalán közbeszólt? Lehet, ez mindenkinek világos, de nekem, aki nem voltam ott, nem derül ki sem a szövegekbol, sem a 30 mp-es felvételbol. Szóval, közelebbrol mit is értsek azon, hogy "a kommunizmus kísértetete tombolt a Károlyi palotában"? Szóljatok, ha megint tombol.
Báron György
2007-10-31

Ahogy az önkényuralmi eszközök használata elleni tiltakozó körlevelemben írtam: az eseményt szervező Fábri Péter előbb mikrofonján keresztül belebeszélt St. Auby Tamás előadásába, majd leállította az előadást, nem engedte, hogy St. Auby befejezze a versét. Ilyesmit a magukat kommunistának nevező cenzorok csináltak a magát kommunistaként definiáló diktatúra évei alatt. A kommunizmus kísértete ott tombol, ahol éppen cenzúráznak.
Najmányi László
2007-10-31

Elolvastam Najmányi válaszait, kösz, most már minden világos. Egy cenzúraellenes, underground művészetre emlékező programon belefojtani az előadóba a szót - ez egyszerűen zseniális! Elvégre épp a kommunizmus kisértetét próbáltátok megidézni: nem várt siker, hogy hívásotokra meg is jelent! Nehéz elhinnem, hogy nem ti találtátok ki az egészet. Akárki is: remek!
Ungváry Rudinak: én is utálom a komcsizást, nekem a hülyékről a hülyék jutnak az eszembe, s nem rögtön a komcsik, de itt most nincs egészen igazad. Elvégre a rendezvény a kommunista cenzúra által betiltott, margóra szorított, elüldözött művészetről szólt, ezért tűnik jogosnak Laci bájos képzavara a tomboló kisértetről. (Érdekes: Marxnál a kisértet még pozitív, reménykeltő. Elég perverz.)
Báron György
2007-10-31

Miért képzavar a kommunizmus Károlyi palotában tomboló kísértete? Marx - és sokan mások az ő idejében, és utána még sokáig - pozítívnak, reménykeltőnek látta a kísértetet. Azóta történt egy és más a kommunizmus nevében, zászlaja alatt, magukat kommunistáknak valló emberek által megvalósítva, úgy hogy bizony a régi kísértet a kommunisták áldozatai számára nemkívánatos betolakodó lett a szabadságot, demokráciát, toleranciát tanuló világunkban.
Najmányi László
2007-10-31

Szia János! Igyekszem követni az eseményeket. Az ominózus eseményen nem voltam jelen. Najmányi László honlapján láttam a dolog végét, Szentjóby kivonulását. Olvastam a reakciókat, de még mindig ne ezekből még mindig nem lehet tudni, hogy pontosan:
Ezekről szeretnék valamit mondani:
1. Melyik versől van szó? Hol lehet olvasni?

Info: A vers címe: Mindjárt 2 óra. Itt, a hozzászólások végén olvasható. (2007-11-02, NL)

2. Mit mondott pontosan Fábri Péter mielőtt kikapcsolta, kikapcsoltatta a mikrofont?

Info: Fábri Péter, nem közönségként, hanem hatalmi helyzetét ízléstelenül kihasználva, infantilis módon St. Auby verssorát parodizálva - "Mindjárt 7 óra" - ismételgette a szervezői mikrofonjába, mielőtt leállította az előadást.
(2007-10-31, NL)

3. „A kommunizmus kísértete 2007 október 27-én újra tombolt a Károlyi palotában."
"Ahogy a magyarozás, úgy a kommunistázás is az így beszélőket minősíti." - írta Ungváry Rudolf. Érdekes, hogy és ahogy behozta a politikumot ez a dolog.

Info: A Szépírók Társasága Tiltáson innen és túl című irodalmi fesztiválja a diktatúra alatt működő, független irodalmi csoportosulásokat mutatta be, tehát eleve a politikum volt egyik meghatározó dimenziója. A diktatúra politikája által betiltott írókat, élőket és halottakat, köztük édesapádat mutatta be a fesztivál Underground blokkja - a politikum belekeveredése elkerülhetetlen az ő történetükben. Betiltásuk nevesíthetően a magát kommunistaként definiáló rendszerben, magukat kommunistáknak valló cenzorok által történt. Így a kommunizmus kísértetének említése is jogos. A kommunista diktatúra kommunista hatóságai által betiltott írók egyike, St. Auby Tamás előadását cenzúrázta Fábri Péter a tiltás ellen szóló eseményen. Ha ebben a kontextusban sem jelenhet meg a politikum, akkor hol? (
2007-10-31, NL)

Szerintem minimum kétfelé lehet az avantgard megnyilvánulásokat osztani: Az egyik reagál és tudomást vesz a hatalomról, politikáról. annak egyes megnyilvánulásaira vagy teljes egészére reagál. (Ezt az egyetemen ma úgy tanítják: A társadalmi tiltakozás szimbolikus formái.)
A másik attól olyan provokáló a hatalom számára, mert NEM vesz tudomást róla, és valóban független, szabad, öntörvényű. Lehet, hogy ez utóbbit tartották (tartják) veszélyesebbnek.

Közben 2 dolog történt:
1. Beszéltem bátyámmal, aki elmondta, hogy mi történt - alaposan, pontosan.
Így volt? Ezek szerint Stjauby Tamás egymásután számtalanul azt szavalta, mondta, hogy "Mindjárt háromnegyed kettő.

Kiegészítés:
megtudtam, hogy nem így szólt a vers - lám még egy sort is félre lehet hallani érteni, emlékezni: "Mindjárt háromnegyed kettő!", hanem így : "Mindjárt két óra!" Biztos, nem Gyuri, hanem én emlékeztem rosszul, hiszen ő sokszor, én viszoint csak egyszer, Gyuritól hallottam.
Najmányi László levélben felvilágosított. Köszönöm, és elnézést. (2007-10-31, E.D.)

Gyuri szerint elkezdtek kiszállingózni a teremből. Fábri - Gyuri szerint attól tartott, hogy kiürül a terem. Ez neki, mint  szervezőnek (A meghívóban "szerkesztőnek") azt jelentette volna, hogy a többi programra nem maradnak az emberek. Talán nem nézett az órájára, és nem jött rá, hogy 3/4 2-kor változás történhet. Nem tudom, mit mondott, az még továbbra sem tiszta, demindaz ami történt, - szerintem - Sztauby Tamás művének tekinthető, beleértve az utána megjelent levelezést, tiltakozást stb. (Gratulálok a szép sikerhez - innen a saját művedből -, ha ez érdekel - Tamás! A saját műved gratulál tehát neked.)
2. Báron György hasonló kérdéseket feszeget egy nemrég érkezett levélben:
Remélem, jogszerűen idézem az ugyanennek a listának írt levelét:
"Most már tudom, kinek mi a véleménye (kinek mi), csak azt nem, hogy pontosan
mi történt. Mit mondott Fábri, mikor, mire? Az volt a baj, amit mondott, vagy az, hogy egyáltalán közbeszólt? Lehet, ez mindenkinek világos, de nekem, aki nem voltam ott, nem derül ki sem a szövegekbol, sem a 30 mp-es felvételbol. Szóval, közelebbrol mit is értsek azon, hogy "a kommunizmus kísértetete tombolt a Károlyi palotában"? Szóljatok, ha megint tombol. Báron György"

Info: L. feljebb Báron György második hozzászólását (2007-11-02, NL)

Mindezekhez még hozzátenném, hogy pl. Londonban a 80-anas évek végén láttam Andy Warhol filmjét egy moziban. Ott, ugyan szintén kimentek a nézők, - és nem a szervezők, hanem a nézők kiabáltak közbe - nagyon rondákat. Frusztráltak voltak - nem kommunisták.
Erdély Dániel
2007-10-31

Közbevetés: Nem a nézők kiabáltak be St. Auby Tamás előadása közben, csak néhányan mentek ki kőzülük. A baj a szervezővel, Fábri Péterrel volt, ő kiabált közbe, majd ő állította le az előadást.
Najmányi László
2007-10-31

Viszont a Liget Galériában jónéhány éve a Hermann Nitsch kiállításán vetített video hatására meztelenre vetkőző és törzsi táncba kezdő nézőt a kiállítás szervezői leállították, felszólították, hogy öltözzön föl és kiküldték. (Tudom, nem egészen azonos esetekről van szó, de összevetésre alkalmasakról.) Sok kulturális eseményen a szervezők "beavatkoznak" - különféle okokból.
Erdély Dániel
2007-10-31

Közbevetés: Beavatkozhat egy irodalmi est szervezője egy előadásba és leállíthatja azt, pusztán azért, mert nem tetszik neki az előadott mű?
Najmányi László
2007-10-31
-
Az jut eszembe, hogy a múlt rendszerben - amelyet egy pillanatig sem neveznék "kommunistának" - a hatalom képviselői szinte sohasem léptek föl nyíltan, az arcukat megmutatva. Ez különbség.
Erdély Dániel
2007-10-31

Közbevetés: Ez nem igaz. A Spions egyetemi színpadi koncertjét például az intézmény állami szolgálatban álló igazgatója állította le 1978-ban. Az én A császár üzenete című filmemet a bemutatója után a titkosszolgálatnak dolgozó mozigépész nem adta vissza, hanem maga vitte el Aczél Györgynek, aki a filmet betiltotta és a rendszerváltozást közvetlenül megelőző évekig a páncélszekrényében őrizte. Gyakran előfordult, hogy az én színházi előadásimat az illetékes művházba személyesen kiszálló állambiztonsági alkalmazottak nem engedték elkezdeni. Halászék Lakásszínházába is nyíltan mentek be a hatóságok, hogy leállítsák az előadást. Gondolom St. Auby Tamás és ha élne, édesapád is mondhatna a közvetlen cenzori beavatkozásra példákat. Hozzád hasonlóan sokan nem tartják a diktatúra rendszerét kommunistának. Maga a létező rendszer viszont kommunistaként definiálta önmagát. Szent könyvei Marx, Engels és Lenin művei voltak. Az állampártot sokáig Magyar Kommunista Pártnak hívták. Hasonlóan brutális eszközökkel gyakorolták a hatalmat a világ többi, magukat kommunistának valló rendszerei is. Demokratikus eszközöket használó, cenzúrát nem alkalmazó, ugyanakkor magát kommunistának valló rendszer nem volt a történelemben.
Najmányi László
2007-10-31
    
Megjegyzés: Erdély Miklós: De jó Isten, háromnegyed kettő című (a képen feliratként is szereplő szöveggel) munkáját a 80-as években készítette. Szőke Anikó által elkészített rekord szerint: 1986. febr. 23-án. A szöveg - ahogy ez a jegyzet is írja - valóban egy Altorjai Sándor idézet. Hogy honnan az idézet, azt viszont személyes emlékből tudom: Amikor apám Altorjai Sándorral szavaltatta/mondatta el a hangjátékait, előfordult, hogy munka közben játszottunk. Egyik, ilyen alkalommal Altorai Sándor elkezdte óraütés szerűen kocogtatni a mikrofont, majd váratlanul beleszólt: Te jó Isten! Háromnegyed kettő! A nem túl jó minőségű felvételt többször meghallgattuk. Valóban így is lehet hallani: "De jó Isten..." Talán ezért került így a képre.
Fábri Péternek mindenképpen érdeme, hogy ezt a kétnapos rendezvényt megszervezte. Kösz!
Erdély Dániel
2007-10-31

Kedves Dani, Sugár Jánosnak címzett, de közös témánkról szóló leveledet megkaptam és fentebb idéztem. Mégegyszer leírom: röviden ez történt október 27-én, a Károlyi palotában: St. Auby Tamás el kezdte mondani egy, az 1960-as években írt versét. A vers - többek között - az időről szólt. Ugyanannak a verssornak - "Mindjárt 2 óra" - (tehát nem "Mindjárt háromnegyed kettő", ahogy a bátyád emlékezett pontatlanul a sokszor elhangzott verssorra) meghatározott számú ismétléséből állt. A költészetben és a zeneművészetben (a képzőművészetben is) számos hasonló példát lehet felhozni, amikor a mű alapját ugyanannak az elemnek az ismétlése képezi. Egy idő után az esemény szervezője elkezdett mikrofonján (hatalom) keresztül belebeszélni St. Auby előadásába. A versmondás 8. percében pedig leállította az előadást, nem engedte, hogy St. Auby kimondja a vers utolsó sorát: "2 óra". A közönség közül csak néhányan hagyták el a termet, ők sem mentek haza, az előcsarnokban vártak a következő műsorra. Senki sem tiltakozott. Fábrinak azon túl, hogy nem tetszett neki St. Auby verse, semmi oka sem volt az előadás leállítására, és ilyesmire joga sem volt. Gondolj bele: te mit szólnál, ha egy tudományos konferencián tartott előadásodba folyamatosan beleszólna mikrofonján keresztül a konferencia szervezője, majd, mielőtt befejeznéd a tézised ismertetését, kikapcsolná a mikrofonodat? Gondolom nem örülnél a cenzúrának és tiltakoznál ellene. Ugyanez történt a 3 T működését bemutatni hívatott Tiltáson innen és túl című irodalmi fesztiválon, éppen a diktatúra idején betiltott szerzők - köztük édesapád - munkásságát bemutató blokkjában. Fábri Péternek senki sem tartozik köszönettel azért, hogy a Szépírók Társasága Tiltáson innen és túl című fesztiválján a diktatúra által betiltott írókat bemutató Underground című programot tönkretette.
Najmányi László
2007-10-12

Kelet-európai probléma, hogy nem volt információcsere. Mindenki abból indul ki, hogy a másik ugyanazt gondolja és ugyanazt tudja. „Ki az?" kérdezik saját zárt ajtajuk mögül. A válasz ajtón kívül: „Én!'"

Fábri nincs igazán otthon az „undergroundban" (senki sem univerzális zseni), a részterületek szerkesztői pedig nem tájékoztatták kimerítően a saját programjukról.

Nekem, aki az egyik félórát szerkesztettem, nem kellett adnom pontos műsortervet a saját félórámra, holott csináltam ilyet, ahogy pontos műszaki forgatókönyvet is csináltam, hogy a vetítés hibátlan legyen. Gyors kellett hogy legyek, mert csak fél órám volt. Egyedül a műszakiaknak kellett a forgatókönyv. Holott a főrendezőnek akarnia kellett volna megismernie az egyes szerkesztő k programjait, az egyes szerkesztőknek pedig akarniok kellett volna tájékoztatni a főszerkesztőt a saját meglepetéseikről. Ha a főszerkesztő ez utóbbit meg követelte volna, kevésbé kerülhetett volna sor annyi összegányolt fél órára és időtúllépésre.

Főleg nem került volna sor arra, hogy Fábri, akinek nem területe a happening, leállítsa Szentjóby Tamást, mert azt hitte, hogy amit Szentjóby csinál, az nem „szakmai", hanem provokálás. De ha tájék oztattad volna Fábrit, hogy mi van tervbe véve, akkor Fábri tudta volna, hogy miről van szó. Mert az nem igaz, hogy rosszindulatból állította le Szentjóbyt, ahogy Szentjóby se rosszindulatból csinálta a fellépését, és Te se rosszindulatból szerkesztetted a műsorodat olyanra, amilyenre szerkesztetted.

Senki nem volt senkinek az ellensége, de mindenki azt hitte, hogy amit ő tud, azt mindenki tudja. „Én!"

Egy főrendezőnek nem kell mindent magától tudnia. Ezt csak az hiszi, aki magáról hiszi, hogy mindent tud. Ez alól Fábri se kivétel, de ő legalább dalszövegíró [ezt most kiéleztem, mert ő költő is], és ezért ésszerűen, technikailag is képes gondolkodni, ha segítenek neki.

Nem körültekintő dolog azt mondani, hogy aki nem ért az undergroundhoz, az ne vállalja el a főszervezést. Nagyon összetett  folyamat eredményeként lesz valaki egy Szépírók rendezvény főszerkesztője. Ez alapvetően Csaplár Vilmos felelőssége, és ő nem csak azt veszi figyelembe, hogy valaki mennyire ért az undergroundhoz (van még rajta kívül más irányzat is), hanem azt is, hogy mennyire képes ésszerűen az egészet megszervezni. És Csaplárnak nem volt túl nagy a választéka olyan személyiségekben, akik az egészre képesek. Az más lapra tartozik, hogy Fábrinak szerintem keményebbnek kellett volna lennie mind az egyes műsorok tartalmának előzetes számonkérésében, mind az időpontok betartásának dolgában. Ennek azonban semmi köze ahhoz, hogy miért szakította meg Szentjóby fellépését.

Nyilván külön-külön minden ki azt hiszi, tökéletesebben csinálta volna. Csak hogy egy ilyen kétnapos szervezés elég összetett dolog, csoportmunka kellene hogy legyen. Másokat is jobban be kellett volna az előkészítésbe vonni (elsősorban Tábor Ádámra gondolok; azok közé a kevesek közé tartozik, aki egész munkásságával bizonyította, mennyire foglalkoztatja az a korszak, melyben eltöltötte az életét). Mindenkit „arra kell használni, amire igazán alkalmas", nincs ebben semmi szégyenteljes…

Most azonban hálatlan dolog lett az egészből, és az lesz a vége, hogy Fábri a következő évben már nem fogja vállalni, holott ebben az évben talán már elkezdte volna a beletanulást...

Pocsékolnak, akár a szegények és a többi hátrányos helyzetű mindenütt a világon. Emberrel, szavakkal, energiával…

Olvasd el azt a szöveget, amelyet nekem írtál, és olvasd újra a történtekről szóló első szövegedet! Hasonlítsd őket össze! A két szöveget világok választják el egymástól. Az első támadó, a második együttműködő, és ezt az utóbbit megköszönöm Neked!
Ungváry Rudolf
2007-11-01

Kedves Rudolf, köszönöm, hogy ilyen alaposan végiggondoltad az esetet, ami szerintem jóval egyszerűbb mint gondolod. Egy színházi előadáshoz képest, amiből én már több százat összehoztam, semmi egy olyan végtelenül primitív szerkezetű műsort megrendezni, mint a Tiltáson innen és túl volt. Nem kell hozzá forgatókönyv, csak egyszerű szabályokat kell mindenkinek - közreműködőknek és szervezőknek egyaránt - betartania. Ilyen szabály a szereplők számára az adott időkeret betartása - esetünkben ez megtörtént, hiszen St. Auby Tamásnak, az Underground blokk utolsó előadójának még 16 perce volt arra, hogy azt és úgy mondjon, amit és ahogy akar. És ilyen - etikai - szabály, hogy egy szervező nem cenzúrázhat egy előadót. A közönségnek joga van kimenni a teremből, ha nem tetszik az előadás. Csak néhányan mentek ki. A közönség akár közbe is kiabálhat, tiltakozhat, ha nem tetszik neki valaki. Senki sem tiltakozott. Senki nem kiabált közbe, Fábrin, a szervezőn kívül.

Azt írod, hogy Fábri nem ismeri az undergroundot. Ez valószínűleg igaz, annak ellenére, hogy számos "underground"-nak leminősített eseményen ott volt már évtizedekkel ezelőtt is. Nem hiszem, hogy látott olyan esetet, hogy egy esemény szervezője az esemény során cenzúrázott volna résztvevőt. "Mainstream" - értsd "hivatalos" kultúrális eseményen sem lehetett tanúja olyasminek, hogy valamelyik szervező leállította volna mondjuk Vámos Miklós felolvasását, mert sekélyesnek érezte a felolvasott írásművet. Az utóbbi száz éve az irodalomban és az összes művészeti ágakban gyakoriakká váltak az ismétléseken, repetíciókon alapuló művek. Eric Satie például egyetlen, rövid  dallamot ismételt egyik, Magyarországon, az 1970-es években előadott, 24 óra hosszú művében. John Cage egyetlen hangot ismétel egyik művében, órákon keresztül. Színházban Bob Wilson 8-10 órás, ismétlődésekből álló darabokat rendez. Pina Bausch táncművésznő órákig ismételgeti ugyanazt az egyszerű mozdulatsort. A példákat hosszan sorolhatnám. Ezeket a műveket már számtalanszor előadták a világon, de egyetlen esetről sem tudok, hogy a művészek fellépésének szervezője közbeavatkozott volna az előadások során. Erre szervezőnek egyszerűen nincs joga. Ha valaki nem ismer valamit, tudatlansága nem jogosítja fel az általa nem ismert jelenség ellehetetlenítésére. Ha valaki nem tudja, hogy mit kell tennie, ne tegyen semmit. .

Örültem volna, ha Fábri hozzászólt volna akciója nyomán kialakult vitánkhoz. Még mielőtt a körlevelet elindítottam, írtam neki  egy e-mailt az ügyben, amire nem válaszolt, noha korábban, a hónapokig tartó szervezés közben mindig válaszolt a leveleimre. Ezután indítottam el a körlevelet. Fábri erre sem válaszolt, csupán egy közvetítőn keresztül üzente, hogy nem válaszol, mert "mindenki azt ír, amit akar". Nos, St. Auby Tamás ezt tette, de Fábri nem hagyta befejezni a versét. Fábri nyilván azért nem kapcsolódott be a vitába, mert pontosan tudja, hogy súlyosan hibázott és brutális akcióját nem tudja megvédeni. Hasonlóan hiányolom Csaplár Vilmos hozzászólását is.

Tábor Ádám - amennyire betegségei és alacsony energia szintje engedte - aktív részese volt a folyamatnak. Együtt választottuk ki a szerzőket, együtt határoztuk meg a sorrendet. Az Underground blokk tökéletesen meg volt szervezve, az egyes műsorrészek, vetítés, felolvasások hibátlanul követték egymást. A műsor símán lement volna, ha Fábri közbe nem avatkozik. Fábri aktív jelenlétére semmi szükség nem volt. Megállapodásunk szerint nem ő, hanem én voltam az Underground blokk
moderátora, felelőse. Nekem kellett bevezetni és lezárni a műsorblokkot. Az én felelősségem volt, hogy a rendelkezésünkre bocsájtott időkereten belül maradjon. Ha valakinek, nekem lett volna jogom közbeavatkozásra szükség esetén, de nem éreztem szükségesnek

Javaslom, hogy olvasd el Báron György hozzád írt levelét. Ő, bár nem volt jelen az eseményen, annak leírásából pontosan megértette, hogy mi történt. Idézem:

"Elolvastam Najmányi válaszait, kösz, most már minden világos. Egy cenzúraellenes, underground művészetre emlékező programon belefojtani az előadóba a szót - ez egyszerűen zseniális! Elvégre épp a kommunizmus kisértetét próbáltátok megidézni: nem várt siker, hogy hívásotokra meg is jelent! Nehéz elhinnem, hogy nem ti találtátok ki az egészet. Akárki is: remek!
Ungváry Rudinak: én is utálom a komcsizást, nekem a hülyékről a hülyék jutnak az eszembe, s nem rögtön a komcsik, de itt most nincs egészen igazad. Elvégre a rendezvény a kommunista cenzúra által betiltott, margóra szorított, elüldözött művészetről szólt, ezért tűnik jogosnak Laci bájos képzavara a tomboló kisértetről. (Érdekes: Marxnál a kisértet még pozitív, reménykeltő. Elég perverz.)" Báron

Mivel a fesztivál éppen a tiltás bemutatására szerveződött, alapkérdés, hogy minden résztvevő azt csinálhatott az időkeretén belül, amit csak akart. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy St. Auby mit fog csinálni, csak arra kértem, hogy tartsa be az időkeretét. Ezt meg is tette volna, ha Fábri engedi.

Úgy gondolom, hogy nem több adminisztrációra, hanem Fábri részéről több tiszteletre, elsősorban öntiszteletre lett volna szükség. Nem szervezést kell tanulnia elsősorban, ahhoz nagyon ért, hanem toleranciát, demokráciát, decens emberi viselkedést.

Kifogásolod körlevelem hangvételét. Nos, felháborodott, tiltakozó levelet írtam, a megfelelő hangnemben. Nem a cenzor együttműködését kerestem, hanem működése ellen tiltakoztam, azt javasolva, hogy szabadságra, demokráciára felkészületlen embernek ne adjanak hatalmat. Aki nem tudja megállni, hogy a hatalmi jelképként használt mikrofonba ne beszéljen bele a felkért író előadása közben, annak legközelebb ne adjanak a kezébe mikrofont. Nagyon furcsának találom, hogy nem a cenzúrázás tényén háborodsz fel, hanem a cenzort mentegeted. Éppen te. Ebben a kaotikus, etikátlan megoldásokban bővelkedő  korszakban nagyon kell ügyelnünk az alkotói szabadság megőrzésére. Mivel Magyarországon nincsenek a demokráciának, a civilizált viselkedésnek hagyományai, magunknak kell megteremtenünk őket. Nagyon sok országban, rendszerben éltem már, de csak diktatúrákban tapasztaltam Fábriéhoz hasonló megoldásokat.
Üdvözlettel: Najmányi László
2007-11-01

A műsor egészének tervezésébe kellett volna többeket, így Tábort is tartósabban bevonni. Ilyen nagy korszak átfogásának esetén szükség lett volna rá.
Ungváry Rudolf
2007-11-01

Amennyire betegségei és alacsony energia szintje engedték, Tábor Ádám a műsor egészének tervezésében is részt vett.
Najmányi László
2007-11-01

Az artinfo-ból: St. Auby reakció: Ezúton szeretnék nyilvános felkérést intézni St. Auby Tamasnak, hogy az artinfo-n legyen oly szives, közölje Fábri Péter által megszakított beszédének leiratát, melyet 2007 oktober 27-én, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Szépírók Társasága Tiltáson innen és túl cimű, a Kádár-kor független irodalmi csoportosulásait bemutató fesztiválján performált volna, hisz a dolog visszhangja szerint oly sokakat érdekel ez, hogy vélemenyem szerint tudás-megvonásnak lenne nevezhető, ha ezt nem tenné meg. Bar személyes vélemenyem szerint ez a performansz igy adott reális képet a kor véleményszabadságárol. A Kádár- és a jelenkoriról is. Amúgy sajnálatosnak tartom, hogy a művesztársadalom ilyen ügyekre (bár ez szignifikáns és fontos ügy) erősebben reagál, minthogy felvenné a küzdelmet az egész tarsadalmat érintő problémákkal, melyekben a műveszek szemfelnyitogató tevékenysége talán erősíthetné a köznép tudatosságát. Ugyanez áll a tudósokra is. Az értelmiségi rétegnek nem csak egymás mellett kellene alkalomadtán kiállni és nem kéne szellemileg magárahagyni azt a termelő réteget, melynek adóiból művészeinket és tudósainkat képzik, tanitják.
Bónyai Barbara
2007-11-01

Kedves Bónyai Barbara, én indítottam el a St. Auby Tamás előadásának cenzúrázása elleni tiltakozást. Az eddigi hozzászólásokat az alábbi címen, ezen az oldalon olvashatja:

NEWSROOM: http://www.freewebs.com/wordcitizen22/newsroom.htm

Az Ön értékes hozzászólását is felteszem az oldalra.

Gondolom St.Auby Tamás olvassa az artinfo-t és teljesíti az Ön kérését, közzéteszi a megcenzúrázott vers szövegét. A teljes szöveget egyébként az előbb megadott című NEWSROOM oldalon (itt, feljebb) olvashatja.

Írja, hogy véleménye szerint a művésztársadalom nem harcol eléggé az egész társadalmat érintő problémákkal. Nos, nem tudok az egész művésztársadalom nevében beszélni, de magamról annyit mondhatok, hogy 1996-óta (amikor először jártam Magyarországon, miután a diktatúra hatóságai az 1970-es években emigrációra kényszerítettek) több száz, társadalmi problémákkal foglalkozó írásom jelent meg a magyar sajtóban (Magyar Narancs; Élet és Irodalom; Magyar Hírlap, stb) és internetes portálokon (internetto; index; korridor; bahia; artportal, stb). Írásaim közül sok nagy visszhangot keltett. Ilyen írásom volt például a Javaslat a politikusok periódikus elmegyógyászati átvilágítására, amelyet forrásmegjelölés nélkül, törvényjavaslatként be is nyújtottak a Parlamentben. A Javaslatot nem szavazták meg az érintettek. Nyilván jó okuk volt erre. Számos, ugyancsak nagy visszhangot kiváltó írásom jelent meg a mindmáig megoldatlan ügynökkérdéssel kapcsolatban. Írtam a botrányosan magas adók, a felháborító bürokrácia, az ország mentális és erkölcsi leromlása, a magyarok rossz egészségi állapota, az egészségügy siralmas helyzete, a környezetszennyezés, az egymást követő kormányok szakmai alkalmatlansága, a korrupció, az értelmetlen háborúk, és sok más, az embek életét megnehezítő, tönkretevő jelenség ellen is. Sajtó, rádió és televíziós interjúimat is igyekszem közérdekű kérdések felvetésére használni. Sokszor megesik, hogy éppen ezeket a kérdésfeltevéseket cenzúrázzák ki az interjúkból. St. Auby Tamás is sokat publikált, performált, állított ki hasonló témákban - már fél évszázada ezt teszi. Éppen ezért tiltották be a Kádár korban.

Sajnos az utóbbi években nagyon megerősödött a cenzúra Magyarországon. Szinte a teljes média a politika kezében van. Pártfüggetlen vélemény, gondolat ma már jóformán csak az interneten publikálható az országban. Bár én sokféle témával foglalkozom írásaimban, természetesnek tartom, hogy a művészek elsősorban az őket közvetlenül érintő ügyekben hallatják hangjukat, hiszen az ember elsőként a saját portája körül seperjen, mielőtt nekilát a falu főutcája megtisztításának. Egyetértek Önnel, hogy sokat jelentene az írók és művészek aktívabb közszereplése, de ahogy azt a független média megszűnéséről és az erősödő cenzúráról írtam, nem könnyű ma már a közt érintő kérdésekben fórumot találni. Éppen ezért hoztam létre ezt a NEWSROOM oldalt, ahol cenzúrázás nélkül megjelenhetnek aktuális kérdésekkel foglalkozó vélemények.

Még egy megjegyzés: sem St. Auby Tamás, sem az én művésszé, íróvá képzésem egy fillérjébe sem került az adófizetőknek. Magunkat, saját költségen képeztük, egyikünk sem járt művészeti iskolába. Inkább nekünk került sokba a művészetek és irodalom által egyre kevésbé érdeklődő, ahogy Ön mondja "köznép" elérése. Tudnia kell azt is, hogy az utóbbi években radikálisan csökkentek a művészek, írók, tudósok munkáját segítő pályázati pénzek.
Üdvözlettel: Najmányi László
2007-11-01

Az artinfo listára érkezett:
H, tisztelt artinfo-lista,

> From: "Bónyai Barbara"
> Date: 2007. október 31. 22:22:23 GMT+01:00
> To:
> Subject: [artinfo] St. Auby reakció

> St. Auby reakció: Ezúton szeretnék nyilvános felkérést intézni St. Auby
> Tamásnak, hogy az artinfon legyen oly szíves, közölje [a] Fábri Péter által
> megszakított beszédének leíratát (...)

Valamikor a 60-as vagy a 70-es években írtam az inkriminált verset.

-----------------------------

MINDJÁRT KÉT ÓRA

Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
Mindjárt két óra
(...)
Két óra.

----------------------

A vers hossza az adott helyzettől függ. Többízben előadtam már, külföldön is.
(Soon it's two o'clock
/.../
It's two o'clock)

Általában 3-5 percig tartott eddig. Az Irodalmi Múzeumban a versmondás közben úgy döntöttem, hogy minden egyes sort egyenként nézve a publikum minden egyes tagja szemébe mondok el. Kb. 150 néző volt a teremben. A Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Szépírók Társasága által megrendezett Tiltáson innen és túl című, a Kádár-rezsim alatt működő független irodalmi csoportosulások kezdeményezéseit bemutató irodalmi fesztivál Underground (a tiltott írók munkásságának szentelt) szekciójában előadott versem mondása közben Fábri Péter, a Szépírók Társasága tagja, a Kabaré Színház rendezője, a fesztivál megbízott szervezője a terem hátsó végéből belekiabált a mikrofonjába - pontosan nem tudom, mit mondott - valami ilyesmit: "na, ebből elég!". Miként a videofelvételek bizonyitják: én kikértem magamnak ezt, viszont a publikum (zöme író, költő) egyetlen tagja sem tiltakozott.

Brahmahaha!

H,
St.Auby Tamás
(a TNPU szuperintendánsa, NETRAF-ügynök, a Szépírók Társaságanak tagja)
2007-11-02

Tamás Gáspár Miklós levele:
Drágáim,
én már sajnos elmentem akkor (muszáj volt, csakugyan, bocs!), mert remek ordítozást lehetett volna csapni.
Ez nem is komm. diktatúra, még csak nem is bunkóság, ez az, amit a legeslegjobban utálok: A-VILÁG-ÍGY-MEGYEN nevezetű pokolszenny magától értetődése. Fábri P.-nek (és millióknak) fontosabb a napi- és menetrend, mint bárminő tartalom. Szabadság 7-ig (ill. 2-ig). Ennyiben Tamás műve csodásan bejött, hisz éppen EZT mondta ki. Tamás, győztél (már megint). Csak semmi búbánat. Ez így, ahogy van: remek.

Ölel Gazsi
2007-11-04

St. Auby Tamás válasza:
H, kedves Gazsi,
On 2007.11.04., at 19:48, Tamás Gáspár Miklós wrote:
> Tamás, győztél (már megint).
>
Tudod, én – amióta az eszem tudom –  azt mondom, hogy "velünk nem lehet kibaszni!"
Brahmahaha!

> Csak semmi búbánat. Ez így, ahogy van: remek.
>
Persze.
Brahmahaha!
Köszönjük.
H,
a
2007-11-05

Nyílt levél Najmányi Lászlónak 

Nem Különösebben Kedves Laci!

Amióta hétfőn Bálint Pisti temetése után St. Auby Tamás felhívta a figyelmemet honlapodnak a Szépírók-botrányt bemutató és azt megvitató rovatán kialakult vitára, meditálok, hogy leszálljak-e arra az alacsony szintre, amely téged arra indított, hogy action gratuite-szerűen, ráadásul ismételten dehonesztáló jelzős szerkezettel illess Ungváryval folytatott diskurzusod során. Azért döntöttem mégis a reagálás mellett, nehogy hallgatásom érvül szolgálhasson számodra, akár csak önmagad előtt is, „alacsony energia szintemre”.

A botrány bemutatásával és Tiltáson innen c. állásfoglalásoddal teljesen egyetértek (utolsó mondatát ugyan stílustörésnek, hozzád nem passzolóan patetikusnak érzem, de ez mellékes). Az Underground bokk és az egész műsor szerkesztésében játszott szerepemet illetően is a valóságnak megfelelően írod, hogy „Tábor aktív részese volt a folyamatnak. Együtt választottuk ki a szerzőket, együtt határoztuk meg a sorrendet”; „a műsor egészének tervezésében is részt vett”. „Betegségem” emlegetése alamuszi megjegyzésed társaságában már kétélű. Két nyári szemműtét után még valóban némileg könnybelábadozom, influenzás is voltam közben – de mindez cseppet sem akadályozott, hogy hónapokon át éppen akkora energia-szinttel vegyek részt az egyébként eredetileg éppen az én ispirációmra létrejött műsor szervezésében, amennyire értelme volt.

Az egész idei Őszi Szépíró Fesztivál témájának ötlete ugyanis a tavalyi fesztivál idején fogant meg. Akkor több évtized antológiáin keresztül próbálták bemutatni az utolsó félszázad irodalmi életét – ám érdekes módon a Szép Versek, Körkép stb. mellett a hatvanas-hetvenes évek fordulóján megjelent, állami kiadók által, tehát cenzurázva szerkesztett (egyébként hasznos) antológiákat követően pusztán néhány 1990 utáni pszeudo-antológia szerepelt a programban. Éppen az a 15  év és azok a függetlenül szerkesztett, irányzatos antológiák maradtak ki belőle, amelyek a hetvenes évek végétől tíz év alatt kiharcolták, ill. létrehozták az irodalmi pluralizmust Magyarországon (a Lélegzet, a Jelenlét-revű, a Fölöspéldány „ká!ká! ká”c. antológiája, az underground irodalmat bemutató Szógettó stb.)! A meghívón feltüntetett programot elolvasva, erre az abszurdumra emailben nyomban felhívtam két barátom figyelmét, akiket felkértek a fesztiválon történő fellépésre, aminek nyomán Ungváry Rudolf ott helyben, a nyilvánosság előtt keményen szóvá is tette azt. Csaplár Vilmos, a Társaság elnöke láthatólag egyetértett a kritika lényegével, ezért kezdeményezte, hogy az idei fesztiválon már a Kádár-kor valóban alternatív irodalmi mozgalmait mutassuk be.

A nyári legelső előkészítő megbeszélésre Csaplár Györe Balázst, Németh Gábort és engem hívott meg. Miután valóban húsz évig benne éltem ebben a mozgásban és külön könyvben is foglalkoztam vele, én készítettem el a mintegy harminc panelből álló programtervet. A korlátozott műsoridő miatt ennek cirka kétharmadát fogadtuk el közösen, kiegészítve a jelenlevők javaslataival. Németh Gábor propozíciójára így került a programba Major János kiállítása, amelyet azután St. Auby Tamás rendezett és nyitott meg. A nyár végén tartott második megbeszélésen – mivel több, az alternatív irodalmi mozgalmakban részt vevő és azokat ismerő író sem vállalta a szervezés munkáját – Györe helyett már a Csaplár által felkért Fábri Péter vett részt mint főszervező. Véglegesítettük a programot – ez lényegében megegyezett az előző alkalommal elfogadottól –, megbeszéltük, kiket kérünk fel az egyes panelek szerkesztésére és megállapodtunk az időkeretekben. Én az Underground egy órás blokkjának szerkesztését vállaltam, javaslatomra – az enyémet kiegészítő korszakismereted, profi dramaturgiai és a belőlem hiányzó technikai képességeid plusz addigi problémamentes viszonyunk miatt – veled együtt; valamint az „Antológia+szétfolyóirat” félórás blokkjáét. De emellett aktívan részt vettem a Lélegzet 40 perces műsorának szerkesztésében, sőt, a Kezdet félórás paneljének összeállításában is. Mindez powerpointra vihető dokumentumok keresését, legalább 100 telefont, rengeteg emailváltást, szerkesztői üléseket, technikussal való tárgyalásokat jelentett. (Mellesleg te – talán energia-problémáid miatt? –  engem kértél meg, hogy helyetted írjak emailt az Artpoolnak a hanganyagok ügyében, amelyek az általad készített –  egyébként a két nap legátütőbb anyagának bizonyult – Underground Radiohoz kellettek.)

Az egész műsor PR-jába is besegítettem, egyebek mellett egy mintegy 60 főnyi célzott címlistával; az így meghívottak közül igen sokan  jöttek el a fesztiválra. Amikor Fábri Péter – aki egészében jól oldotta meg feladatát –  főszervezőből főszerkesztővé próbált előre lépni (utóbb aztán hivatalosan is így szerepelt), kezdte túllépni hatáskörét, és közölte, hogy az Underground nem lehet fél óránál hosszabb, október 2-án „KÁDÁRKORI ALTERNATÍV IRODALOM BEMUTATÁSA VAGY ÚJABB TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS?” címmel írtam neki egy elektronikus levelet, melyet elküldtem Csaplárnak is, A legfontosabbat idézem belőle: „SOHA NEM ÁLLAPODTUNK MEG ABBAN, HOGY AZ UNDERGROUND PANELEK FÉLÓRÁSAK. HA EZ íGY LETT VOLNA MEGBESZÉLVE..., NEVETSÉGES IS LETT VOLNA BELEMENNEM A SZERKESZTÉSÉBE, HISZ’ EGY MÁSFÉL ÉVTIZEDES, ALAPVETŐ JELENTŐSÉGŰ ALTERNATÍV IRODALMI MOZGALMAT – ERDÉLY, ST.AUBY, BALASKÓ, HAJAS, MOLNÁR GERGELY, NAJMÁNYI STB. –  NEM LEHET EGY KALAPBA DOBNI A 18 PROGRAM TÖBBSÉGÉVEL.

AMENNYIBEN EZEK A MINIMÁLIS IDŐKERETEK... NINCSENEK MEG, ABBAHAGYOM A MUNKÁT, CSATLAKOZOM NAJMÁNYIHOZ, AKI MÁR JELEZTE NEKEM LEVÉLBEN, HOGY HA ALKUDOZNIA KELL MEGINT FÉL ÓRÁKÉRT, MINT 30 ÉVE, AKKOR NEM VESZ RÉSZT AZ EGÉSZBEN. EZ ESETBEN CSINÁLJATOK A TAVALYI UTÁN IDÉN IS EGY TÖRTÉNELEMHAMISÍTVÁNYT. DE NÉLKÜLEM.”

Fábri erre rögtön visszakozott, de – mint St. Aubyval szembeni cenzurális jellegű fellépésekor kiderült – továbbra is irritálta az Underground. Egyébként már az első megbeszélésen, ahol jelen volt, más témák mellett ebben is tájékozatlannak mutatkozott; ki is mondta, hogy neki nem sok köze volt az egészhez, és nyilván az underground állt tőle a legtávolabb. Sugár János Fábri e program alatti viselkedését illető megfigyelése nagyon találó; és meggyőződésem szerint ez az irritált és irritáló viselkedése éppen arra vezethető vissza, hogy az Undergrounddal kapcsolatos belső és nyílt konfliktusa csupán tudatos-praktikus szintjén oldódott meg – ám a nem is nagyon mély tudattalanjában az egész underground blokkal csak még ambivalensebb viszonyba bonyolódott.

A fentiek egyrészt cáfolják honlapodon rám tett alamuszi megjegyzésedet. (Felhívom a figyelmedet, hogy a földalatti művész munkájának nem szükséges kelléke az alamusziság!) Másrészt megvilágítják a mostani fesztivál és benne a botrány genezisét és hátterét – és ez, úgy vélem, nem csak számodra, hanem mások számára is tanulságos. Ezért felkérlek, hogy ezt a levelemet teljes terjedelmében tedd fel honlapodra a témával kapcsolatos hozzászólások után, amint azt Bálint-nekrológommal is megtetted, aki e munkádat rajtam keresztül köszöni neked.

Jó szerencsét!

Tábor Ádám
2007-11-11



A magyar írók tiltakozása a bukott forradalommal és a bukás utáni magyarországi helyzettel foglalkozó ENSZ ötös-bizottsági jelentés közgyűlési tárgyalása ellen (1957)

A Magyar Írószövetség elnökségének állásfoglalása - 2007.11.15.

Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet

AZ ORSZÁGOS PSZICHIÁTRIAI ÉS NEUROLÓGIAI INTÉZET TÖRTÉNETE

Az országos elmegyógyintézet építésének gondolata először 1791-ben II. Lipót uralkodása alatt merült fel. Különböző okok miatt több évtizedig halasztották a tervek elkészítését. 1812-től a bécsi, prágai, lembergi elmeintézetek rendeletileg bezárták kapuikat a magyar betegek előtt. Az indoklásban az állt, hogy Magyarországon nem lévén tébolyda, ezért az ország ezt a jótéteményt nem viszonozhatja. 1848-ban Schwartzer Ferenc tett javaslatot a kormánynak a magyar tébolyda építése ügyében. Legalkalmasabb helyszínnek a Lipótmezőt tartotta, mely aránylag jól megközelíthető, kies fekvésű, északi szelek ellen védett és vize is bőven van. Az 1850-es években az országos intézet felállítása halaszthatatlanná vált. 22 helyszín megtekintése után Buda városa a lipótmezei telek megvásárlása mellett döntött. A telek Göbl Lipót tulajdona volt, róla kapta a terület a Leopoldfeld azaz Lipótmező nevet.

Az építést I. Ferenc József rendelettel határozta el, a terveket Zettl Lajos építészeti tanácsnok készítette el. Több vállalkozás váltotta egymást az építkezés folyamán, végül Drasche Henric 1868-ban sikeresen befejezte az épületet. Az építés és felszerelés költsége 1.670.700 Forint volt.


Az épület késői romantikus stílusú, négyszintes jellegében zárt tömböt alkot. Eredetileg 800 beteg befogadására tervezték, de csak 500 beteg számára építették meg. Helyet kaptak benne az orvosok lakásai, a személyzet szállásai, konyha, irodák, raktárak. Az épületet hatalmas park és 50 hold erdő övezte.

A Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda 1868. december 6-án nyitotta meg kapuit - kezdetben 300 beteggel - Schnirch Emil (1868-1884)  igazgatása alatt...

Irodalom:

Az Országos Ideg és Elmegyógyintézet 100 éve / Böszörményi Zoltán (szerk.). - Bp. : OPNI, 1986.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 125 éves / Kárpáti M., Kuncz E., Kundra O. (szerk). - Bp. : Animula, 1993.
Kárpáti Miklós: Az OPNI igazgatóinak és orvosainak munkásságáról 1868-tól napjainkig. Psychiatria Hungarica 1996. 11(2) p. 188-198.
Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Évkönyve 1994-1995 / Frater R., Kundra O., Varga D., Vitrai J. (szerk.). - Bp. : OPNI, 1996.
Kárpáti Miklós: A Lipótmező jelentősebb neuropszichiátriai tudományos munkásságot kifejtő orvosai a kezdetektől az 50-es évekig. Orvosi Hetilap 1999. 140 (12) p. 661-666
Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Évkönyve 1996-1999 / Kárpáti M., Döme L., Geréby Gy., Frater R., Kundra O. (szerk.). - Bp. : Animula, 2000.

Alkotmányos jogokat sért a Lipótmező bezárása
Az ombudsman azt kéri a kormánytól, hogy vonja vissza az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárását, az ugyanis veszélyezteti a betegek alkotmányos jogait. Az egészségügyi tárca szerint ma már nincs szükség tébolydákra, gyógyszerezni kell a betegeket.

Eltűnt az alapító okirat
Nem találják a lipótmezői Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet alapító okiratát, amely tartalmazza, hogy a 140 évvel ezelőtt alapított intézménynek 200 évig kell szolgálni a hazai elmeügyet. Lenkovics Barnabás ismerete szerint az alapító okirat azt tartalmazza, hogy ha idő előtt elveszik Lipótmezőtől a betegellátási funkciót, akkor az épület visszaszáll a családra. Az ombudsman elmondta: emiatt az örökösök polgári peres eljárást indítottak.

Oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!
"Újságírókat elhurcolni onnét, megbilincselni, bekasztnizni, az érdeklődő munkatársaknak telefonba pofátlanul hazudni, ügyvédet oda nem engedni, telefonálni nem hagyni, négy órán keresztül leülni sem engedni - súlyosan jogsértő, alkotmányellenes, cinikus, szovjet típusú köcsögség."
Forrás: index.hu

Titkos dokumentumokat találtak a bezárt kórházakban
2008. december 10., szerda, 8:36

XVII. századi orvosi könyvek mellett titkos pártdokumentumokat is találtak a bezárt kórházakban - derült ki egy háttérbeszélgetésen. Az értékes dokumentumokat most válogatják szét, majd leltározzák őket. Az sem elképzelhetetlen, hogy Sigmund Freud pszichiáter bécsi feljegyzései közül is előkerül néhány.

Érdekes és értékes tárgyakra, köztük felbecsülhetetlen értékű műalkotásra, valamint kordokumentumokra bukkantak az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) munkatársai a korábbi egészségügyi vezetés által bezárt kórházakban.

Kárpáti Zsuzsanna, az EKI főigazgatója egy háttérbeszélgetésen elmondta: még tisztázatlan a sorsa annak a Róth Miksa által készített mozaik ólomüvegablaknak, amely az Országos Gyógyintézeti Központ (OGYK) épületét díszítette. Az ablakot szakemberrel kiszedették és egy főváros melletti raktárban őrzik. A főigazgató reméli, hogy - ha az Egészségügyi Minisztérium ebbe beleegyezik - a jövőben létrejövő egészségügyi dokumentációs központ épületét díszítheti a műalkotás.

Szintén az OGYK könyvtárában, egy lezárt szekrényben találtak rá azokra a XVII. századi orvosi, gyógyszerészeti könyvekre, amelyeket valószínűleg az izraelita hitközség által létrehozott - az OGYK elődjeként működő - zsidókórház alapításakor adományoztak magánszemélyek.

Kárpáti szerint a Semmelweis Egyetem szerette volna megszerezni az OGYK könyvtárát, ezekkel az értékes kőnyomatokkal együtt, ám amikor kiderült, hogy az EKI - mint az OGYK vagyoni jogainak jogutódja - azt nem akarja odaadni, az egyetem lemondott a könyvtárról. Az Állami Egészségügyi Központ szintén bejelentette igényét a könyvtárra, az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem pedig a zsidókórház alapításával összefüggő könyvekre.

A könyvek leltározása, szétválogatása folyamatban van. Az EKI dönti majd el, hogy az értékes könyveknek mi lesz a sorsa. Ha az EKI gondozásában maradnak, akkor valószínűleg ezek is a dokumentációs központban kapnak helyet. A főigazgató szeretné, ha ezek a könyvek közkinccsé válnának, kutathatóak lennének.

Titkos pártdokumentumokat is találtak

Kárpáti elmondta azt is, hogy az OGYK épületében pártjegyzőkönyveket, titkosított pártdokumentumokat, régi MSZMP-s papírokat és a Fidesz kerületi szervezetének alapításkori dokumentumait találták meg. Ezeket is biztonságos helyre szállították, a napokban vizsgálják meg, kit illetnek ezek a dokumentumok.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) padlásán a századfordulóból származó betegpapírokat találtak az EKI munkatársai. Vannak ezek között olyan dokumentumok, amelyek a bécsi pszichiátrián is kezelt páciensek adatait tartalmazzák, némelyik papíron a beteg fényképével. Szakemberek feltételezik, hogy ezek között a dokumentumok között fellelhetők Sigmund Freud neurológus, pszichiáter bécsi feljegyzései is. Az iratok feltárása folyamatban van - mondta a főigazgató.

Kárpáti Zsuzsanna értékes kordokumentumoknak tartja a megtalált iratokat, és azt sem tartja kizártnak, hogy ezeket is közkincsé teszik. A főigazgató közölte, az OPNI-leltárral januárban, az OGYK leltárával pedig februárra végeznek a készletgazdálkodási intézetnél. A bezárt, megszűnt intézmények leltárvagyonát a Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt.-nek kell átadni.

Forrás: origo


SPIONS: Nirvánia
Molnár Gergely dalszövegét Najmányi László adja elő

"Nincs többé sabbath. Mennyei élmény lenne az emberiséget pihenni látni egyszer, végre. Semmi más, csak munka, munka, munka."
Henry David Thoreau:
Life without Principle
(1854)

Az amerikai író, filozófus, transzcendentalista ellenezte a kultúrát, amely a pénzt helyezi elsődleges fókuszába



R.I.P.


Bálint István
(Fotó: Galántai György, Balatonboglár, 1973)

2007 október 11-én meghalt Bálint István, költő, színházművész, a Kassák Stúdió, a Lakásszínház, az Elephant Theatre és a New York-i Squat Theatre alapító tagja. Búcsúztatása 2007. november 5-én 12 óra 45 perckor, a Farkasréti temeto Makovecz ravatalozójában lesz. A szertartás után mindenkit szeretettel vár a Jardinette-ben (Németvölgyi út 136.) a gyászoló család.


Tábor Ádám
Bálint István

(1943-2007)

A XX. század legkékvérűbb magyar szellemi famíliájába született. Dédnagybátyja Osvát Ernő, nagyapja a Nyugat zene- és műkritikusa, Bálint Aladár, nagybátyjai Vajda Lajos, Szerb Antal és Jakovits József, nagynénje Vajda Júlia, édesapja Bálint Endre. Ezzel az örökséggel és súllyal kellett saját nevet szereznie.

Író volt. Költő: Arthur és Franz c. 1972-es könyve - Tandori és Oravecz kötetei mellett - az egyik legelső itthon kiadott magyar neoavantgárd verseskötet, melynek több darabja Kurtág Györgyöt is megihlette. Avantgárd szöveg-író; de a Frankenstein evangéliuma már csak 1989-ben, a Szógettóban jelenhetett meg. Színdarabíró, elsősorban. Írt forgatókönyvet és dalszövegeket is; és hogy kerek legyen a pályája, a rendszerváltás után publikált még két új verseskönyvet.

Író volt, de egész fiatalon életre szólóan eljegyezte magát legnagyobb szerelmével, a színházzal. Annyira és addig élt, amennyire és amíg színházat tudott csinálni. Függönyhúzogatóként kezdte a hatvanas évek elején az Egyetemi Színpadon, de 1969-ben már az Universitas vitte színre ott első, még beckettes darabját, a - legjobb barátjával, Donáth Péterrel együtt írt - Náthán és Tiboldot. Iskolája felért egy színiakadémiával. Ruszt József vezérlete alatt Fodor Tamástól, Jordán Tamástól, Kristóf Tibortól, Sólyom Katitól, Schütz Ilától, Székhelyi Józseftől, Halász Pétertől - és velük - tanulta a színházat. Amikor Halász Koós Annával és Breznyik Péterrel saját társulatot alapított, számukra írt első önálló darabjával, A labirintussal csatlakozott hozzájuk 1970-ben. Alkotó élete közel két évtizedig egybeszövődött a leginvenciózusabb magyar avantgárd színházzal. A Kassák Művelődési Házban bemutatott A skanzen gyilkosait közösen jegyezték Halász Péterrel és Lajtai Péterrel. Nem csak a darabot, a színtársulatot is rögtön betiltották, de ők nem adták fel, és Halászék Dohány utcai lakásában játszottak tovább négy évig. Mindössze hatan alkották a társulat magvát, ám az épp újra teljesen beszürkülő diktatúrában a Lakásszínház átütően színes és erős szabadságenergiát sugárzott magából. Még előadták Bálint Hét bohócjelenetét, de legtöbb darabjuk már közös munka gyümölcse volt. Eközben az író valódi színésszé érett. És rendezővé: Hölderlin háromlapnyi vázlata alapján rendezett Empedoklésze talán a legszebb lakásszínházi előadás volt.

1976-ban Bálint, Breznyik, Buchmüller Éva, Halász, Kollár Marianne, Koós Anna gyerekeikkel együtt emigrált. New Yorkban telepedtek le. A Squat Theatre - az emeleteken több lakó-, a földszinten az utcáról is nézhető színházteremmel - az ottani alternatív színházi, majd a tágabb avantgárd művészeti élet centruma lett. Bálint a Squat világsikerű darabjainak, az Andy Warhol utolsó szerelmének és két másiknak volt (társ)szerzője, rendezője, színésze. Ekkor volt pályája csúcsán. Az állandó hosszú együttlét keltette feszültség azonban szakításba torkollt. Megírt és színre vitt még két produkciót, az L-Train to Eldoradót 1989 tavaszán Bécsben láttam. Ám Pestre nem ő hozott darabot, majd saját színházat, hanem Halász, aki nála jóval kisebb írói, de sokkal erősebb színházi tehetség volt. Hazatérve aztán Bálint is próbálkozott még Tháliánál: Debrecenben és Forgács Péter Örvényében Szemző Tiborral, egy régi közös egyfelvonásosukban Eötvös Péterrel dolgozott együtt, a Merlinben Ternyák Zoltánnak rendezett egyszemélyes Félkegyelműt. Közösségre azonban inkább a Tilos Rádióban lelt.

Bár szüleink régi szoros barátok voltak, mi csak 1969 körül lettünk jóba. Hét évig rengeteget voltunk együtt. Nyitott, szellemileg érzékeny, dialogikus, szinte lágy alkat volt, ám egy csöndesen közbeszúrt ironikus félmondatával véres sebet is tudott ejteni. Amikor Weöres Sándor 1970-ben szétosztotta Kossuth-díját, én vittem a hírt, hogy ő is megkapja a Pásztor Béla-díjat. Ugyanaz év őszén Rottenbiller utcai lakásukban Ajtonnyal, Bereményivel, Isztrayval, Lajtaival már modern antológiát szerveztünk; Pisti leutazott Szajlára Oraveczért. Halász is feljárt, és a következő években egyre inkább a színházról beszélgettünk éjjel-nappal.

Halászék igazi írót és minden tétjét a színházukra feltevő társat találtak Bálint Istvánban - ő pedig ebben a munkaközösségben megtalálta alkotó élete igazi értelmét. Ilyesmi csak keveseknek adatik meg. Talán ezért gyászoljuk olyan sokan.

Forrás:
Tábor Ádám nekrológja az Élet és Irodalomban

Antal István
Átszállás után (Bálint István, 1943-2007)

Andy Warhol fehér hajjal, szemüvegben, bal kézzel a kantárt tartva kilovagolt életéből. Nyomorultul, elesetten, betegen és magányosan, túllépve a saját énjén, a zsidó Szeretetkórház ápoltjának szerepében, 11-én, 11-kor. Tán egy újabb, jobb sors reményében.

Tulajdonképpen azt hiszem, hogy hibát követett el akkor, amikor visszatért Magyarországra. Nem arra gondolok, hogy se rendezőként, se színészként, se íróként, se költőként, se dalszövegíróként soha semmiféle hivatalos állami vagy szakmai elismeréssel nem tisztelték meg, mert ez többnyire másokkal is így szokott idehaza történni, kiváltképpen akkor, ha művészi alkotótevékenységét a független szférában, az undergroundban, úgymond, a föld alatt fejti ki - még akkor is, ha - mondjuk - ez a "földalatti" tevékenység egy belvárosi, emeleti lakásban valósul meg, mint annak idején, az állami hatóságok hathatós asszisztálása eredményeként bekövetkezett, kollektív emigráció előtt, az egykori Lakásszínház előadásainak esetében történt. Azért vélem ezt a döntését súlyos hibának, mert "odakinn", főként New Yorkban a megszokott, kisstílű szakmai és ideológiai megalkuvások nélkül teljesíthették ki társaival művészeti programjukat és elképzeléseiket, a hozzájuk hasonló módon legjobbaknak kikiáltott társulatokkal azonos mezőnyben, de önarcukat megőrizve, illetve csupán belső motivációikat követve alakították azt. Idehaza viszont a külső presszióknak csak a jellege változott, de a szerepe és a döntéshozók mindenhatósága meg a közönség ízlése jottányit sem. Érezhette ő is, hogy cseberből vederbe került. Ezért merül(hetet)t fel benne a "másik oldal" esztétikai megreformálásának átmeneti ötlete, aminek megvalósítása, annak lehetetlenségén túl, megítélésem szerint alkatától is idegen volt. Szándék, művészi, ideológiai ambíció és az elszomorító eredmény ellentéte világosan lemérhető volt a Debreceni Csokonai Színházban rendezett Sirály előadás szembetűnő, és az ő rendezői felfogását egyáltalán nem jellemző zavarodottságán.

Mint tudatosan dolgozó alkotóművész, tisztában volt hazatérése ellentmondásos voltával. 1991-ben, az ÉS-ben publikált beszélgetésünkben a következőket mondta erről: "Éa magam részéről mindig úgy éreztem, hogy amióta elhagytam Budapestet, átszállójeggyel utazom és hazátlanul, és mindenütt, vagy nem mindenütt, de sok helyen hazát találva az embereknél. Ahol emberek vannak. (É) Az újabb mozzanat: a berlini fal leomlása és a szögesdrót feldarabolása. Ekkor leomlott az amnéziám fala is, pedig nagyon erős volt, és elkezdtem újra emlékezni Magyarországra és Kelet-Európára. Nem véletlen, hogy most itt vagyok, és elég hosszan ráadásul, ami még érdekesebbé teszi a gondolkodásnak ezt a síkját, mert most már ezt nem tudom újra elfeledni. Tehát, ha lehet, még hazátlanabb leszek. Vagy még több hazám lesz. Mert azért a kezdeti eufórián túl, nyilvánvalóvá vált, hogy ez sem az a hely, ahol most tíz-tizenöt évet élni szeretnék, és elfelejteni minden mást."

Bálint Andor unokája, Bálint Endre fia egyik levelében a következőket írta édesapjának New Yorkból: "A művészet nem vált meg, ennyiben halott. A 'Művészet' halála nem vált meg, ennyiben az elvetése is halott. (É) A teljes bedobás radikalizmusa nélkül még semmi sem történt, ez történt a mi nemzedékünkkel éppúgy, mint veletek, de a túlélés a feladat másik fele, és ez még előttünk áll."

Bálint István első bemutatott darabja, a Donáth Péterrel közösen írt Náthán és Tibád volt, amit az Universitas Együttes mutatott be a (régi) Egyetemi Színpadon. Az 1971-ben előadott A labirintus című 60 perces darab írójaként és szereplőjeként csatlakozott a hazai független színjátszás legkiemelkedőbb társulatához, az akkor a Kassák Művelődési Házban tevékenykedő Kassák Színházhoz, amely hazai történetének végső szakaszában a nyilvánosság elől Koós Anna és Halász Péter Dohány utcai lakásába kényszerítve Lakásszínház néven működött. A színházi csoportnak teljes további magyarországi működése alatt tagja maradt, akárcsak felesége, Kollár Marianne, majd lánya, Bálint Eszter is. Részt vett az együttes fellépésén a wroclawi színházi fesztiválon, a Don Giovanni von Leporello című film leforgatásán, és szerepelt Najmányi László A császár üzenete című filmjében. Ott volt az együttes balatonboglári fellépésein is. 1972-ben megjelent Arthur és Franz című verseskötete. Az együttes tagjaival együtt emigrált, majd párizsi és amszterdami tartózkodás után New Yorkban telepedett le. Részese volt a (St. Auby Tamás javaslatára) Squat Theatre néven tevékenykedő társulat amerikai és világsikereinek (az Andy Warhol's Last Love című darabban, és az ahhoz kapcsolódó s azt megörökítő filmben játszotta el a popmozgalom pápájának szerepét), a számtalan rangos díj, közöttük az OBIE elnyerésének. Halász Péternek az együttesből történt kiválása után Buchmüller Évával ő irányította az átalakult, részben kibővült társulat művészi munkáját. Ekkor írta meg és rendezte Dreamland Burns című nagyszerű drámáját, amelyben színpadra is lépett.

Hazatérése után nem lehetett műformák és műfajok között fickándozni, mint azt New Yorkban, még az önmaga legendái alá lesüllyedő New Yorkban is, megszokhatta. Egyre szomorúbbnak láttam őt egy idő után. Régi, legjobb kapcsolatai is felszámolódtak szép lassan. Új barátok, reménybeli és tényleges új munkatársak, mint amilyen Roskó Gábor, Szemző Tibor és Másik János volt, lehetett volna, nem varázsol(hat)ták vissza életkedvét. Pedig gyönyörű kisfia is született, Esztertől pedig unokája. 63 évet élt.

DJ NoMore: New York Time - AudioKalauz Bálint István emlékére

DJ NoMore: New York Blues




Áfa kulcs

ÉLŐLÁNC
http://www.elolanc.hu/

MERRE TART AZ ÉLŐLÁNC MAGYARORSZÁGÉRT?


Amerre az út visz. Aki nehéz terepen, értékes rakománnyal igyekszik célját elérni, mást nemigen tehet. Ha eltökélten balra vagy jobbra tér, tekintet nélkül a terepviszonyokra, felesleges veszedelmeknek, kerülőknek teszi ki magát. Aránylag könnyű a dolgunk, nincs ami eltérítsen. Magyarországon a modern konzervativizmusnak ugyanúgy nincs hiteles politikai képviselete, mint a szociáldemokrata baloldalnak. A liberalizmust pedig felfalta a globális cégés pénzbirodalmak érdekeit gátlástalanul szolgáló úgynevezett neoliberalizmus. Akik az önvédelem eszközeit keresik a politikában, és a világot a maga változatos szépségében szeretnék megőrizni az utánunk jövőknek, azokra a hatalomért tülekedő mostani klientúra-pártok egyike sem gyakorolhat különös vonzerőt. Ha mi lennénk az ország, az, persze más. Akkor ezt a kormányt azért mindenképpen elzavarnánk. Nem világnézeti alapon. A KISZ-titkárok vadkapitalizmusa sem világnézeti alapokon áll. Zsigerből.

Mit akarunk? Meg akarjuk fékezni az esztelen rombolást, amit gazdálkodás címén ma világszerte űznek. Helyre akarjuk állítani a közjó fogalmát, a politika becsületét, a közösségek önrendelkezését, az emberek önbecsülését. Ezt mindenkinek helyben, a saját háza táján, a maga falujában-városában kell elkezdenie. Bármikor elkezdhetjük, miért ne most azonnal? Veszteségünk máris hatalmas, és részben, sajnos, visszafordíthatatlan. A környezet, amit védelmezünk: a hazánk. Kormányzását nem bízhatjuk az új oligarchiára, azokra, akik egyszerre tartják a kezükben a közhatalom, a nemzeti vagyon és a tömegbefolyásolás eszközeinek túlnyomó részét. El kell számoltatni, felelősségre kell vonni őket. Mindazokat, akik a politikát jövedelmező üzletágnak, az adófizetőt fejőstehénnek nézik. Nem valamely szélsőséges „igazságtevő” program nevében, hanem a jog és az erkölcs nevében.

Lányi András
A kisúgó
Politikai lap
3. szám • 2006. április 26.

Lányi András
Zagyva és gonosz

Ezúton mondok köszönetet trágár honfitársamnak, aki két szóval elintézte, ami nekünk két éven át nem sikerült, hogy az Élet és Irodalom leírja az Élőlánc nevét. Megyesi Gusztáv azonban elképesztő következtetésekre vetemedik abból az alkalomból, hogy "a tudósítások szerint" hétfőn este a Kossuth téren a felizgatott tömegben valaki engem lezsidózott (ÉS, 2007/37.). A tudósítások szerzője ügyesen helyezkedhetett és jó helyre állt, a téren gyülekező barátaim ugyanis semmi ilyesmit nem tapasztaltak a négy és fél órás gyűlés alatt. Pedig fellépésünket a maguk szempontjából okkal sérelmezték a Kossuth téri törzstüntetők. A vendégcsapat (a mieink) egy idő után meglehetős barátságtalan modorban tanácsolta el a "hazaiakat", árpádsávos lobogóikkal, kedvenc rigmusaikkal együtt. Bebizonyítottuk, hogy lehet, a Kossuth téren is lehet, felizgatott sokaságnak is érdemes komoly dolgokról beszélni. Még mindig inkább, mint bent az ország házában, ahol minden nap ugyanazt a primitív számtanpéldát oldják meg ("számoljátok meg, gyerekek, melyik padsorban ülnek többen!"), és semmi egyébbel nem törődnek. A feszült légkörben magam sem válogattam meg a szavaimat. Hogy eközben a türelmetlen és frusztrált tömegben olyan kifejezések is elhangoztak, amelyeket egy forgalmi dugóban, szomszédokkal perlekedve vagy más hasonló helyzetben könnyen megkap az ember, az Élet és Irodalom háziszerzői pedig kifejezetten kedvelnek, abban semmi meglepőt nem találok. Higgye el, Megyesi Gusztáv, addig jó, amíg a Kossuth téren csak jelzős szerkezetek repkednek. (A képviselőket a híradásokkal ellentétben nem a sértetten félrevonuló árpádsávosok hajigálták meg, hanem két tucat, távozásunk után, "ria, ria, Hungária" csatakiáltással érkező provokátor.)


Tehát a másfél ezerből egy mondott a szomszédjának valamit. Ezt hallván Megyesinél kész a jóslat: nekem végem van, mert "ezután a gyönyörű arcú magyar nép mély megvetése kíséri minden léptedet, és vedd tudomásul, hogy a Tubes mellett a Zengőn is NATO-radar fog épülni" stb., stb. Bármennyire gyűlöli is a magyar népet a cikkíró, az nem kerülhette el a figyelmét, hogy a radart nem a nép, hanem pártunk és kormányunk erőlteti. Hogy az ökológiai politika eddig sem a szélsőjobboldalon talált hívekre. Hogy a nemzeti radikálisok internetes hírportáljain kiátkoztak ugyan, de zsidó származásomra eközben még célzás sem esett.

Örülök, hogy Megyesi nem talált egy odavetett csúnya szónál súlyosabb példát, amivel elronthatja újévet ünneplő zsidó honfitársaink kedvét. Magyarországon létezne antiszemitizmus az egymás kezére játszó széljobb és szélső ballib orgánumok átlátszó erőlködése nélkül is. Éppen ezért tartom megvetésre méltónak azokat, akik ezt a kártyát a hallga- és ingatag többség riogatása céljából nem átallják újra és újra kijátszani.
Élet és Irodalom
2007. Szeptember 20., 38. szám


Előkészületben:



Najmányi László - Anima Sound System: Karl-Heinz Koala
(Részlet a hangos könyvből - Bevezető)
Premix


Overnational Socialist Party

SPIONS

Baloldali értelmiségiek: európai trendet követ a magyar sztrájk
NOL • Népszabadság Online   • 2007. november 20.

A nyilatkozat kitér arra is, hogy a hivatalban levő kormánynak az egészségügyet és a nyugdíjrendszert érintő reformtervei, valamint általában a közszolgáltatások leépítése vagy privatizálása elleni sztrájkhoz hasonló okok miatt franciaországi és németországi szakszervezetek is sztrájkolnak.

"A szociális állam maradványait lebontó neokonzervatív-neoliberális támadással szemben megindult - végre Magyarországon is - a dolgozók ellentámadása" - fogalmaznak.

"A sztrájkot meghirdető szakszervezeteknek nézetünk szerint igazuk van." - írják a közleményben. - "Olykori bátortalan kiigazítások ellenére az 1980-as évek közepe óta az egymást követő kormányok folyamatosan a dolgozókra (továbbá a volt dolgozókra: a nyugdíjasokra, a leendő dolgozókra: a tanulókra, diákokra) hárítják az egymást követő válságok terheit, miközben a profitok növekednek. Hatalmas anyagi kedvezményekben részesülnek tőkés óriásvállalatok, amelyek ezért cserébe igen kevés és többnyire rosszul fizető munkahelyet teremtenek csak. Sok százezer munkaképes ember nem dolgozhat, s kénytelen az összeomlófélben lévő szociális rendszerbe menekülni, amelyet egyre inkább elzárnak a szükséget szenvedők elől. Tízezrével éheznek a gyerekek. A roma gettók körül mind magasabb falak emelkednek."

Álláspontjuk szerint a sztrájkoló munkások mindenki érdekében nyúlnak a sztrájk fegyveréhez: az utasok, a fogyasztók, a páciensek, a népjóléti rendszerek ügyfelei, a tanulók, a szülők érdekében is.

"Igaz, a kormány megdöntésén buzgólkodó politikai jobboldal álszent módon szintén a sztrájk és a tüntetés támogatására hív föl, és evvel máris sikeresen megbontotta a szakszervezeti egységet, és kárt okozott a dolgozóknak." - teszik hozzá a szöveg aláírói. - "Emlékszünk az Orbán-kormány szakszervezet- és munkásellenes intézkedéseire, az általa megszavaztatott 'cselédtörvényre' is, amely ellen annak idején szintén tiltakoztak a szakszervezetek – akkor még a ma kormányzó szocialisták helyeslésével. Egyetlen mai parlamenti pártnak sincs e tekintetben semmilyen hitele, úgyhogy helyes volna, ha mind a támogatás, mind a bírálat gesztusaitól megtartóztatnák magukat" - zárul a közlemény.

A nyilatkozat aláírói:
  • Artner Annamária közgazdász, MTA Világgazdasági Kutatóintézet
  • Balázs Gábor történész
  • Bartók Gyula tanár, a Társadalmi Forradalom c. internetes lap szerkesztője
  • Benyik Mátyás közgazdász, az ATTAC Magyarország elnöke
  • Erhardt Miklós képzőművész
  • Farkas Péter közgazdász, MTA VKI, Marx Károly Társaság
  • Galló Béla politológus, MTA Politikatudományi Intézet, az Egyenlítő főszerkesztője
  • Györe Imre költő
  • Hajdú János újságíró, ny. nagykövet, volt országgyűlési képviselő
  • Jemnitz János tudományos tanácsadó, MTA Történettudományi Intézet
  • Kerékgyártó Ágnes politológus
  • Kiss Viktor politológus, tanársegéd, Zsigmond Király Főiskola
  • Konok Péter történész, Politikatörténeti Intézet, az Eszmélet szerkesztője
  • Kovács Endre fizikus, adjunktus, Miskolci Egyetem
  • Krausz Tamás történész, egyetemi tanár, ELTE, az Eszmélet szerkesztőségének elnöke
  • Najmányi László író, filmes, képzőművész
  • Sebők Zoltán esszéíró, docens, Képzőművészeti Egyetem
  • St. Auby (Szentjóby) Tamás képzőművész, író, Képzőművészeti Egyetem
  • Tamás Gáspár Miklós tudományos főmunkatárs, MTA Filozófiai Kutatóintézet, az ATTAC Magyarország alelnöke
  • Várnagy Tibor képzőművész, Liget Galéria
  • Vígh László közgazdász, egyetemi tanár, Budapesti Műszaki Egyetem
  • Vígvári András közgazdász, Állami Számvevőszék


Válaszúton

   Gyurcsány Ferenc a legutóbbi parlamenti választások előtti vitában maga is amiatt aggódott, hogy „…el fog válni a szegények biztosítója a gazdagok biztosítójától…”.  Ezért kérjük a szocialista pártot, a kormánypárti képviselőket,  hogy ne bontsák föl az egységes biztosítási rendszert, utasítsák el a parlament előtt fekvő társadalombiztosítási reformtervezetet.

  Ne nyugtassa magát az MSZP vele, hogy sikerült belopnia néhány állítólagos garanciát a rendszer kockázatainak csökkentése végett. A menedzsmentjogokat a magánbefektetők birtokolnák, az ő érdekeltségük lenne a meghatározó a törvénytervezet szerint. Nem létezik olyan garancia, amely kizárná, hogy szűkítsék a szolgáltatási csomagot, vagy azt, hogy a rendszer a súlyos betegeken takarékoskodjék. A „differenciált fejkvóta” se képes eltüntetni a biztosítók kockázatszelekcióra – tehát az emberek közötti, osztályhelyzetük szerinti válogatásra – való törekvését. Nincs garancia arra, hogy az egészségügy minősége javulni fog. És nincs garancia arra se, hogy a kiegészítő magánbiztosítások függvényében a társadalom ne szakadjon ketté. Ezért volt igaza a miniszterelnöknek 2006-ban, és ezért nincs igaza most, amikor a korábbi nézeteivel homlokegyenesen ellenkező törvényt próbál elfogadtatni. 

 A kormány csak formálisan vett részt a társadalmi vitában, türelmetlenül ismételgetve ugyanazokat a problematikus érveket. A  benyújtott törvénytervezettel szemben a magyar társadalom rég nem látott összhangban és erővel hallatta hangját. Civil szervezetek, értelmiségiek, szakértők hada fogalmazta meg ellenvetéseit. A mindenkori szociáldemokrácia természetes bázisát, közegét jelentő szakszervezetek sztrájkkal, tiltakozással, petíciókkal tiltakoztak és tiltakoznak. A közvélemény-kutatások szerint a magyar nép többsége ellenzi a tervezett reformokat.

   A kormánypártok ne tévesszék össze a karakán és bátor politizálást a választási programok megszegésével, a hajthatatlan gőggel, a közvélemény semmibevételével. Nem populizmus volna, hanem józan belátás: ha az egészségügy (majd a nyugdírendszer és általában: a közszolgáltatások, a szociálpolitika) szerintünk is szükséges átalakításának folyamatát nyitott, demokratikus, konstruktív, társadalmi vita vezetné be, akkor a súlyos és kiszámíthatatlan társadalmi válság helyett az ország belső békéjét megőrző, a magyar nép háromnegyedének érdekeit szolgáló, minden honfitársunknak otthont, segítséget, vigaszt kínáló, kipróbált mintákra támaszkodó reformfolyamat indulhatna meg. Erre szükség van, hiszen a magyarországi egészségügyi rendszer korrupt, hatástalan, a magyarországi honpolgárok testi állapota borzalmas, várható életkora alacsony – ráadásul mindez semmivé teszi hazánk gazdasági és kulturális fejlődésének esélyeit.

  Önök kétféle úton indulhatnak el: vagy antidemokratikus, minden baloldali elvet megtagadó döntést hoznak, vagy – híven azokhoz a korábbi elképzelésekhez, amelyek jóvoltából ma önöké a döntéshez szükséges többség, s amelyek valóra váltásához érvényes fölhatalmazásuk volt a magyar néptől – újrakezdik a párbeszédet a közvéleménnyel. Ezt követeli a nép szolgálatának erkölcse, amelyre fölesküdtek.

 2007-12-12

Adamik Mária szociológus
Albert Iván újságíró
Almássy Tamás közgazdász
Alpár Róbert mérnök
Aradi Pál jogvédő, BCKSZ
Artner Annamária közgazdász
Balás István ügyvéd
Balázs Gábor politológus, történész
Balogh László mérnök, Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP)
Bárdos-Féltoronyi Miklós szociológus
Bársony Margit tanár, Magyarországi Munkáspárt 2006
Bartók Gyula tanár,Társadalmi Forradalom
Benedekné Köves Hajnalka szerkesztő
Benyik Mátyás közgazdász, ATTAC Magyarország
Béres Zsuzsa szociálpolitikus
Bíró András szociológus, jogvédő
Bíró József költő
Bíró Zsuzsanna Hanna nyelvész
Boda Zsolt közgazdász, Védegylet
Bodor Béla kritikus
Borbély Szilárd költő
Böcsk
ei Balázs egyetemi hallgató, Fordulat
Böröcz József társadalomkutató
Bruszt László szociológus, politológus
Cs. Kiss Szilvia szociális munkás
Csapody Tamás jogász, szociológus
Csillag Gábor antropológus, Zöld Fiatalok
D
eim Éva pszichológus
Donáth Attila szociálpolitikus
Ef Zámbó István képzőművész
Erhardt Miklós képzőművész
Erős Máté filozófus, teológus
Érsek-Obádovics Nándor egyetemi hallgató
Farkas Attila Márton író, politológus
Farkas Péter közgazdász
Fekete György mentálpedagógus
Ferge Zsuzsa szociológus
Fogler Tibor programozó, Világszabadság
Forgács Zsuzsa író
Füzéki Bálint közgazdász
Gaskó István elnök, Liga Szakszervezetek
Gazdag László közgazdász
Gold József Márton, Civil Parlament
Gordon Agáta író, művész
Greskovits Béla szociológus, közgazdász
Györe Imre költő
Hajdú János újságíró
Harangozó Ferenc közgazdász, Marx Károly Társaság
Havas Gábor szociológus
H
eiszler Vilmos történész
Herbert Tamás patológus
Hermann Imre közgazdász
Hirschler Tamás mérnök, Marx Károly Társaság
Horváth Gabriella tisztviselő
Hrabák András biokémikus
Iványi Papp Mónika teológus
Jánossy Lajos író, kritikus
Jávor Benedek biológus, Védegylet
Juhász Gábor társadalomkutató, egyetemi docens
Karácsony Szilárd szerkesztő, szakszervezeti aktivista
Kende Tamás történész
Képes Gábor költő
Kerecsényi Zoltán népművelő
Kerékgyártó Ágnes politológus
Keszthelyi Zsuzsanna egyetemi hallgató
Kiss Bálint munkanélküli, Magyarországi Munkáspárt 2006
Kiss Viktor politológus
Kóczé Angéla szociológus
Kósa Eszter szociálpolitikus
Krausz Tamás történész, Eszmélet, MSZP Baloldali Tömörülés
Kürti Emese művészettörténész
Lajtmann Csaba építész, Reflex Környezetvédelmi Egyesület
Lugosi Győző történész, Eszmélet
Lukács András, Levegő Munkacsoport
Majsai Tamás teológus
Math
eika Zoltán közgazdász, Eszmélet
Melegh Attila társadalomkutató
Mészáros Piroska közgazdász
Morva Tamás közgazdász, Magyarországi Munkáspárt 2006
Nagy András közgazdász
Nagy Edit református lelkész, levéltáros
Najmányi László író
Pánovics Attila jogász, Pécsi Zöld Kör
Papp Réka Kinga egyetemi hallgató
Pataky Péter elnök, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ)
Payer Imre költő
Pécsi Ágnes tanár, egyiptológus
Péterfi Ferenc szociális munkás
Péterfi Mária szociális munkás
Priksz Gábor biológus, E-Misszió Környezetvédelmi Egyesület
Puzsér Róbert újságíró, történész
R
eisz Terézia szociológus
Rét Péterné, a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács társelnöke
Rozsnyai Katalin szociális munkás
Sallai R. Benedek mérnök, NIMFEA Természetvédelmi Egyesület
Sándor Mária programozó
Sch
eiring Gábor közgazdász
Schiffer András jogász
Schmuck Erzsébet elnök, Magyar Természetvédelmi Szövetség
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász
Sipos János filozófus, Kézfogás, Baloldali Együttműködési Tanács
Sipos József történész, MSZP Társadalompolitikai Tagozat
Solymosi Tamás orvos
St. Auby (Szentjóby) Tamás képzőművész, író
Sükösd Miklós szociológus, politológus
Szabó Endre elnök, Nagycsaládosok Országos Egyesülete
Szabó Endre tb. elnök, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF-ÉSZT)
Szabó Géza dr.
Szakolczai György közgazdász
Szalai Erzsébet szociológus
Szalay Kriszta színész
Szász Gábor mérnök, Baloldali Alternatíva, Ferencvárosi Munkás Szabadidős Egylet
Székely Ervin műfordító
Szekeres Éva pedagógus
Szentistványi István tanár
Szerdahelyi István esztéta, kritikus, irodalomtörténész
Szigethy Károly közgazdász
Szigeti Balázs szóvivő, Humanista Mozgalom
Szikinger István jogász
Szikra Dorottya szociológus
Szilárd József teológus, adjunktus
Szíva Ibolya egyetemi hallgató
Szombati Kristóf munkanélküli
Takács Mária filmkészítő, Labrisz Egyesület
Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATTAC Magyarország
Tanay Marcell, Dolgozói AkcióCentrum (DAC)
Tari Mária pszichiáter
Tóth Attila cégvezető
Újszászi Györgyi környezetmérnök
Vadász János társadalomkutató
Vajnai Attila mérnök, Magyarországi Munkáspárt 2006
Várady Tibor jogász, Humanista Mozgalom
Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke
Varga Sándor nyugdíjas földmérő
Vári György kritikus
Várnagy Tibor képzőművész
Várnai Gábor szociológus
Vay Márton tanító, Védegylet
Veszeli Béláné munkanélküli
Vida Viktor, Indymedia
Vojtonovszki Béla jogvédő, aktivista, Az Utca Embere Önkéntes Hálózat
Wildmann János író, teológus
Wirth Ádám filozófus, TámPont, Marx Károly Társaság
Zilahy Péter író

Száznegyven ember levele a kormánypárti képviselőkhöz
NOL • Népszabadság Online   • 2007. december 12.


Contact

GuestBook - Vendégkönyv


- To the loving memory of Abbie Hoffman -

Yippie blog

Jegyzetek és dokumentumok Najmányi László, Prieger Zsolt és Schuller Gabriella 2008 tavaszán megjelenő, YIPPIE! című tanulmánykötetéhez:

Najmányi László jegyzetei:

2007-11-16

23:34 Az egész világon evidencia, hogy a politikusok hazudnak választóiknak. Az éber kisebbség mindenütt, mindig tisztában volt ezzel. A mainstream Magyarország most, a 21-ik században, a politika diktatúrája alatt kezd megbarátkozni a gondolattal. A képviseleti demokrácia kialakult gyakorlata megengedi, hogy a politikusok félrevezessék, becsapják az őket érdekeik képviseletével megbízó, ezért nekik magas jövedelmet és különleges kiváltságokat biztosító állampolgárokat, munkaadóikat.

A politikusé bizalmi állás. Megbízói pénztárosa, gondnoka, ügyvédje, ügyeiknek képviselője, sorsuk menedzsere. Amennyiben nem a politikus törvényben előírt munkaköri kötelessége a hazudozás – és nem az -, akkor ugyanúgy kellene kezelni rajtakapás esetén, mint a bolti kasszából lopó pénztárost, a lépcsőtakarítást elhanyagoló gondnokot, az ügyésszel összejátszó ügyvédet, a gyónási titkokkal zsaroló papot, vagy a beteget félrekezelő orvost. Hogy mégsem így történik, ha a munkaadóik bizalmával súlyosan és rendszeresen visszaélő, rajtakapott politikusokra nagyon ritkán sújt le a törvény haragja, hogy nem büntetik őket a rájuk bizonyított tettekért, a választóik bizalmával való visszaélésekért, még állásukat sem veszítik el (gyakran újra- és újra megválasztják őket, ha máshol nem, pártlistákon), a képviseleti demokrácia kijavíthatatlan, önsorsrontó rendszerhibája, amely óhatatlanul gazdasági katasztrófákhoz és a politikus-kaszt diktatúrájához vezet.

A képviseleti demokrácia, a ’szabad világ’ rendje, az 1960-70-es évek jóléti társadalmával elérte fejlődésének csúcspontját, leépülése közvetlenül a Szovjetúnió szétesése után, az 1990-es elején megkezdődött és azóta is egyre gyorsul. Mivel a képviselői demokrácia a gyakorlatban bizonyíthatóan nem működik, és az emberiség történelmében eddig kipróbált államformák egyike sem bizonyult alkalmasnak a társadalom javának szolgálatára, eljött az idő a közvetlen demokrácia bevezetésére, amelyet a technika fejlettsége is lehetővé tesz. Ebben a személyes felelősségen alapuló rendszerben a köz akarata és annak gyakorlatba ültetése között nincs közvetítő, a társadalmat érintő legfontosabb kérdésekben szavazó emberek maguk irányíthatják sorsukat. A közvetlen demokrácia tudásalapú rendszer is. Amint a polgárok észreveszik, hogy voksuknak súlya van, igyekeznek majd alaposan tájékozódni, mielőtt leadják szavazataikat.

2007-11-17

02:31 Senki helyett nem írom ezeket a sorokat. A magamét mondom. Senkit sem képviselek. Véleményem szerint nem abba az irányba mennek a dolgok, amelyikbe menniük kellene. Abból, hogy mindig is így volt, nem következik, hogy ne lehetne másként. Éppen azért, mert mindig is így volt, kellene holnaptól mindennek másképp lennie. Ha eddig a Siralom Völgyében éltünk, minden mozdulatunkat, gondolataink szárnyalását lebéklyózta a gravitáció, holnap az Aranykornak kellene kezdődnie, a nehézségek után könnyedségnek, a gond és baj után az örömnek és pihenésnek, a nélkülözés után bőségnek. Mert harmóniára van szükség, az inga átbillenésére, hogy ne álljon meg a világ.

Most a hallgatás korában szerzünk tapasztalatokat, a politika diktatúrája alatt. Ha nem lenne internet, ha nem lennének számítógépeink, a hatalomra jutott silányság locsogása elnyomná az értelem szavát. Azt hinnénk, hogy nagyon kevesen vannak ébren, érzékelik ugyanazt a valóságot, amit mi, pedig nem így van, ahogy soha nem volt így. A történelem során, az informatika, számítástechnika fejlettsége jóvoltából most először áll olyan eszköztár rendelkezésre, amelynek segítségével az egyenlők, megfizethető költségen azonnali interdiszciplináris kapcsolatba léphetnek egymással, jóformán bárhol is éljenek a világon.

04:26 Az 1960-as években elkezdődött szexuális forradalom nem állt meg a homoszexualitás legitimizálásával, sőt, átterjedt a virtualitás fél évszázaddal ezelőtt még csak fikcióként létező dimenzióiba is. Megjelent és tömegélvezetté vált a preferenciák folyamatosan táguló skáláját kínáló cyber szex. Kimondható, hogy a szexualitást ma már csak önmagától kell megmenteni. Szexmániásokkal vagyok körülvéve. Valós és virtuális közösülések tömegének gőze tompítja a tisztánlátást. Soha még nem pazarolta magvát ilyen bőkezűen az ember. A globális felmelegedéssel egyidőben az északi típusok kihalóban vannak, a szaporodási vágytól duzzadó déliek migrálnak a kiüresedő élettérbe. Az aranybarna egyre gyakoribb bőrszínné válik és forrósodnak a ritmusok.

2007-11-23

A yippie mozgalom inkább tánc volt, mint a tradicionális politikai mozgalmak masírozása. A yippiek, bár céljaikat komolyan gondolták, játéknak, jó tréfának tekintették a politikát. A szélsőségesen individualista, erős személyiségeket vonzó mozgalomnak nem volt szüksége vezérekre, csak időről időre kiemelkedő sztárjai, példaképei voltak. Az egyes akciókat az vezényelte le, akinek a legjobb ötletei voltak az adott pillanatban[1]. A yippie nem hivatalért, nem pénzért harcolt. Ő a rendszert akarta megdönteni, Buster Keaton és a Marx testvérek komédiájának eszközeivel.

A tudatmódosító szerek adta energiával táplált mozgalom napi gyakorlata a pszichedelikus szervezés, sodródás az eseményekkel és, a kellő helyen és pillanatban, események teremtése volt. A véletlenek fontos szerepet játszottak a yippie stratégiában. Szinkronba kerülni az idővel volt a yippie önépítés célja: azonnali, megfelelő reakció a véletlenekre. Ehhez éber jelenlét, humor, intelligencia és lelkierő szükséges. A yippie tudatállapot a japán szamuráj zenjéhez hasonlított: ahogy az álmából felébresztett szamuráj egyetlen mozdulattal megtalálta a kardját, az álmából FBI ügynökök által felvert yippie is azonnal rálelt a megfelelő szóra, gesztusra, amivel értelmezte, mitológiába emelte, kisajátította a szituációt. Ugyanígy, nem kevésbé a sorsukkal párbajozva működtek a francia szituacionalisták is.


[1] Így működött, ugyanabban az időben Halász Péter és barátainak színháza is Budapesten.


2007-11-26

A yippie ismeri a média működését és a rendszer megdöntése érdekében fegyverként használja a tömegtájékoztató eszközök hatalmát. Jól tudja, hogy bármely közlés igazságértékét a médiaszereplés konfirmálja. Csak akkor válik egy esemény valódivá, bármely üzenet mérlegelésre érdemessé, ha megjelenik a médiában. Különösen a televíziós szereplés tesz valakit, vagy valamit hitelessé.

A yippie akciók a média nyilvánosságának szólnak. Elsődleges céljuk a médiamunkások figyelmének felkeltése. A médiának működése fenntartásához elengedhetetlen szüksége van a hírekre. A nincs hír, csinál. A yippie tartalomszolgáltatóként jelenik meg életterében. Hírértéket jelent. A yippie a szabadság emléke által inspirált művész: tudattágító szerek által kalauzolva a polgári engedetlenség klasszikus műfaját gyakorolja, botrányokat komponál. A média pedig semmit sem szeret jobban a botrányoknál.

Korunk mitológiáit, így a yippie mítosz-rendszert is, a média írja. A yippie tudja, hogy a médiának csupán egyetlen, emblematikus képfelvételre, és néhány jelmondat-mantrára van szüksége ahhoz, hogy megírja valamely mítosz következő fejezetét. Ha ennél többet kap, megzavarodik, gondolkodásra kényszerül, elveszíti érdeklődését. A yippie minimalista művész, néhány elemből komponált akciói a koanok egyszerűségével, tisztaságával hatnak. A yippie persze rock and roll művész is: azt akarja, hogy akciója minél nagyobbat dörrenjen és minél tovább szóljon.

A fentebb leírt helyzet a 21. században, az internet megjelenésével megváltozni látszik. A cyber yippie-nek már nincs szüksége közvetítőre üzenete célbajuttatásához. Informatikai ismereteken túl csupán a világháló virtuális, nemzetek feletti közösségének érzékenységét kell éreznie ahhoz, hogy ideája megtalálja potenciális befogadóit.

Bizonyos hippie törzsek – a hackerek - szabotázsakciókat hajtanak végre a cybertérben. A maguk üzenetét helyezik el a kormányszervek web oldalain. Spamek, egyszerre érkező, kéretlen levelek millióival bénítják le intézmények szervereit. Mások – a crackerek – titkokat törnek fel. Kormányhivatalok, bankok, hadseregek adatbázisaiba jutnak be és okoznak bennük káoszt. Adatokat lopnak, bizalmas dokumentumokat tesznek hozzáférhetővé. Megint mások csupán a gondolat erejével kívánnak hatni és a minden generációban meglévő szabadságösztönre apellálva hirdetik tartalmukat a neten.

2007-11-27

A hippie természeti lény volt, ritkán mosakodott, sarút viselt, vagy mezítláb járt. Idejét szeretkezéssel, transzcendentális meditációval, cannabis származékok, LSD, mágikus gomba és peyote tudattágító hatását élvezve töltötte. Kommunában élt, ékszereket készített, viselt és árult furulyázva Amerika utcáin. A Grateful Dead zenéjét és jógik tanításait hallgatta. Hosszú hajába virágot tűzött. Sok hippie eljutott Indiába. Sokan ott is maradtak közülük. Mások eltűntek New Mexico és Nevada hegyeiben és sivatagjaiban. Több, színes batikokba öltözött törzsük a Karib és a Maláj tenger szigeteire költözött. Leszármazottaik megtalálhatók az indonéz szigeteken, Ceylonon és Jamaicában.

A mutáció legéletképesebb (leggátlástalanabb) egyedei ma is köztünk munkálkodnak. Öregek már, laptopjuk van. Nagy lemezcégeket, újságokat, magazinokat, filmvállalatokat vezetnek. Aranyon ülnek, méz jön ki a szájukból. Hamis minden szavuk, mozdulatuk, intenciójuk, gesztusuk. Ezek a dúsgazdag túlélők barokk ízléssel berendezett pompában, az antik Róma végnapjaira emlékeztető léhaságban élnek, fiatal rabszolgákkal veszik körül magukat és kéretlenül tanítanak. Sok közülük mindkét nemet, vagy saját nemét kedveli. Fölháborodnak az általuk támogatott, őket támogató kormány egyes intézkedésein, ellenzik a globális felmelegedést, és - bár maguk királyi pompában és rabszolgatartó erkölcsök szerint élnek - hangsúlyozottan baloldaliak. Bár angyalvérben fürdetett testüket a világ legdrágább masszőrei dörzsölik be távoli kontinensek legritkább virágainak olajával, savanyú sajtszagot árasztanak.

Meglepően nagy a túlélő, vén hippik között az Osho-ként is emlegetett néhai Bhagwan Shree Rajneesh indiai guru tanítványainak száma. Rajneesh - az utolsó orosz cár és cárné kegyence, az 1916-ban meggyilkolt Grigoríj Jefimovics Raszputyinhoz hasonlóan - a bűnök és a kemény munka általi megtisztulás tantráját tanította gazdag európai és amerikai családok gyermekeinek. A gurunak, hívei adományainak köszönhetően 94 Royce Rolls luxusautója volt, amikor 1985-ben kiutasították Amerikából, mert nemcsak átvették a közösségüknek otthont adó, Oregon állam beli kisváros, Antelope önkormányzatának irányítását (a kisváros nevét Rajneeshpuramra változtatták), hanem megmérgezték a helyi kutak vizét is.

2007-11-28

Papírjaim szerint 63 éves vagyok, amikor ezeket a sorokat írom. „Figyelj! Hamarosan kikapcsolok!”, mondja a testem. Sokat éltem. Többet, mint halandók szoktam. Testem elhasználódott. Szürkeállományom nyálkás labirintusaiban őrzött memória celláimban ezerévek személyesen megszerzett tapasztalata. Hiába érzem magam szellemileg sokkal fiatalabbnak környezetemnél, hiába több bennem az alkotó energia, mint a nálam hivatalosan sokkal fiatalabbakban, a 21. században nehezen tudom megőrizni a folyamatok befolyásolásához elengedhetetlenül szükséges hitelességemet. Itt a rendszer alapelvévé vált a régi yippie slogan: „Never Trust Anyone Over 30” (Ne higyj senkinek, aki elmúlt 30 éves).

Testem állapotánál fogva már nem vagyok alkalmas élő közszereplésre. Idétlennek látszanék televízióban, zenés színpadon. Pontosan az ellenkezőjét üzenné halálközeli állapotúnak látszó figurám, mint amit a szavaim mondanának. Hatékonyabban segíthetem a rendszerváltozás bekövetkeztét, ha átköltözöm a virtualitás tágas világába, virtuális karaktert veszek fel, aki úgy néz ki, ahogy én akarom, és azt mondja, aminek szükségét látom. Az így fókusztált közlés biztosabban eljut a címzettekhez, mint hogy ha ugyanazt üzenet gyilkos esendőségem jelenlétében igyekeznék átadni.

Jól érzem magam az interneten. Szabadon száguldozom. Senki sem cenzúráz, és én is csak a spamek, vírusok, férgek, kém programok ellen kapcsolom be szellemi otthonomat rejtő laptopom tűzfalát. Amíg a való világban csak táplálékszerzés miatt hagyom el szerény otthonom, s csak akkor találkozom személyesen valakivel, ha fizet érte, az interneten nagyszámú, folyamatosan növekvő baráti, rokoni közösség aktív tagja vagyok, napi kapcsolatban a kor legragyogóbb elméivel. Amíg odakinn a politika globális diktatúrája tombol, a direkt demokrácia vidám békéje honol az interneten.

A kommunikáció szintjét a világháló óriási adatbázisa segíti emelni. A virtuális lét érzékiségét a kommunikáció azonnalisága adja. A McLuhan-i terminussal élve az internet ’forró’ médium, mint a rádió volt az élő adások idején. Azt, annak, akkor és úgy mondhatom digitálisan, amit az illetőnek, amit az illetőnek akkor és úgy akarok mondani. Erre a vér és belek világában ritkán nyílik lehetőség. Amíg a politikafüggő média a kirekesztés, a cenzúra eszközével operál, a weben már megvalósult a szabad információáramlás.

2007-11-29

Az Élő Halottak Pártja - ÉHP (Party of the Living Dead – PLD) 2006 utolsó éjszakáján alakult, az interneten . Az alapítók között egyaránt találhatunk magukat halottnak érző élőket és életrekelt halottakat. Az élet és halál közti szabad átjárás univerzális jogát megtestesítő, virtuális párt nyitott minden irány, vízió, dimenzió felé. Az egymással funkcionális kapcsolatokat kiépítő sejtekből szerveződő, transzmortem közösség organikus felépítésű, mint egy fa, amely energiáit a hagyományokba eresztett gyökerein keresztül, és a levelein át, a Tudás fényéből, fotoszintézis által nyeri, gyümölcsei pedig a népek gyógyítására valók.

Az Élőhalottak Pártja yippie párt, a globális világrend átprogramozásán dolgozik. Valljuk, hogy az 1960-as évek végén megfogalmazódott yippie alapelvek – Közvetlenség, Azonnaliság, Szabadság – gyakorlatba ültetésével nemcsak mi és homályos dimenziónk leszünk jobbak, hanem az élők és az ő pusztuló világuk is.



Arundathi Roy indiai írónő

Arundathi Roy: Not Again (Részletek - Prieger Zsolt archivumából)

"1973. szeptember 11-én Chilében Pinochet generális a CIA támogatásával, katonai puccsal megdöntötte Salvadore Allende demokratikusan választott kormányát. Chile nem térhet a marxizmus útjára csak azért, mert népe felelőtlen - közölte a Nobel-díjas amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger. Az elkövetkező rémuralom idején ezer és ezer embert gyilkoltak meg, és nagyon sokan eltűntek. A kivégzőosztagok nyilvánosan gyilkolták le az embereket. Az országban gyűjtőtáborok létesültek, kínzókamrákat állítottak fel. A halottakat elhagyott bányákba és tömegsírokba temették. Chile népe az éjszakai kopogtatás rémületében élt... A chileiek elbeszéléseiből ismeretes, hogy a zenész Víctor Jara kezeit a helyi stadionban a tömeg szeme láttára levágták. Mielőtt lelőtték volna, Pinochet katonái odadobták neki a gitárját, és csúfolódva biztatták, hogy játsszon valamit. Az Egyesült Államok kormányának részletes ismeretei voltak arról, hogy mi történik Pinochet tábornok uralma alatt. Ennek ellenére Kissinger biztosította a tábornokot támogatásáról."

"1922. szeptember 11-én az általános arab felháborodás ellenére Nagy-Britannia meghozta a Palesztinára vonatkozó mandátumot, amely a zsidók számára nemzeti államot biztosít. Winston Churchill 1937-ben így nyilatkozott a palesztinokról: - Nem értek egyet azzal, hogy bárki is magáénak mondhassa azt, amivel nem tud mit kezdeni, akkor sem, ha nagyon régóta birtokolja. Nem értek egyet azzal, hogy a vörös bőrű indiánokkal vagy az ausztráliai feketékkel igazságtalanság történt. Azért nem értek egyet, mert egy erősebb, magasabb rendű, talpraesettebb faj foglalta el a helyüket... 1969-ben Golda Meir izraeli miniszterelnök azt mondta: a palesztinok nem léteznek. Begin kétlábú állatoknak nevezte őket, Shamir miniszterelnök szöcskéknek, akiket el kell taposni. Jegyezzük meg, ezek az állam vezetőinek szavai, nem az egyszerű embereké... Az elmúlt évtizedek folyamán felkeléseknek, háborúknak voltunk tanúi. Tűzszüneteket írtak alá és sértettek meg. A vérontás nem szűnt meg, Palesztina törvénytelen megszállása a mai napig tart. A palesztinok csoportos büntetéseket kénytelenek elszenvedni, huszonnégy órás kijárási tilalmaknak és más megaláztatásoknak vannak kitéve. Nem tudhatják, hogy házaikat az izraeliek mikor rombolják le, gyermekeiket mikor lövik le, mikor vágják ki megélhetést jelentő olajfáikat. Nem tudják, mikor zárják le útjaikat, mikor mehetnek élelmet vagy orvosságot vásárolni. Azok a palesztin fiatalok, akik nem képesek haragjukat megfékezni, élő bombaként robbantják fel magukat, folytonos félelmet idézve elő a lakosság körében. Mindez csak fokozza a kölcsönös bizalmatlanságot, és mélyíti a gyűlöletet. Minden ilyen merénylet újabb megtorlásokhoz vezet, és tovább nehezíti a palesztinok helyzetét: tökéletes kifogást szolgáltat az izraeli hadseregnek arra, hogy behatoljon a palesztínok lakta területekre. Izrael leghűségesebb politikai és katonai szövetségese az Amerikai Egyesült Államok. Amikor Izrael löveti a palesztinokat, amerikai lövedékek vágódnak be a palesztin otthonokba. Izrael minden évben több milliárd dollártámogatást kap az amerikai adófizetők pénzéből..."

"1990. szeptember 11.-én idősebb George Bush a kongresszus összevont ülésén bejelentette az amerikai kormány határozatát arról, hogy megtámadja Irakot. Azt hangoztatta, hogy Szaddám Huszein kegyetlen katonai diktátor, aki genocídiumot követett el saját népe ellen. Ez megfelelő leírása Szaddám Huszeinnek. Ma már azonban tudjuk, hogy az Egyesült Államok kormánya korábban ötszázmillió dollárral segítette őt amerikai mezőgazdasági termékek vásárlásában. S mikor Szaddám befejezte emberirtó hadjáratát, az Amerikai Egyesült Államok kormánya megkétszerezte a támogatásra szánt összeget, s ellátta a diktátort az anthrax előállításához szükséges alapanyagokkal, helikopterekkel, valamint vegyi és biológiai fegyverek előállítására alkalmas vegyszerekkel. Abban az időszakban, amikor Szaddám Huszein a legkegyetlenebb rémtetteit követte el, az USA és Nagy-Britannia Irak közeli szövetségese volt. Mi változott? Irak 1990-ben megszállta Kuvaitot. Szaddám bűne nem az volt, hogy háborút indított, hanem hogy ezt önállóan, parancsolói jóváhagyása nélkül cselekedte. Az a határozat született tehát, hogy el kell pusztítani, mert elvesztette gazdái kegyeit. A szövetséges erők 1991 januárjában támadták meg Irakot. Egy hónap bombázás alatt tízezrek haltak meg. A háborút követő gazdasági zárlat következtében Irak lakossága nem juthatott élelmiszerekhez, gyógyszerekhez, kórházi felszereléshez, mentőautókhoz, ivóvízhez. Ennek következtében körülbelül félmillió iraki gyermek halt meg.”

Forrás: http://ccrma.stanford.edu/~peer/arundhatiRoy.html

Interjú Arundhati Roy indiai írónővel: Free Speech Radio News

Kapcsolódó link: codshit.blogspot


"Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük."
"...fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba..."
Részletek Gyurcsány Ferenc miniszterelnök titkos balatonőszödi beszédéből

A yippie-k szerint az a yippie, aki a legtöbbet teszi a rendszer megdöntéséért. A békéért tüntetőket verő rendőr például inkább yippie, mint a tüntetők. Ebben az értelemben Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök Balatonőszödön, 2006 május 26-án, pártja zárt ülésén, titokban elmondott, máig tisztázatlan körülmények között nyilvánosságra került beszéde, amelyben - többek között - elismerte, hogy az általa vezetett kormány a megelőző években hazudozáson kívül nem csinált semmit és a 2006-os választások előtt, a választások megnyerése érdekében fontos gazdasági adatok elhallgatásával, manipulálásával, meghamisításával, az ország valós gazdasági helyzetének eltitkolásával félrevezette a választókat, yippie akciónak, a yippie magatartás iskolapéldájának tekinthető. A trágárságokkal megtűzdelt beszéd nyilvánosságra kerülése nyomán kirobbant botrány és tüntetések után a miniszterelnök csak a beszéd stílusáért kért bocsánatot a parlementben elmondott beszédében, a csalásokért, manipulációkért, hazugságokért nem. Pártjának és munkatársainak úgy látszik sikerült jól felkészítenie "a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit" (l. fenti idézet), mert a kormánypárti média azóta is mindent megtesz, hogy elfogadtassa a lakossággal, hogy a politikusi szakma alapvető eszköztárához tartozik a hazudozás.

Oszoljanak, oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!

"Háromszáz rohamrendőrrel izomból széjjelverni egy ötvenfős, teljesen ártalmatlan, békés tüntetést, amelynek a célja, hogy tiltakozzon mindenféle antidemokratikus rendőri megmozdulások, tüntetés-széjjelverések, műveletiterületezések ellen - minimum dermesztő ostobaság. Azon túl meg törvénytelen, és felettébb veszélyes.

Újságírókat elhurcolni onnét, megbilincselni, bekasztnizni, az érdeklődő munkatársaknak telefonba pofátlanul hazudni, ügyvédet oda nem engedni, telefonálni nem hagyni, négy órán keresztül leülni sem engedni - súlyosan jogsértő, alkotmányellenes, cinikus, szovjet típusú köcsögség."

Forrás: index.hu


Yippie link-gyűjtemény:

Youth International Party's critique of the 1968 Democratic National Convention in Chicago (video)
Jerry Rubin's biography
Answers.com - Jerry Rubin
High Times
Albert Hofmann's biography
The Abbie Hoffman Web Page
Steal this Web site
Steal this Wiki
The Viking Youth Interview Abbie Hoffman
Yippie Workshop Speech by Abbie Hoffman
Youth International Party Line
The Chicago Seven Trial
The Chicago Seven Conspiracy Trial
A Short History of the Evergreen Review
The Herbert Marcuse Official Home Page
The Yippie Museum Cafe
William Moses Kunstler Info Page
The Nectar of Delight

Democracy Now!: John Lennon 1940-1980: History Professor Jon Wiener Discusses Lennon's Politics, FBI Files and Why Richard Nixon Sought to Deport Him
AMERICA: FREEDOM TO FASCISM - Movie review by Jon Dunmore
THE U.S. VERSUS JOHN LENNON - Movie review by Jon Dunmore
Talkin' bout a revolution - Mick Brown reviews There’s a Riot Going On: Revolutionaries, Rock Stars and the Rise and Fall of 1960s Counter-Culture by Peter Doggett
CAPITOL HILL BLUE - Bush on the Constitution: ‘It’s just a goddamned piece of paper’
The Konformist - An Open Letter from the Friends of Timothy Leary
Occult of Personality: Frater WIT returns to discuss Dr. Timothy Leary’s 8 neural circuit model of consciousness
Timothy Leary has the Key - video clip
Yoism - Timothy Leary, LSD, & the Sacred Sacraments - video clip
CNN - Timothy Leary prepares for his last trip
CNN - Leary 'tunes in' to hereafter
enter the media - Marshall McLuhan
Mark Federman: What is the Meaning of The Medium is the Message?
Marshall McLuhan links
Notes on Marshall McLuhan + video
The Digger Archives - Staging the Revolution: Guerrilla Theater as a Countercultural Practice, 1965-1968 by Michael William Doyle

Abbie Hoffman calls Bob Fass / Seale vs. Hoffman /  Abbie Hoffman Rant /  Abbie Hoffman on ALLEN GINSBERG / Take The Hill! /  New Official Control Trailer [out now] /  Ferrets For Freedom /  Fuck your war /  *Bill Hicks Tribute **Millitary & New World Order Takeover /  John Lennon the DJ (9-28-74) /  Yippie! /  Chicago 10 animation demo /  Anti-Vietnam War Movement 60's and 70's. /  Abbie Hoffman rules! /  Atheist Scum United /  Driving in a Haze - Rick Fass /  Abbie Hoffman in Memoriam / - Yippie clips

Abbie Hoffman in Memoriam /  Abbie Hoffman makes Gefilte Fish /  The Who - Woodstock incident /  Public Announcement - Body Bumpin' (Yippie-Yi-Yo) /  Beatles - Don't let me down /  Revolution for the Hell of it /  Abbie Hoffman clip /  FUCK AUTHORITY / - Yippie clips



Contact

GuestBook - Vendégkönyv

YIPPIE! Könyv

Gondolatok és adalékok az 1960-70-es évek Amerikájának történetéhez:

A 2008-as Könyvhétre jelent meg Najmányi László és Schuller Gabriella: YIPPIE! Az engedetlen polgár című könyve. Najmányi László általános képet ad a 20. század Amerikájának talán legizgalmasabb korszakáról és felvázolja az ugyanabban az időben Magyarországon történteket. Schuller Gabriella színháztörténész  a kor élő színházáról ír. A könyvet mindazoknak ajánljuk, akiket érdekel az amerikai polgárjogi és békemozgalmak története, az 1960-70-es évek Magyarországának tiltott művészete, a hippie-k és yippie-k, a párhuzamos kultúra, a rockzene, a gerillaszínház, a komédia politikája, a médiamanipuláció eszközei, a drogok megjelenése és szerepe az ifjúsági kultúrában, a szexuális forradalom, a politika diktatúrájának kialakulása és módszerei, a polgári engedetlenség története és változatos formái.

További információk a 2008. május 30-án megjelent könyvről itt találhatók

A KIADÓ NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET A KÖNYVBEN KIFEJTETT NÉZETEKKEL!



Az internet végtelen szemétdombján talált vizuális és audio dokumentumok, valamint a szerző egyéb kutatási eredményeinek felhasználásával elkészült Najmányi László Yippie Trilogy című, a nyomtatásban megjelent könyv kiegészítőjének szánt videokönyve, amely szerzői kiadásban kerül terjesztésre.

GuestBook - Vendégkönyv

Contact

WordCitizen/SzóPolgár

WordCitizen / SzóPolgár
Najmányi László műsora

Márciustól havonta egyszer Najmányi László író, újságíró, színház- és képzőművész, zeneszerző beszél aktuális kérdésekről, utazásairól, műveiről, művészetről, irodalomról, színházról, zenéről, politikáról, történelemről, múltról, jelenről, jövőről, egy független, gondolkodó ember szemszögéből. „A szavak birodalmának szabad polgára vagyok. A képek, az információ özön, a homályos érzések és naponta változó meggyőződések korában is hiszek a szavak erejében”, mondja „a kém, aki nem tud hazudni.”

WordCitizen's Blog108: American Dreams (English)



Torture Playlist

Kínzás zenével

1993 tavaszán, Bill Clinton elnöksége alatt, Janet Reno főállamügyész (az európai igazságügyi miniszternek megfelelő hatalmi pozícó) utasítására a Texas állam beli Waco-ban az FBI megostromolta a Branch Davidian nevű, David Koresh vezette vallási közösség épületegyüttesét. A dáviditák védekeztek. Az ostrom 51 napig tartott. Az ostrom során, hogy a védők ellenállását megtörjék, az ostromlók nagyteljesítményű hangszórókból folyamatosan zenét és zajokat - többek között tibeti szerzetesek kántálását és meglőtt nyulak sírását - játszották kibírhatatlan hangerővel. Végül az épületegyüttes, máig tisztázatlan körülmények között kigyulladt. A televízióállomások élő adásban közvetítették az ostrom egyes jeleneteit, így a tüzet is. A felvett jeleneteket naponta többször is megismételték. Az élő adásban látszott, hogy az egyik ostromló tank csövéből kilőtt lángcsóva lobbantotta lángra az épületeket. Az ismétlésekben már nem mutatták ezt a felvételt. A hatóságok a dáviditákat vádolták a gyujtogatással. A Waco: The Rules of Engagement című, 1997-ben, William Gazecki rendezésében készült dokumentumfilm alkotói a hatóságokat tették felelőssé az épületek felgyújtásáért. 53 felnőtt és 21 gyermek halt meg az ostrom során és a tűzben. Sokukat a tűzből való menekülés közben lőtték le az FBI mesterlövészei. Az életben maradottak megadták magukat. Sokat közülük bíróság elé állítottak és hosszú börtönbüntetésre ítéltek.

A Waco-i tragédia nem az első eset volt, hogy az amerikai hatóságok zenét használnak kínzóeszközül. 1989-ben az amerikai hadsereg megszállta Panamát, hogy megdöntse az engedetlenkedő CIA ügynök, Manuel Noriega diktátor hatalmát. A diktátor az Apostolic Nunciatúrától, a vatikáni nagykövetségen kért menedéket. A nagykövetség épületét körülzáró amerikai katonák napokon keresztül nagy hangerejű zenével bombázták a nagykövetséget. Jimi Hendrix számokat, Van Halen Panama című szerzeményét és a The Clash I Fought The Law című dalát játszották újra és újra, amíg a nagykövetség munkatársainak kérésére Noriega meg nem adta magát.

A zene ma is az amerikaiak által előszeretettel használt kínzóeszköz. A "terrorizmus elleni hadjáratok" során elfogott gyanúsítottakat nagy hangerővel, napokon, heteken keresztül folyamatosan játszott, gyakran hitüket gyalázó zene segítségével igyekeznek megtörni. A napokban az interneten jelent meg azon számok listája, amelyekkel gyakran kínoznak foglyokat:

1.   Fuck Your God - Deicide
2.   Die MF Die - Dope
3.   Take Your Best Shot - Dope
4.   White America - Eminem
5.   Kim - Eminem
6.   Barney Theme Song - Barney
7.   Bodies - Drowning Pool
8.   Enter Sandman - Metallica
9.   tv commercials - me - Meow Mix
10. TV Themes - Sesami
11. Babylon - David Gray
12. Born in the USA - Bruce Springsteen
13. Shoot to Thrill - AC/DC/AC-DC
14. Hells Bells - ACDC
15. STAYIN ALIVE - BEE GEES
16. All Eyes on Me - Tupac
17. Dirrty - Christina Aguilera ft
18. America - Neil Diamond
19. Bulls on Parade - Rage Against the Machine
20. American Pie - Don McLean
21. Click Click Boom - Saliva
22. cold - matchbox 20
23. Swan Dive - Hed P.E.
24. Raspberry Beret - Prince

A dalok - sok esetben háború- és kínzás ellenes - szerzőitől, előadóitól a hatóságok nem kérnek engedélyt műveik kínzóeszközként történő használatára. Jogdíjat sem fizetnek nekik, arra hívatkozva, hogy a számokat "edukációs célokra" használják.

További információk:
Ingyenzene: kínzás, lambada és egy 41 éves új szám
http://www.sfgate.com/cgi-bin/article.cgi?f=/n/a/2008/12/09/international/i124113S93.DTL



KulturKampf Hu 2008


Najmányi László
Kultiplex rekviem
 

2008 február 28-án bezár Budapest egyik legizgalmasabb kulturális helyszíne, a Kultiplex nevű IX. kerületi alternatív szórakozóhely, art-mozi, a fájdalmasan kevés rock koncerttermek egyike, a Tilos Rádió otthona, az 1995-ben bezárt legendás Tilos az Á szellemiségének utolsó folytatója. A Szabad Demokrata vezetésű kerületi önkormányzat - a szocialista-liberális többségű fővárosi önkormányzat és az épületet birtokló Budapest Film egyetértésével - döntött a hely eladásáról és engedélyezte az épület lebontását. A hivatalos indoklás szerint a Kultiplex nagymúltú épületét azért kell lebontani, mert a IX. kerületi önkormányzat ingatlanfejlesztőknek eladott egy Üllői úti foghíjtelket, ahol valószínűleg szálloda épül majd. Az így kieső zöldterületet az érvényes városrendezési szabályok szerint pótolni kell. Az önkormányzat tervei szerint a telek mögötti, jelenleg parkolóként használt Markusovszky tér, a lebontott Kultiplex telke és a mellette lévő, elhanyagolt játszótér parkosításával tesznek eleget a szabályoknak. Ismét kiderült, hogy eltérő szempontjai vannak a kerületi- és városvezetésnek, illetve az élő kultúra művelőinek és kedvelőinek. Budapest kulturális vonzerejét nagy mértékben az alulról indított kezdeményezések tartják fenn úgy-ahogy, mint például a West Balkán, a Szimpla, a Cinetrip, a Fecske, a Trafó, a Corvin-tető, a Mu Színház, a Kulti és a gyorsan szaporodó, még gyorsabban eltűnő romkocsmák. A kormányzati, önkormányzati kezdeményezésre létrejött kulturális intézmények, mint például a Millenáris, közismerten nem „felhasználóbarátok”, a diktatúra idejét idéző merevségük, gyárszerűségük, túlburjánzó bürokráciájuk, áraik, személyzetük barátságtalansága miatt sem a fellépők, sem  közönségük nem érezhetik otthon magát bennük. A Kultiplex kevés lobbierőt jelentő kreatív stábja és közönsége január 10-től február 23-ig tartó Dózer nevű fesztivállal búcsúzik otthonától. A fesztivállal nemcsak búcsúzni, hanem tiltakozni is akarnak az alternatív – élő - kultúrát egyre gyorsuló ütemben ledózeroló politika ellen. Egy hónap múlva a Kultiplexnél dübörögni kezdenek a munkagépek, a rendszerváltó liberális elit által korábban propaganda célokra, önmaguk fényezésére, európaiságuk bizonyítására használt, mára felesleges teherként érzékelt élő kultúra pedig mehet vissza oda, ahonnan jött, ahol a diktatúra alatt tengődött: a föld alá. „Never trust a politician” (Soha ne higyj politikusnak) énekelte sok évvel ezelőtt Bob Marley. Figyelmeztetése semmit sem vesztett aktualitásából.

2008. január 28.
Forrás: artportal.hu

A kulti melletti parkot a bp-i rekonstrukciósok rendbe tették

2008.02.27. 10:40 salamon

Tegnap néhány, a neve elhallgatását kérő civil, rendbe tette a Kultiplex melletti parkot. Ha odanéztek, meglátjátok, de amíg a gép előtt csücsültök, addig elmesélem, mit láthatnátok: szépen, pirosra lefestett padokat, virágokat, rendbe tett homokozót, felgereblyézett talajt.

Komolyan, csak ámulni lehet, hogy a Budapest Rekonstrukció nevű szervezet tagjai, mit tettek azzal a szétgyalázott, szétbarmolt parkkal.

Az mondjuk vicces volt, hogy a park hivatalos fenntartói (önkormányzat?) - minő véletlen, éppen tegnapra virradóra - kicserélték a szemeteszsákokat (kicserélték? haha, korábban nem is volt zsák), kiürítették a konténert, és négy munkást küldtek oda, lapáttal. De ne legyünk naívak, innentől a történet nem úgy folytatódik, hogy a munkások a civilek megérkezése előtt kitakarították a parkot, és mindenki csak nézett, hogy nincs mit tenni. Nem, azért ott még nem tartunk. Ehelyett a munkások jó szokásukhoz híven, komótosan lecuccoltak, és a kerítésre vagy lapátjukra könyökölve figyelték, ahogy a civilek dolgozni kezdenek.

A park még nincs teljesen készen-rendben, a héten utómunkálatok lesznek, ezért figyelem: "tessék vigyázni rá, óvatosan hazafele sétálgatni bulizás után! A csikket, üveget nem eldobálni!"
2008. február 27.
Forrás: dozerfesztival.blog.hu

KulturKampf Hu 2008

A Tilos rádiónak és a Kultiplexnek helyet adó művelődési házat csütörtökön reggel a IX. kerületi önkormányzat jegyzője tizenöt civil ruhás férfi segítségével megrohamozta. A biztonsági emberek az ajtó vertek tanyát, és a Kultiplex bent tartózkodó üzemeltetőin kívül valamint a Tilos rádió aktuális adásának készítőin kívül az épületbe mást nem engednek be. 

A Kultiplex üzemeltetői korábban semmilyen hivatalos felszólítást az önkormányzattól nem kaptak arra, hogy hagyják el a helyiséget, ezért sem érthető az önkormányzat magatartása, biztonsági alkalmazottaik stílusára viszont semmilyen magyarázat nincs. Az üzemeltetők az ilyen maffia jellegű eljárással szemben a közigazgatási hivataltól birtokvédelmet kérnek.

Az ügy fejleményeiről a Kultiplexet támogató civilek, Bakács Tibor Settenkedő és Vörös András, sajtótájékoztatót tartanak az épületben 15:30-kor.

 2008. február 28.

Az önkormányzat elfoglalta a Kultiplexet

Tizenöt biztonsági torlaszolja el a Kultiplex bejáratát ma reggel óta, ugyanis az épületet február 28-án venné át a ferencvárosi önkormányzat. A biztonságiak Dr. Oszvári István, ferencvárosi jegyzőt kísérték el, aki egy határozatot adott át arról, hogy ki kell üríteni a szórakozóhelyet. "Őriztetjük az épületet, innentől kezdve a tulajdonunkat őriztetjük. Azt akartuk elkerülni, hogy ne legyen tüntetés, ne láncolják oda magukat az emberek érzelmi alapon" - mondta az Indexnek a jegyző.

Jogi bonyodalom

Dirner László, a Kultiplexet üzemeltető Centrifuga Kft. képviselője a jegyzőnek egy nyilatkozatot adott a helyszínen a jelen lévő tucatnyi kultiplexes képviseletében. Ezen az állt, hogy ők birtokon belül vannak. Az üzemeltető kft. egyik problémája, hogy hivatalosan nem értesítették őket az épület kiürítéséről, csak a sajtóból értesültek a döntésről. A jegyző szerint helyesen jártak el, hisz ők a bérlőkkel tartották a kapcsolatot: "hétfői napon ezt megbeszéltük az épületet bérlő Kultiplex Kft. megbízott képviselőjével, Adamik Évával, aki ma birtokba adta nekünk az épületet."

Egy korábbi döntés értelmében február 28-án kell kiüríteni az épületet, amit a ferencvárosi önkormányzat 2005-ben vásárolt meg, mondta az Indexnek a jegyző. A jogi helyzetet az is bonyolítja, hogy bár az ingatlant a főváros, pontosabban a főváros tulajdonában lévő Budapest Film eladta a IX. kerületnek, a földhivatal valamiért elutasította az új tulajdonos bejegyzését.

Szedett-vedett önkormányzati csapat

"Birtokvédelemre adjuk be az igényünket miután jogos birtokhelyzetben vagyunk, az üzemeltetési és bérleti szerződésünk még 2,5 évig érvényes - mondta a Centrifuga Kft. cégvezetője, Bodor András. - Birtokvédelmi eljárást fogunk kezdeményezni az önkormányzat ellen a közép-magyarországi regionális közigazgatási hivatalnál, ahol azt is kérvényezzük, hogy jelöljenek ki egy elfogulatlan jegyzőt."

"Az is furcsa, hogy a jegyző az eljárást jogosnak gondolja, de ami még jobban megdöbbent, hogy erre egy szedett-vedett csőcseléket alkalmazott - folytatta Bodor. - A verőemberek dulakodnak a vendégeinkkel, testi sértéssel fenyegetik őket. Még kitűzőjük sincs, ami pedig a biztonsági szolgálatoknál alap lenne. Nem válaszolnak a kérdésekre, maximum annyit, hogy 'ahhoz semmi közöd', és nem is igazolják magukat."

A Kultiplex épületében működő intézmények további sorsáról ma délután 3-kor tartana sajtótájékoztatót Bakáts Tibor Settenkedő és Vörös András, de a jegyző szerint erre már nem lesz módjuk, maximum az épület előtt. Oszvári ma 2-kor megbeszélést tart a Tilos rádió képviselőjével. Az Index munkatársát kidobták az épületből.

Forrás: index.hu

NYÍLT LEVÉL A KULTIPLEX BEZÁRÁSÁRÓL ÉS ANNAK UTÓHATÁSAIRÓL

Tisztelt/kedves aki ezt majd elolvassa

Jakab Zoltán vagyok, zenész és programszervező. Páran ismernek, páran nem. Ezt a levelet részben magánemberként írom. Munkahelyem a Kultiplex, amelyet a IX. kerületi önkormányzat, a tegnapi napon, 2008. Február 28-án, a 21. Századhoz és az Európai Unióhoz méltatlan módon, értelmetlen erődemonstrációval bezáratott.

Az elmúlt 9 évben, többszáz koncertet adtam itthon és külföldön egyaránt, tehát minden nagyképűség és túlzás nélkül állíthatom, hogy bőven van rálátásom az underground élet struktúrális rendszerére, nem egy, tökéletesen működő organizmust láttam ezen idő alatt. Ennek fényében felettébb elkeseredett és dühös vagyok. Elkeseredett és dühös, mert egy élő darabot vágtak ki ezen döntéssel a magyar underground élet testéből, míg a közvélemény, a közízlés továbbra is rákos daganatként marja szét azt a megmaradt csonkot, amely működőképes lehetne. Lehetne, és itt a baj, hogy minderről feltételes módban beszélhetünk.

Elmondták, elmondják ezt mások is szerencsére, de úgy látszik még mindig nem vagyunk elegen ahhoz, hogy bármilyen változást tudjunk elérni egy közel kétmilliós, liberálisnak csúfolt világváros kultúrális életében. Aki azt hiszi, hogy pusztán üzleti érdekek vezérlik a hely fennmaradását, tévednek, hiszen itt többről van szó, mint üzleti érdekekről, többről van szó, mint egy aktuális hely bezárásól. Ebben a városban módszeres pusztítást végeznek azok, akiket igyekeztünk abban a hiszemben megválasztani, hogy
érdekeinket képviseljék. Itt nem a Kultiplexről van szó, vagy West-Balkánról, vagy Almássy térről. Itt egy nagyobb egészről van szó, az underground létjogosultságáról és életteréről, ami jelen esetben nem túl tágas.

Mielőtt továbbmennék
levelemben, nézzük nagy vonalakban a tényeket:

-          A IX. kerületi önkormányzat 1,3 milliárd forintért értékesítette a Kultiplex mögött található foghíjtelket, ahol egy szálloda fog épülni

-          A IX. kerületi önkormányzat 170 millió forintért megvásárolta a Kultiplex épületét a tulajdonos Budapest Filmtől

-          A Kultiplex épületére azért van szükség, mert le kell bontani, hogy a milliárdos befektető által, a kerülettől elvett zöldterület hányada ne csökkenjen

-          A Kultiplexet a Kultiplex Kft. üzemeltette, majd az üzemeltetés joga a Centrifuga Kft.-é lett, amely cég a Kultiplex Kft.-vel kötött szerződés értelmében (5 évre szólt a szerződés) még két és fél évig üzemeltetheti a Kultiplexet, tehát jogilag birtokon belül van

-          A IX. kerületi önkormányzat oligarcha jegyzője kb. 15-20, mindenféle igazolványt mellőző, kétes kinézetű verőemberrel a birtokviszony jogait megsértve 2008. Február 28-án reggel az épületet elfoglalta. Tehát elfoglalta a bentlévő értékeket, külsős cégek hang és fénytechnikáját, stb.

-          A Centrifuga kft. ezek után birtokvédelmi kérelmet nyújtott be a Közép-Magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatalhoz, válasz nem érkezett

-          A Centrifuga kft. 2008. Február 28-án három alkalommal kért rendőri segítséget, ezek eredményei 5 pontban:

1.              Rendőrautó megérkezik, a szolgálatban lévő járőrök kézfogással, puszival és öleléssel üdvözlik a Kultiplexet jogellenesen elfoglaló, a IX. kerületi önkormányzat által felbérelt, továbbra is mindenféle igazolványt mellőző biztonsági cég embereit. Ezek után kocsiba vissza, elhajtanak.

2.              Rendőrautó megérkezik, betessékeljük a két járőrt a klubba, majd miután nem elég képzettek, hogy jogi kérdésben eljárjanak, eltávoznak és közlik, egy  képzett, jogilag jártas tisztekből álló háromtagú csoport érkezik a klubba, hogy segítséget nyújtsanak. Azóta is jönnek!

3.              Bakács Tibor Settenkedőt, a Kultiplex szóvívőjét és a Tilos Rádió munkatársát nem engedik be a klubba, ezért kénytelen a parkban, az utcáról félrevonulva egy 7-8 perces rögtönzött sajtótájékoztatót adni. Ezzel párhuzamban két Kultiplex szimpatizáns tiltakozik egy transzparenssel. A fakabátok ezúttal gyorsan megérkeznek, Bakácsot és a kit szimpatizánst igazoltatják, jogellenesen nem közlik milyen okból veszik fel az adataikat. Az egyik járőrt megközelítem, európai módon kéznyújtás és bemutatkozás után meghátrál és keményen néz, majd miután szembesítem a tényekkel, hogy ugyan már, minek itt verni a faszukat, amikor már kétszer kihívtuk, mert birtokháborítás van folyamatban, elmotyog egy nehezen bemagolt szlogent (Teve utca, panasz, ésatöbbi – ugyan már basszameg, most rohangáljak a Halálcsillagba feljelentést tenni), majd jobbnak látja, hogy meghátráljon.

4.              Este fél hat van már, továbbra sem érkezik meg a jogilag kvalifikált tisztek csoportja (feltehetőleg ilyen nincs is), ezért 112, what's the emergency? Átkapcsolnak a IX. kerületi kapitányságra, ahol a hölgy számonkéri, hogy miért nem álltunk kint az utcán és várjuk a rendőröket, akik eközben szolgálatban is bensőséges, intim viszonyt ápoltak a biztonságiakkal, majd elhajtottak. A hölgy ezután közli, hogy hát volt intézkedés és nem érti, hogy mi ez a jogilag kvalifikált nyomozók csoportja, végül közli, hogy ez polgári peres eljárás, tegyünk bejelentést a bíróságon, akik ha jónak látják, majd küldenek rendőrt, ők nem. Hogy ezt a sztorit magyarra lefordítsam: van egy lakás, amit bérelsz, érvényes szerződésed van, benne minden értékeddel. Majd a főbérlő beküld valakit, hogy neki kell a lakás, bár a szerződést nem mondja fel. A főbérlő által beküldött valaki elállja az utat a hifidtől, a DVD és lemezgyűjteményedtől, az étkészletedtől és amúgyis zavar, mert mi a faszt keres ott. Hát ebben az esetben NEM HÍVHATSZ RENDŐRT!

5.              Nemsokkal ezután megjelenik három járőr, akik először rákérdeznek a klub mellett álldogáló 5-6 fős csoportra, hogy minek álldogálnak ott (éljen a gyülekezési törvény, ezentúl mondjuk egy amatőr futballcsapat kerete, egy színházi társulat, esetleg egy 10-12 tagú ska zenekar nem sétálgathat csak úgy össze-vissza a városban, kóborolnak, meg satöbbi, hogy rohadjon ki a szemük), majd ezután beszélgetést kezdeményezünk velük és itt meg kell valljam, a három úr legalább segítőkésznek bizonyult, tenni ők sem tudtak sokat, de legalább bemutatkozás, a helyre befáradás, papírok átnézése és egy rövid beszélgetés megvolt.

És akkor (tudom, éssel nem kezdünk mondatot) evezzünk vissza a száraz tényekről a felhevült, szenvedéllyel megírt levelemre, amelyben ezennel kérdéseket szeretnék feltenni, az úgyis sokkal menőbb, mint válaszokat adni, nem vagyok prédikátor.

-          2008-ban miért kell még kommunista, megfélemlítő módszerrel dolgoznia egy tanácsn… őőőő, önkormányzatnak?

-          Miért nem lehet meghallgatni a Kultiplex ajánlatát, illetve miért kell ezen ajánlat (a hely megvásárlása, park más helyen való kijelölése, a hely integrálása a környezetbe, a lakókkal való jobb kapcsolat kialakítása, szociális ebéd, park önkéntesek által való fenntartása) tárgylása közben erőt demonstrálni?

-          Jogállamban élünk, ki védi meg a birtokunkat?

-          Jogállamban élünk, mikor lesz tiszta, nem korrupt rendőrségünk, ahol a járőr nem csókolózik köztörvényes bűnözőkkel az utcán?

-          Jogállamban élünk, miért nem takarodik ki a politikai élet jobb és baloldalából a sok, előző rendszerben begyepesedett politikus, hogy végre (már a politikai viszonyokhoz mérten) tiszta, jogvédő politikai élet legyen ebben az országban?

-          A jobboldal mikor fejezi be a Kultiplex folyamatos megbélyegzését? Az ellenzéki, parlamentben ülő pártok szintén ex-kommunista, az előző rendszerben mélyen kussoló tagjai mikor fejezik be antiszemita, kirekesztő szennyweblapok olvasását, szerkesztését, az abból való tájékozódást? Mikor lesz egészséges, nem demagóg jobboldal?

-          A baloldal mikor fejezi be az ország kiárusítását? Mikor lesz ebben az országban egészséges, nem rablóbanda baloldal? Akire esetleg lehet majd egyszer szavazni, mert tudni fogod, hogy nem fognak ANNYIRA lehúzni

-          Demszkynek mikor nő vissza a heréje és lesz újra férfi? Ő is ilyen helyeken táncolt, neki is az ilyen helyeken dolgozó/szórakozó emberek nyomtatták a szamizdatot!

-          És egyáltalán, ez nem Demszkyről szól, ez arról szól, hogy a kormánypártot Budapest juttatta hatalomra. Mikor fog ez a liberális (liberális létemre hányok ettől a liberalizmustól) város végre nem beleszarni a budapesti kultúra szájába? Mikor jön el az ideje, hogy lesz egy Kreuzbergünk, ami nem Óbuda felsőn, Csepel alsón, vagy egyéb halál faszán (bocsánat óbudaiak és csepeliek!) lesz, hanem a belvárosban? Ahova eljöhet külföldi zenekar, ahol leparkolhat, ahol körbenézhet a városban, majd adhat egy koncertet teltháznak, mert a fiataloknak nem kell átutazniuk a fél várost 30 átszállással, a zenekarnak meg nem kell kint dekkolni egy lerobbant gyártelepen?

-          Mikor fogja ez az ország elismerni, hogy a modern kultúra részesei azon zenekarok százai, akik ilyen helyeken játszanak, mint pl. a Kultiplex? Mikor fogja az állam támogatni a kultúrát? Mikor? Mikor jön el az ideje, hogy nem az aktuális, berohadt „sztárok" kapják az elismerést a felfelé kerekített szar eladásaik után? Mikor jön el az, hogy büszkék leszünk egy alternatív, egy hip-hop, egy rock/metal bandára, mert évi 60 koncertet játszanak Európában és minden este van lehetőségük elmondani, hogy igen, Magyarországról jöttünk, jó ez a hely, látod mennyi különböző zenekar van, egészséges underground élettel?

 

A levélnek most az a része jön, ami miatt a legrosszabul érzem magam a bezárás kapcsán. Tegnap spontán tiltakozást hívtunk össze, hogy igenis, próbáljunk meg bemenni az épületbe. Hol voltak azok a zenészek és programszervezők (illetve menedzserek, ahogy még itthon, röhejesen nevezik őket), akik itt az elmúlt hónapokban, években élősködtek a helyen és felvették a párszázezres gázsijukat?

Hol? Kb. 40 zenész lehetett itt tegnap, amíg január 10. óta közel 50
rendezvény volt, közel 100 fellépővel, közel legalább 4-500 zenésszel? Hol voltatok? Mi a missziótok? Mit akartok elérni a zenéléssel? Azt, hogy legyen ki ajnározzon titeket, vagy azt, hogy elérjetek valamit, hogy különbözzetek, hogy alkossatok? Hol voltatok kedves zenész és szervező kollégák? Sehol! Mert szarok vagytok mind! Természetesen ha a hely fennmarad, jönnek a gratuláló telefonok, meg kikéritek magatoknak a dátumokat, hogy hú de jó, hogy maradt a hely, két kilóért jönnénk, ha lehet szombaton! Hát kedves zenész és szervező kollégák, a tegnapi nap igazi vesztesei TI vagytok, mert egyrészt azt sohasem fogják megbecsülni, akinek nincs semmilyen meggyőződése és csak sodródik az árral, jobbra nyal, balra nyal, felfele nyal, lefelé meg szarik! Másrészt vesztesek vagytok, mert rajtatok keresztül hagytatok egy helyet, egy mozgalmat, egy élő szervezetet elrohadni, és ezt átadni az államnak. És nem barikádot akartunk vonni feltétlenül, nem házat foglalni, hanem elmondani ezeknek a faszszopóknak, hogy elég volt! Hogy ott legyünk, ott álljunk, kézen fogva, láncban és nézzünk velük szemben némán, csendben, csak lássák, hogy kik vagyunk, mik vagyunk és hogy mi nem fogjuk hagyni. De a pénzeteket megkapjátok majd más helyen is, de egyszer a más helyek el fognak fogyni, és egyszer olyan helyek jönnek azok helyébe, akik nem felejtenek és akik nem kérnek olyan „művészekből", aki megélhetési művész, a legrosszabb fajta zeneipari kurva, csak test, mindenféle tartalmi rész nélkül. Szégyelljétek magatokat!

„Rövden" ennyi jött ki belőlem első blikkre, hogy ezekután mi lesz az rajtatok is múlik! Felléptetek több százan, eljöttetek több százan megnézni a fellépéseket, hogy ez
mennyire számít, az csak ti tudhatjátok, de elszomorítana, ha ezek után is otthon interneteztnétek és sajnálkoznátok a passzivitás sötét vermében.

Maradok
tisztelettel azok iránt, akik megpróbáltak különbésget tenni, mindenki más mehet a picsába!

Jakab Zoltán

2008. március 6-án, csütörtök délután 3-tól tüntetés a Markusovszky téren, a jelenlegi kulturpolitika és a Kultiplex bezárása ellen.


"Tüntetés
Nem beszéltem a levegőbe, a kultisok nem hagyják azt annyiban, hogy ki akarják őket dobni. Csütörtökön, a Markusovszky téren, a parkban kultiszimpatizánsok, és úgy általában, a hazai undergroundot féltők demonstrációt tartanak a jelenlegi kultúrpolitika ellen.
Miről szól ez a tüntetés?! A hétvége óta számos zenész, előadóművész jelentkezett a kultisoknál, hogy támogatásáról biztosítsa őket, és egyáltalán a magyar underground kultúra hanyatlása ellen szóljanak. Mert most már nem csak a Kultiról van szó, hanem arról, hogy a hatalom magasról tesz arra, hogy Magyarországon az underground lassan sírba száll. A szervezők csütörtökön délután háromtól várják a szimpatizánsokat. Koncertek, felszólalók:

Dublőrz Live Act - Vécsi Tibor beszéd
Bárdos Deák Ágnes - beszéd
További beszédek, szervezés alatt
Anima Sound System DJ Set
101-es Klub Depeche Mode DJ Set
Love Alliance Sound System
PASO Sound System
Negative Art Metal DJ Set
Tesco Disco Indie DJ Set
Wacuumairs feat. Bobakrome, Akkezdet Phiai
Korai's Banditos (DJ Tibiota és DJ Ritmo)

Veszélyben a Kettőnégy kedvenc klubja a Kultiplex! Hogy sokan eljöjjetek a csütörtöki bezárás elleni demonstrációra, készítettünk egy lelkesítő különkiadást. Zenészeink is mellénk álltak, egy Stop táblával próbálják megállítani a helyet lezúzni készülődő dózermasinát! Ha módotokban áll, hírdessétek az igét és 6-án délután 5 körül találkozunk a szórakozóhely melletti "parkban".
Tagek: kultiplex
 
Elérhetőségeink:
http://www.webcsatorna.hu/sorozatok/kettonegy
Mail:
kettonegy@kettonegy.hu
Myspace:
http://www.myspace.com/kettonegy
vagy a cím:
www.webcsatorna.hu/filmek/kulti

GuestBook - Vendégkönyv

Az én Tibetem



Les Fleurs du Mal
– a gondolkodó ember élő színháza –
bemutatja:

Najmányi László:
WordCitizen/SzóPolgár
2. rész
Az én Tibetem

Merlin Nemzetközi Színház
2008. április 3. este 9 H

Najmányi László író, képző- és színházművész beszélő műsorának témája ezúttal Tibet. A témának a több mint fél évszázada kínai megszállás alatt szenvedő országban elkezdődött, alapvető polgári jogokat és függetlenséget követelő, Kína más tartományaira is átterjedt tüntetések adnak aktualitást. Mint ismeretes, röviddel a bolsevista diktatúra létrejötte után, 1949-50-ben a kínai hadsereg megszállta a független Tibetet. Az ősi Kína múltját eltörölni akaró diktátor, Mao Ce Tung nem tűrte el az ateista, materialista ideológiája legfőbb konkurenciájának vélt, vallásos hagyományok alapján működő ország létezését birodalma határain. A kínai invázió után elkezdődött, a Mao által elindított „kulturális forradalom” során felerősödött Tibet vallási és kulturális örökségének mindmáig tartó szisztematikus szétrombolása. Az alig 3 milliós lakosságból több mint 1 milliót öltek meg a megszállás alatt. Százezrek kerültek börtönbe és koncentrációs táborokba. A kulturális forradalom idején Tibet mintegy 6000 kolostorát – 13 kivételével – lerombolták. A bennük őrzött, felbecsülhetetlen értékű írásos emlékeket, kegytárgyakat, műalkotásokat megsemmisítették. Több százezer szerzetest és apácát gyilkoltak meg, közülük tízezreket az utak mentén keresztre feszítettek. Az apácák legtöbbjét meggyilkolásuk előtt megerőszakolták. Az országba kínaiak tömegeit telepítették be, így Tibet jelentős részén a tibetiek ma már másodrendű állampolgároknak tekintett etnikai kisebbségnek számítanak. 1959-ben felkelés tört ki a megszállók ellen. A felkelést a kínai hadsereg brutális kegyetlenséggel verte le. Az ország vezetője, az akkor 24 éves Dalai Láma és sok százezer tibeti Indiába menekült és ma is ott él. A kínai kormány betiltotta a hatósági engedély nélküli reinkarnációt, magának követeli a jogot, hogy kinevezze Tibet vallási vezetőit, így a következő Dalai Lámát is. Betiltották a tibeti nyelv használatát és az ország hagyományainak tanulmányozását is. Najmányi László személyes élmények és kötődések alapján beszél Tibet múltjáról, vallási hagyományairól, kultúrájáról, művészetéről, a tibeti emberekről, Tibet és Magyarország szellemi kapcsolatáról, a kínai kormány terrorja elleni nemzetközi összefogásról, és bemutatja 2008-ban készített Free Tibet című video művét.


Részlet a Free Tibet video zenéjéből

Média visszhang:

BLIXÁTÓL TIBETIG - Najmányi László interjúja az A38-nak


(...) December 10-én, az Emberi Jogok Napján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megtagadta a részvétel lehetőségét a tibetiektől, s ezzel aktívan hozzájárult a Kínai Kormány azon erőfeszítéseihez, hogy elhallgattassa a tibetiek jogos követeléseit. (...)

http://www.tibet.hu/reszletek.php?backpid=63&oid=32

http://www.tibet.hu/reszletek.php?pid=63


Just in case you wondered why these 'Tibetan monks' were so violent in

Lhasa.... because they were NOT monks, but chinese soldiers.... Chinese
soldiers posing as Tibetan monks during the riots 


Canada Free Press[Friday, March 21, 2008 10:20] Brit spies confirm Dalai 
Lama's report of staged violence 
By Gordon Thomas 

London, March 20 - Britain's GCHQ, the government communications agency that 
electronically monitors half the world from space, has confirmed the claim 
by the Dalai Lama that agents of the Chinese People's Liberation Army, the 
PLA, posing as monks, triggered the riots that have left hundreds of 
Tibetans dead or injured. 
GCHQ analysts believe the decision was deliberately calculated by the 
Beijing leadership to provide an excuse to stamp out the simmering unrest in 
the region, which is already attracting unwelcome world attention in the 
run-up to the Olympic Games this summer. 
For weeks there has been growing resentment in Lhasa, Tibet's capital, 
against minor actions taken by the Chinese authorities. 
Increasingly, monks have led acts of civil disobedience, demanding the right 
to perform traditional incense burning rituals. With their demands go cries 
for the return of the Dalai Lama, the 14th to hold the high spiritual 
office. 
Committed to teaching the tenets of his moral authority---peace and 
compassion---the Dalai Lama was 14 when the PLA invaded Tibet in 1950 and he 
was forced to flee to India from where he has run a relentless campaign 
against the harshness of Chinese rule. 
But critics have objected to his attraction to film stars. Newspaper magnate 
Rupert Murdoch has called him: 'A very political monk in Gucci shoes.' 
Discovering that his supporters inside Tibet and China would become even 
more active in the months approaching the Olympic Games this summer, British 
intelligence officers in Beijing learned the ruling regime would seek an 
excuse to move and crush the present unrest. 
That fear was publicly expressed by the Dalai Lama. GCHQ's satellites, 
geo-positioned in space, were tasked to closely monitor the situation. 
The doughnut-shaped complex, near Cheltenham racecourse, is set in the 
pleasant Cotswolds in the west of England. Seven thousand employees include 
the best electronic experts and analysts in the world. Between them they 
speak more than 150 languages. At their disposal are 10,000 computers, many 
of which have been specially built for their work. 
The images they downloaded from the satellites provided confirmation the 
Chinese used agent provocateurs to start riots, which gave the PLA the 
excuse to move on Lhasa to kill and wound over the past week. 
What the Beijing regime had not expected was how the riots would spread, not 
only across Tibet, but also to Sichuan, Quighai and Gansu provinces, turning 
a large area of western China into a battle zone. 
The Dalai Lama has called it 'cultural genocide' and has offered to resign 
as head of the protests against Chinese rule in order to bring peace. The 
current unrest began on March 10, marking the anniversary of the 1959 
Uprising against Chinese rule. 
However, his followers are not listening to his 'message of compassion.' 
Many of them are young, unemployed and dispossessed and reject his 
philosophy of non-violence, believing the only hope for change is the 
radical action they are now carrying out. 
For Beijing, the urgent need to find a solution to the uprising is one of 
growing embarrassment. In two weeks time, the national celebrations for the 
Olympic Games start with the traditional torch relay. The torch bearers are 
scheduled to pass through Tibet. But the torch could find itself being 
carried by runners past burning buildings and temples. 
A sign of this urgency is that the Chinese prime minister has now said he is 
prepared to hold talks with the Dalai Lama. Just before this announcement, 
Britain's Prime Minister Gordon Brown declared he would meet the Dalai Lama, 
who is to visit London next month. This is the first time either leader has 
proposed to meet the Dalai Lama. 

Tenzin Wangmo DUNCHU (Ms.) 
Coordinator 
BUREAU DU TIBET (EU Coordnation Office) 

Avenue des Arts 24 
1000 Brussels 
Tel. +32 2 280 49 22 
Fax. +32 2 280 29 44 
tibetbrussels@tibet.com 
www.bluetibet.be 
www.tibet.net

Najmányi László megjegyzése:
A fenti kép
Gordon Thomas Brit spies confirm Dalai Lama's report of staged violence című írásával (Canada Free Press[Friday, March 21, 2008 10:20] ) ellentétben nem felkelő lámáknak öltöző kínai katonákat ábrázol, hanem néhány évvel ezelőtt, egy kínai film forgatásán készült. Mivel tibetiek nem voltak hajlandók a filmben szerepelni, ezért kínai katonákat vezényeltek ki a filmben szereplő tibeti lámák szerepének eljátszására.

ASSOCIATED PRESS
April 29, 2008

China sentences 17 for alleged involvement in Tibet riots

By TINI TRAN, Associated Press Writer

BEIJING - A Chinese court sentenced 17 people Tuesday to jail for their alleged roles in deadly riots in the Tibetan capital, in the first trial concerning last month's unrest, state media reported.

The Intermediate People's Court of Lhasa announced the sentences — which ranged from three years to life in prison — at an open session, the official Xinhua News Agency reported. It gave no other immediate details.

China's state broadcaster reported that 200 people attended the trial.

The massive anti-government protests that turned violent in Lhasa on March 14 were the most significant challenge to Chinese rule in the Himalayan region in nearly two decades.

China has said that 22 people died in the riots while Tibetan exile groups say many times that number were killed in the violence and ensuing crackdown.

Tibet and the surrounding provinces where protests broke out have been closed to foreigners since the unrest.

China's response to the riots has drawn attention to the government's human rights record and other policies, as the communist country prepares to host the Olympic Games in August. Rights groups and pro-Tibetan supporters have protested the Olympic torch relay at several of its stops around the world, causing massive disruptions in some cities.

The sentences came the same day authorities announced the reopening of the first of the Buddhist monasteries in Lhasa — the Sera Monastery — closed after last month's riots, Xinhua reported.

"Monks have been taught legal knowledge in recent days and the monastery has resumed normal religious activities," Tenzin Namgyal, deputy director of the Tibet Autonomous Regional Ethnic and Religious Affairs Committee, was quoted as saying.

Other monasteries that were closed will be reopened soon, he said.

Chinese authorities have increased patriotic education classes that require monks to make ritual denunciations of the exiled Dalai Lama, accept the Chinese-appointed Panchen Lama, and pledge allegiance to Beijing.

The protests, initially led by Buddhist monks, started peacefully on March 10, the anniversary of a failed Tibetan uprising against Chinese rule. They became violent four days later as Tibetans attacked cars and shops runs by Han Chinese, China's majority ethnic group.

Police and armed troops surrounded Lhasa's three main monasteries — Sera, Drepung and Ganden — along with the sacred Jokhang temple during the demonstrations. They were then closed off as authorities investigated which monks had been involved in the unrest.


GuestBook - Vendégkönyv

Contact 

KOGART Petíció


Az Oktatási és Kulturális Minisztérium március 11-én jelentette be, hogy három éven keresztül 50 millió forintig hajlandó támogatni Kovács Gábor milliárdos üzletember magángyűjteményét. Így egy magángaléria jó eséllyel közel kétszer akkora állami támogatáshoz jut, ha kortárs műveket akar vásárolni, mint a teljes hazai közgyűjteményi szféra együttvéve.

A bejelentés ellen először a Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének (AICA) Magyar Tagozata, majd a FKSE (Fiatal Képzőművészek Stúdió Egyesület) tiltakozott nyílt levélben.

Ha Ön sem ért egyet, kérjük, írja alá ezt az internetes petíciót:
http://www.prae.hu/prae/petitions.php?pid=2090

Ugyanitt olvashatja a két művészeti szervezet nyílt levelét, valamint egy linkgyűjteményt - a témával foglalkozó főbb online híreket.


A KOGART alapítvány honlapja


Képviseleti demokrácia

ÖNÖKET KÉPVISELIK?

Szotyolahéj, használt rágógumi, üres üveg, műanyag pohár, banánhéj, papírszemét, almacsutka, csokipapír, narancshéj, gumióvszer - mindez nem egy lelátó a focimeccs végén, hanem a parlamenti ülésterem szavazás után. Az ülések után a szemetet eltakarító terembiztosi szolgálat alkalmanként 10-20 zsák (!) szemetet ganajoz össze képviselőink után.


Azt egyébként nem tiltja a házszabály, hogy a képviselők egyenek és igyanak az ülésteremben, mint ahogy azt sem, hogy maguk alá dobálják a szemetet. Ezért az ülésvezető ha látja is, mi történik a padsorban, nem tehet semmit.
 
Az Országgyűlés egyik név nélkül nyilatkozó tisztségviselője a Hírszerzőnek azt mondta: volt már rá példa, hogy rászóltak az ülésteremben evő képviselőre, de "neki állt feljebb", úgyhogy ennyiben maradt a dolog, mert ez azért "mégsem óvoda", hanem a "magyar parlament". Ami azonban nem mindig látszik.

A szolgálatban lévő nyolc terembiztos háromnegyed óra alatt 16 zsák (!) szemetet szedett össze. Amikor nincsenek szavazások, "csak" öt-tíz zsák telik meg.

A padsorokban a gyakran összetépett papírszemét mellett rengeteg üres üveget, papírpoharat, üdítős dobozt, péksüteményes zacskót, narancs- és banánhéjat, csoki- és szaloncukor-papírt, valamint almacsutkát hagytak maguk alatt a képviselők. Tapasztalatunk szerint a frakciótagok szemétlerakóként használják azokat a helyeket, ahol nem ül senki, vagy ahol nincs is pad.

 
A terembiztosi szolgálat munkatársainak elmondása szerint volt már ennél rosszabb napjuk is, például amikor a padra ragasztott rágógumikat (!) vakarták le, vagy amikor kézzel szedegették össze a szotyolahéjat (!!), és előfordult, hogy 20 zsák szemetet, valamint egy egyébként nem használt gumióvszert gyűjtöttek be.

"Itt felnőtt emberek vannak, 386 felnőtt magyar polgár" – mondta megkeresésünkre karját széttárva Szili Katalin. Az Országgyűlés elnöke munkatársunktól szerzett tudomást arról, hogy "háztartási hulladék" is marad bőven az ülésteremben. Szerinte a terembiztosok láthatatlan és szorgalmas munkáját dicséri, hogy 16 év után most derült csak ki, mit hagynak maguk után a képviselők.


Forrás: IPUT - HÍRSZERZŐ


Az Ígéretek Földje

Les Fleurs du Mal
– a gondolkodó ember élő színháza –
bemutatja:

Najmányi László:
WordCitizen/SzóPolgár
3. rész
Az Ígéretek Földje

A hazugság kultúrája, pszichológiája, metafizikája és művészete
 
2008. május 2. péntek, este 7 H
Merlin Nemzetközi Színház
1052 Budapest, Gerlóczy u. 4.
Jegyrendelés: kovacs.andrea@merlinszinhaz.hu
T: 36-1-317 9338 / 36-1-318 9844

 
„Mindenki hazudik és senki nem tud semmit.

Aki azt mondja, hogy tud valamit, az hazudik.”

Szt. Tamás

Hazudik a kormány és hazudik a nép. Hazudik a média és hamisak a statisztikák. Mindenki hazudik, nyilvánosan és a magánéletben egyaránt. Hazudunk a házastársainknak, szüleinknek, gyermekeinknek, szerelmünknek, barátainknak, ismerőseinknek, munkatársainknak, üzletfeleinknek, Istennek és önmagunknak. Személyes tapasztalatok, közösségi praktikák. A proletárdiktatúra megszilárdulása. Az értelem trónfosztása. A király-ember halála. A képlékeny lelkiismeret. A tömegember magán mitológiája. Hányan osztozhatnak egyetlen lelken? Tényleg egyszerűbb gerinc nélkül élni? Hogyan lehet könnyen, gyorsan az életnagyságnál kisebbre zsugorodni? Az önáltatás démonai. Túlélési stratégia? Megfelelési kényszer? Az önkép hiánya? Az önbecsülés hiánya? Jellemhiba? Genetikai defekt? Nemzeti karakter? Edukációs probléma? Népegészségügyi kérdés? Magatartásformák dekódolása. Diagnózis, prognózis, terápiák. Az önsorsrontás eszköztára. A rabszolga mentalitás további szimptómái.



YIPPIE! előadás és könyvbemutató

A KÖNYV AMELY MEGVÁLTOZTATHATJA AZ ÖN ÉLETÉT

 Les Fleurs du Mal
– a gondolkodó ember ismeretterjesztő színháza –
bemutatja: 

Najmányi László:
WordCitizen/SzóPolgár
4. rész

YIPPIE!
Az engedetlen polgár

A kor, amikor még volt jövő. A hely, ahol minden megtörténhetett. Az emberek, akikben még volt lélek. Sex & Drugs & Rock&Roll. Amerika az 1960-70-es években. Ritka, korabeli videó felvételek (Johnny Cash, Jerry Lee Lewis, Little Richard, Chuck Berry, Bo Diddley, Roy Orbison, Bob Dylan, Beatles, Rolling Stones, Jimi Hendrix, David Bowie, Jack Kerouac, Abbie Hoffman, Jerry Rubin, Wilhelm Reich, Timothy Leary, stb.). Beatnikek, hippik, yippik. Polgárjogi és háborúellenes mozgalmak. Szexuális forradalom, keleti filozófiák, direkt demokrácia, független művészet, élő színház. Najmányi László Yippie Trilogy című, 2008-ban készült video munkájának vetítése, és az élő színház formájában bemutatott ismeretterjesztő előadás után:

Najmányi László - Schuller Gabriella
YIPPIE!
Az engedetlen polgár

című, a Golyós Toll kiadásában megjelent könyvének bemutatója
(A bemutatót a Szépírók Társasága A könyv utóélete programja támogatja)

A KIADÓ NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET A KÖNYVBEN KIFEJTETT NÉZETEKKEL!

A könyvbemutató részeként vendégeink megtekinthetik Najmányi László újonnan elkészült Yippie Trilogy című videokönyvét is. Az internet végtelen szemétdombján talált dokumentumok és a szerző egyéb kutatási eredményeinek felhasználásával készült mű a nyomtatásban megjelent könyv kiegészítése. A videokönyv szerzői kiadásként kerül terjesztésre.

Zene, bor, buli.
Tapasztalja meg Ön is a szabadság ízét!

2008. június 6. péntek, este 7 H
Merlin Nemzetközi Színház

1052 Budapest, Gerlóczy u. 4.
Jegyrendelés: kovacs.andrea@merlinszinhaz.hu
T: 36-1-317 9338 / 36-1-318 9844

Najmányi László magyar nyelvű honlapja

Könyvheti dedikációk:

Najmányi László és Schuller Gabriella június 6-án, pénteken délután 4 és 5 között, június 7-én, szombaton és június 8-án, vasárnap délután 5 és 6 között, a Vörösmarty téren, a Váci utca elején lévő 7-es pavillonban dedikálja a könyvet. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.


A könyv médiavisszhangja:

Vázsonyi Dániel:
Najmányi László, az engedetlen polgár
indy.media.hu
2008. június 23.

Bevallom őszintén amikor megkértek rá, hogy írjak egy recenziót Najmányi László: Yippie! – Az engedetlen polgár c. könyvéről nem tudtam túl sokat a szerzőről. A nevével találkoztam már itt az Indyn is, de leginkább a Thereminről írt könyve jutott eszembe, amit tavaly egy könyvfesztiválon volt alkalmam átlapozni. Elolvasva a hatvanas-hetvenes évek amerikai és magyar ellenkultúrájáról (1) írt Yippie-t azt hiszem többet tudhattam meg Najmányi Lászlóról, mint száz interjúból.

A könyv ugyanis az első harminc oldal után egy önéletrajznak tűnik. Ez az élmény a továbbiakban oldódik egy kicsit, de végig érezhető, hogy a szerző saját tripszerű életén keresztül kalauzol el bennünket az engedetlen polgárok világába. Najmányi ezt meg is teheti, hiszen a könyv szereplőinek egy részét személyesen is ismeri és mivel többször is kinyilvánítja politikai, emberi rokonszenvét a „kulturális forradalmárok” és eszméik iránt az egész utazás bensőségessé válik: a hősök, mint barátok és harcostársak, sőt mi több, mint elvtársak kerülnek bemutatásra. A főbb fejezetek a szerző által főszereplőként bemutatott, mítikussá avanzsált figurák és szellemi előfutáraik körül forognak. Megismerkedhetünk Abbie Hoffmannal, a káosz királyával, Jerry Rubinnal az áruló, kapitalistává vedlő forradalmárral és Timothy Learyvel, az örökké mosolygó LSD mágussal. Ezek az alakok Magyarországon nem valami közismertek, csak néhány szubkultúrában örvendenek nagyobb népszerűségnek, pedig tanulságos volna a szélesebb közönséggel is megetetni az életművüket, hogy végre ez a kapitalista skanzen is „fiatalodjék” egy kicsit és ne csak a fejezetcímbeli USA. A fent említettek közül egyedül Leary néhány drogmámoros könyve érhető el magyarul. Érdekesség: óriási megdöbbenésemre a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet jóvoltából vehettem a kezembe a Nagy Tanító Turn on, Tune in, Drop out c. és The Politics of Ecstasy c. műveit, amelyet Dr. Buda Béla remek esszéi vezetnek be, melyek szerint, ha belenézünk a drogosok tripjeibe, akkor sikeres, dolgozó, családot alapító robotokká lehet őket alakítani az ezekből nyert tapasztalatok által. Azért élnék a gyanúperrel, hogy nem ifjúságsegítők olvasták szarrá a meglehetősen rongyos állapotban lévő könyvtári példányokat, amelyek elég könnyen hozzáférhetőek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, még géppuskás enbéhások se voltak a közelükben. Sztárjaink szellemi forrásvidékéül Wilhelm Reich, Herbert Marcuse, Henry David Thoreau, a Marihuána, az LSD, Isten és a Progresszív Zene kerül megjelölésre, amelyek közül az első néggyel külön részek foglalkoznak, míg az utolsó három folyamatosan jelen van szinte az összes oldalon. Ez utóbbiakból származik a könyv fő erőssége: a szerző kulturális felkészültsége kiváló, ami különösen két ponton érzékelhető. Az újra meg újra előkerülő színház-, hangszer- és zenetörténeti kommentárok illetve az a tény, hogy nincs a könyvben olyan személy, együttes, politikai formáció, performanszokat elkövető csoport, amely ne rendelkezne egy saját – sokszor legalább fél oldal kiterjedésű – lábjegyzettel remek ismeretterjesztő anyaggá teszik a művet. Megtudhatjuk hogyan éltek a hippik, mi motiválta gondolkodásukat, hogyan képzelték el a világ békésen füvező törzsek laza szövetségévé változtatását valamint azt is, hogy miért utálják őket a címadó yippiek. Kiviláglik hogyan gondolkozott szexről, kormányzatról, bőrszínről, spiritualitásról a konzervatív középosztály, a Hell’s Angels, a Fekete Párduc Párt és a CIA.

A párhuzamos amerikai-magyar történetmesélés – San Franciscoból Zamárdiba, majd onnan Washingtonba – megmutatja, hogy a hatalom arca mindenhol ugyanolyan ráncos és bibircsókos, egyúttal kiváló eszköz a kelet-európai baloldali radikalizmus hagyományos USA-ellenességének nevetségessé tételére. Igen a globális Birodalom valójában nem Amerika, hanem a Kapitalizmus és tudni kéne végre különbséget tenni William S. Burroughs és George W. Bush között. A szerző legtöbbször észben tartja az USA kettős szerepét a világtörténelemben, de előfordul, hogy néha átesik a ló másik oldalára: George Washington, Thomas Jefferson és a többi honalapító akkor is rabszolgatartó, földbirtokos arisztokrata marad, ha épp a kendertermesztést promóciójának mintaalakjaivá válnak a könyvben. Ezzel el is érkeztünk a könyv egyetlen gyenge pontjához, a politikai mondanivalóhoz. Tagadhatatlan, hogy a szerző remek stílusa már önmagában a magyarországi „lélekrohasztó pöcegödörszellemiség” (Najmányi kifejezése – V.D.) egyfajta bírálatát adja, de mégis az az érzése az embernek, hogy nem vonja le elég következetesen azt amit a feldolgozott téma sugallatából kéne. Többször is hitet tesz a közvetlen demokrácia egyedül üdvözítő volta mellett, amivel teljes mértékben egyetértek, mert ahol zsarnokság van ott zsarnokság van és ahol képviseleti rendszer van, ott a szabad személyiségnek vagy kuss vagy ami még rosszabb: a hatalom hangja szólal meg helyette. A szabadság pillanatának eljöveteléig azonban holland, ír vagy svájci szakemberekből álló szagértő kormány szerződtetését ajánlja. Értem én, hogy ez 80%-ban szintén neoyippie fricska, de sajnos máshol is felbukkan ez a gondolatmenet. Az amerikai alternatívok programját összegezve megállapítja, hogy a valódi népakarat érvényesüléséért harcoltak, olyan társadalmi rendszerért, amelyben „minden lényeges kérdésben népszavazás dönt, nincsenek pártok és vezérek, és a szakértőkből álló kormány egyedüli funkciója a közakarat végrehajtása”, majd a direkt demokrácia dicsőségére Svájc „évszádok óta tartó rendjét és jólétét” hozza fel példának. Hát először is valódi népakarat az nincs, pontosabban a nép akaratát a megválasztott képviselők fejezik ki, akkor is ha azok szakértők vagy mocsári tündérek: sajnos a népakarat egy felvilágosult képviseleti fikció, amelyre a mostani rendszernek nagyon is szüksége van. Ahogyan az állami beavatkozás mértékének szabályozásával nem lehet harcolni a kapitalizmus ellen, ugyanúgy a képviseleti rendszer ellen sem lehet harcolni valódi népakarattal, mert ez a képviselet alapja. Ahol van közakarat, kormány és népszavazás ott bizony vannak pártok és vezérek is, ezek összetartozó fogalmak. Svájc jóléte és rendje pedig lehet, hogy sok egyéb faktor mellett a direkt demokráciától is van, de azért ildomos volna megemlíteni, hogy a nemzetközi bankvilágnak, ha megfészkel valahol évszázadokra, akkor kell a stabilitás, ha megszavazzák a svájciak, ha nem. A szerzőnek azt ajánlom ne rám hallgasson, hanem az általa külön fejezetben feldolgozott Thoreaura: „az a legjobb kormányzat, amelyik egyáltalán nem kormányoz”. Mindezekkel együtt a könyvet csak ajánlani tudom mindenkinek, aki érdeklődik a valóban független művészet, kultúra, politika, szex vagy bármi ilyesmi iránt. Azt nagyjából minden kedves Indyolvasó tudja már, hogy mi az a sit-in, de vajon tudja-e mi az a first human be-in, love-in-be-in, freak-in, fart-in, bed-in, teach-in, piss-in? Ismeri a marihuána kultúrtörténetét az USA-ban 500 évre visszamenőleg? Azt, hogy miért szakrális a 108-as szám? Hogyan lehet a Pentagont villogó narancssárga UFO-vá változtatni és elrepíteni? Mit csinált a magyar rendőrség a hatvanas években, ha mosdatlan, hosszúhajú hippie wannabeket talált a balatoni szabadstrandokon? És mit csináltak ugyanekkor bicikliláncokkal felfegyverkezett, rasszista, alabamai, „white trash” tömegek amerikai társaikkal? A válaszokért yippie-kay-yay olvasd el a könyvet!

Megjegyzés: a mű utolsó fejezetét – mintegy nyolcvan oldalt – Schuller Gabriella írta. Najmányinál sokkal szárazabban, tudományosabban megírt de nem kevésbé információgazdagra sikeredett fejezetét azért nem vettem bele – és igen ez egyfajta bocsánatkérés a szerzőtől –, mert a magyar vagy egyetemes színháztörténethez egy dekányit se konyítok, de annyira félelmetesen semennyit, hogy inkább csak szerényen ideírom a végére, hogy érdemes elolvasni, mert sokat meg lehet belőle tudni az államszocializmusból szép lassan elüldözött neoavantgárdról. Bocsánat és köszönöm.

Jegyzetek:

1 Szentjóby Tamással szólva párhuzamos kultúra, vagy Najmányi László kifejezését használva független kultúra. A lényeg, hogy itt a „nem az állam és más represszív toleráns/intoleráns intézmények által kontrollált kultúra” (idézet a könyvből a 36. oldalról) lett felcímkézve.

Ezek igazándiból nem jegyzetek, de nem is irodalomjegyzék. Kihúztam egy csomót, ami az első illett volna a könyv tényleg kimerítő inkább azt kell olvasni, mint engem. Ennek a jelszónak engedelmeskedve ideírok néhány érdekes cikket, amelyek a könyvben tárgyalt történések magyarországi recepciójához szolgálhatnak adalékul. A címek beszédesek lesznek.

Bence György: Marcuse és az újbaloldali diákmozgalom in Új Írás 1968/9. szám.
Heller Ágnes – Vajda Mihály: Családforma és kommunizmus in Kortárs 1970/10. szám.
Heller Ágnes: A mindennapi élet szerkezetének vázlata, Egyén és közösség
mindkét tanulmány in Heller Ágnes: Érték és történelem – tanulmányok, Budapest, Magvető, 1969.
Kenedi János: A hippik békés lázadása in Új Írás 1969/1. szám.
Kis János: Rejtett forradalom in Új Írás, 1969/3. szám.

Illetve a figyelmes olvasó találhat a könyvben is hivatkozott magyar érdekességeket:

Molnár Gergely aka Sergei Pravda (a The Spions énekese): Eszme és gyakorlat in Mozgó Világ 1976/4. szám.
Haraszti Miklós: Darabbér – egy munkás a munkásállamban, Budapest, Téka, 1989.


YIPPIE!
Interview Najmányi Lászlóval - A38
2008. július 7.

1. Bevezetésképpen arra szeretnélek megkérni, hogy írd körül, mi is, ki is a Yippie, történelmi és mai értelemben.

A yippie-k a radikális hippie-k voltak, akik nem elégedtek meg azzal, hogy betépve heverjenek a mezőn, hanem értelmesebbé, élhetőbbé akarták tenni a környezetüket, a társadalmat, a világot. Se azelőtt, se azután nem volt olyan nagy a jólét Amerikában, mint az 1950-60-as években. A második világháború után felpörgött a gazdaság. Egy gyári munkás képes volt a fizetéséből négytagú családot eltartani, saját házat, két autót venni, gyermekeit iskoláztatni. De a pénz nem minden. Az amerikai társadalomnak súlyos gondjai is voltak, például a fajgyűlölet, a politika, az intézményesült vallások  és a nagyvállalatok túlhatalma, és az egyre több áldozatot követelő vietnami háború. A második világháborúból visszatért fekete katonák észrevették, hogy hazájukban ugyanolyan rasszizmus van, a feketékkel ugyanolyan rosszul bánnak, mint a legyőzött, náci Németországban bántak a zsidókkal. A feketék elleni diszkrimináció megszüntetésére az 1960-as évek elején összefogtak a különböző irányzatú fekete és fehér társadalmi mozgalmak. Nagyszabású tüntetésekkel, bátor akciókkal elérték, hogy a feketék szavazati jogot kapjanak. Fehér diákok százai, köztük a yippie mozgalom későbbi vezetői utaztak a déli államokba, hogy harcoljanak a faji megkülönböztetés ellen. Délen például a feketék gyerekei nem járhattak a fehérek iskoláiba, nem lakhattak fehérek által lakott házakban, nem házasodhattak össze fehérekkel, csak a buszok hátsó részén utazhattak és át kellett adni a helyüket a fehéreknek. Közkönyvtárakban nem lehetett olyan könyveket fehéreknek kikölcsönözni, amelyeket korábban feketék olvastak. Baseball és futball csapatokban nem játszhattak feketék és fehérek együtt. Igen aktívak voltak a rasszista szervezetek, köztük a hírhedt, fehér lepedőkből készített maszkos kámzsát viselő Ku Klux Klan. Gyakoriak voltak a lincselések, minden évben feketék százait verték agyon, lőtték le, akasztották fel, égették el, mártották forró szurokba és tollba. A feketék megsegítésére érkező fehér diákokat ordító, bicikliláncokkal és baseball ütőkkel felfegyverkezett csürhék fogadták a buszpályaudvarokon és véresre verték őket. A helyi rendőrség a fajgyűlölők pártján volt, a kórházak nem merték befogadni a sebesülteket. Csaknem egy évtizedig tartott, amíg a déli államokban is egyenlő bánásmódot kaptak a feketék. Hasonló össztársadalmi összefogással harcoltak a vietnami háború ellen, amelyet csak az 1970-es évek elején sikerült, nem kis részben a yippie-knek köszönhetően leállítani. A yippie-k a tett filozófiáját gyakorolták, a balhé, a komédia politikáját művelték. Vezetőik a legjobb egyetemeken tanultak, tudták, hogy miképpen lehet a média figyelmét megragadni. A New York-i tőzsde erkélyéről egydolláros bankjegyeket szórtak az odalenn pörgő brókerek közé, a tévékamerák pedig mutatták, hogy a milliókat kereső pénzemberek egymást letaposva, négykézláb mászva szedik össze az aprópénzt. 1968-ban az újonnan alakult yippie párt (YIP – Youth International Party / Nemzetközi Ifjúsági Párt) egy Pigasus nevű disznót indított az amerikai elnökválasztáson, kihasználva, hogy az alkotmány nem tiltja állatok indítását. Tüntetésekre mindig vittek magukkal nylonzacskókban vért, amit a rendőrroham kezdetekor a fejükre öntöttek, hogy a tévékamerák minél több véres sebesültet mutassanak. Hordozható magnetofonokról sortüzek és sikolyok hangját játszották be, hogy minél nagyobb legyen a káosz. Hasonló módszerekkel harcoltak – és utódaik harcolnak ma is – a marihuána legalizálásáért. Egész Amerikát behálózó, ingyenes bolthálózatot, szálláshelyeket, orvosi ellátást, jogsegélyezést hoztak létre. Hálózatuk egy része, négy évtizeddel létrehozása után még ma is működik. Nekik köszönhető, hogy a világ toleránsabb lett az elmúlt évtizedekben. Bátorságuk, éberségük, humoruk követendő példát jelent valamennyiünk számára.

2. Mi volt könyved megírásának alapélménye, mozgatórugója, előzménye, s mennyire érted tetten ezt a kort helyszínein, azaz Amerikában?

Az 1960-70-es évek magyar független kultúrájára, amelynek felépítésén én is dolgoztam, igen nagy hatással voltak az amerikai yippie-kről és az európai diáklázadásokról érkező hírek. A bolsevik diktatúra nem engedte be az országba a yippie vezetők, például Abbie Hoffman és Jerry Rubin remek könyveit, de néhány példányt sikerült becsempészni közülük és ezek a ronggyá olvasott kötetek kézről kézre jártak. Hasonlóan népszerűek voltak a progresszív amerikai és angol zenészek – Bob Dylan, a Doors, Jimi Hendrix, a Rolling Stones, a Beatles, és az együttesből kivált, a yippie mozgalom legfőbb anyagi és erkölcsi támogatójává lett John Lennon lemezei, amelyek ugyancsak titkos utakon jutottak az országba, hiszen itt nem lehetett a boltokban nyugati lemezeket kapni, az egyetlen, a diktatúra kormánya által kézivezérelt rádió pedig csak nyálas, helyi szemetet játszott. Az én munkáimra mindmáig nagy hatással vannak a yippie gondolatok, a közvetlen, direkt demokrácia és a polgári engedetlenség az amerikai Henry David Thoreau által, a 19. század elején megfogalmazott eszméje. Thoreau azt hirdette, hogy a hatalmukkal visszaélő kormányokkal, rendszerekkel szemben az állampolgároknak erkölcsi kötelessége harcolni. Az a legjobb kormány, amely nem kormányoz, mondta. Az 1970-es évek végén Molnár Gergely által alapított első magyar punk zenekar, a Spions, amelynek alapításában és későbbi munkájában én is részt vettem, a yippie gondolatok gyakorlatba ültetése volt. Mindmáig nem születtek olyan radikális dalszövegek az országban, mint amilyeneket a később Sergei Pravdaként Párizsban világhírűvé vált Molnár Gergely írt. A radikális szövegek hasonló erejű színpadi jelenléttel párosultak. Nem véletlen, hogy szinte mindenki gyűlölt bennünket ebben a tunya, maradi, a langyos kispolgári létre vágyó, humortalan, gyáva, ronda, szextelen értelmiségiek által félrevezetett országban. Az általános gyűlölet és a diktatúra hatóságai 1978-ban emigrációba kényszerítettek bennünket. Először Párizsban éltem, ahol megismerkedtem az ottani diáklázadások néhány részvevőjével, és pár önkéntes száműzetésben élő, radikális amerikai művésszel is. 1980-ban Kanadába emigráltam, ahol még akkor is igen erős volt a yippie mozgalom. A hosszú amerikai börtönbüntetése elől megszökve, átoperált arccal, hamis papírokkal, álnéven ott bujkált a kedvenc yippie hősöm, Abbie Hoffman is. Sok könyvet és információt kaptam a kanadai yippie-ktől. 1985-ben költöztem New Yorkba, ahol sikerült találkoznom és beszélgetnem néhány eredeti yippie-vel, például Paul Krassnerrel, Stew Alberttel és ügyvédjükkel, a híres polgárjogi harcos Bill Kunstlerrel is. Gyakori vendég lettem a yippie mozgalom székházában, a Yippie Museum Cafe-ban, a Bleecker Streeten, a Greenwich Village negyedben, ahol remek könyveket, video- és hangfelvételeket lehet kapni. Itt van a marihuána legalizálásáért harcoló mozgalom főhadiszállása is.

3. A Merlin színházban tartott könyvbemutatódon egy bő órás filmösszeállítást mutattál be erről a korról, a 60-as 70-es évek Amerikájáról, amelyben meghökkentő új dolgokat láthattunk, többek között egy hatalmas elméről, aki Freuddal szemben azt állította, hogy az orgazmus minden betegségre gyógyír, és hiányossága minden probléma nyitja is egyben. Mit is láttunk, s láthatjuk-e videódat valahol?

Wilhelm Reich az 1920-as években Freud kedvenc tanítványa, munkatársa volt Bécsben, de egy idő után ellenfelekké váltak. Míg Freud a tudatunk alatt működő erőket károsaknak, rombolóknak gondolta és el akarta fojtani, Reich ezeket az erőket hasznosaknak ítélte és javasolta felszabadításukat. Úgy gondolta, hogy az emberi agressziót szexuális kielégítetlenség okozza. Ő írta le először a „szexuális forradalom” kifejezést. Berlinben, munkások számára nyitott szexuális felvilágosító központokat.  Az 1930-as évek elején írt könyvében arra a következtetésre jutott, hogy a nácizmus kialakulását és elterjedését szexuális elfojtások okozzák: a nácik egyszerűen nem dugnak jól és eleget. Könyvéért kizárták a német kommunista pártból, és Freud haláláig szűz, végtelenül prűd lánya elérte, hogy Reich-et kizárják a Nemzetközi Pszichiátriai Szövetségből is. Reich Amerikába emigrált, ahol kidolgozta a modern pszichiátria alapjait, és számos felfedezést tett a libido (életerő) kutatás és a rákgyógyítás területén. A Freud család bosszúja ott is utolérte. Kuruzslás vádjával börtönbe zárták, könyvtárát, kéziratait megsemmisítették. A tudós meghalt a börtönben, gondolatai azonban az 1960-as években kiszorították a freudizmust az amerikai pszichiátriából. A Yippie Trilogy című filmem az idei Könyvhéten megjelent, Schuller Gabriella színháztörténésszel közösen írt, YIPPIE! Az engedetlen polgár című könyvünk kiegészítése. A Wilhelm Reich-re, Timothy Learyre, a yippie mozgalomra, a marihuána legalizálására vonatkozó információk mellett rengeteg ritka, korabeli filmfelvételt, zenét, fényképet is tartalmaz. A filmet a könyvbemutatókhoz készítettem. Szórakoztatóbb és tanulságosabb ezt nézni, mintha részleteket olvasnék fel a könyvből. Azt otthon egyedül bárki megteheti. Számozott, szignált „limited edition” videokönyv formájában magam terjesztem.

4. Érezhető-e a Yippie mozgalom hatása a mai magyar valóságban, s könyved mennyiben lehet útmutató egy polgárilag engedetlenebb jövőhöz?

Magyarországon totális káosz van, a fejekben is. Információhiány, a nyelvi gettóból adódó félreértések, félremagyarázások, egy soha nem volt múltba való görcsös kapaszkodás. De vannak itt szép számmal tiszta fejű, vagy fejüket megtisztítani akaró, a dolgok állásával elégedetlen, a környezetüket, saját magukat jobbá, értelmesebbé tenni szándékozó emberek is. A YIPPIE! könyv nekik íródott. Forrásértékű műnek szántam, mivel Magyarországon a polgárjogi, polgári engedetlenségi mozgalmakról, a független kultúra kialakulásáról még alig jelent meg hiteles munka. Ugyanakkor a könyv nagyon személyes, olvasmányos, szórakoztató is. Mint a 2006-ban megjelent Downtown Blues című könyvem, ez is rock and roll memoár, amelyben aktualitásra és totális őszinteségre törekedtem.

5.  Nagysikerű, videóvetítésekkel gazdagított előadásokat tartottál a Merlinben American Dreams, Az én Tibetem és Az Ígéretek Földje címmel. Mennyire vagy ezekkel elégedett, s lesz-e a sorozatnak folytatása?

Azt hiszem, hogy a WordCitizen/SzóPolgár sorozat jól indult. Egyszemélyes, élő, multimédia színház: mindig aktuális kérdésekről beszélek szabadon, spontán módon. Szeretem a dolgok mulatságos, abszurd oldalát is megmutatni. A nevetés jót tesz a szellemi és testi egészségnek, nincs nélküle valódi változás. Minden előadáshoz készítek egy, a témához kapcsolódó, zenés filmet, amelyekből videokönyv áll össze. Remélem, hogy ősszel folytatódhat a sorozat a Merlin színházban. Erről blogomból tájékozhatnak az érdeklődők.

6. Az új kötet az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Voltak-e érdekes találkozások, élmények, visszajelzések dedikációid alkalmával? Tervezel-e még a kötetnek további bemutatókat?

A könyvnek nagyon jó a visszhangja. A dedikálások során kellemes beszélgetések alakultak ki az olvasókkal, különösen azokkal, akik korábbi könyveimet, színházi munkáimat, filmjeimet, theremin koncertjeimet ismerik. Számos értő, elgondolásaimat helyeslő recenzió jelent meg a könyvről, újabbak is készülnek. Több sajtó és rádió interjút is adtam. Persze a mainstream médiát, a káoszért, az országot sújtó gazdasági és szellemi csődhelyzetért felelősöket, a politikusok törvények felett lebegő kasztját riasztja a szabadságfokom. Több további, műsoros könyvbemutató van előkészületben, mert szeretném, ha a könyvet minél többen elolvasnák.

7. Mik a terveid? Álmaid? Rémálmaid?

Jelenleg a Karib könyv című, a Karib tenger szigeteit bemutató útinaplóm videokönyv változatán dolgozom. A könyv A Dél Keresztje című útinapló trilógiám első kötete, amelyből több részlet jelent már meg a néhai Wanted magazinban, a bahia.hu és korridor.hu portálokon, valamint az Irodalmi Jelenben, meglehetős közönségsikerrel. Ez egy igen nagy munka, körülbelül 10 óra hosszúságú film, 5 DVD lemezből álló sorozat lesz belőle. Eredetileg nyomtatott formában akartam kihozni a könyvet, de az elmúlt évek során, hosszas hazudozások és ígérgetések után eddig nyolc kiadó dobta vissza a kéziratot, és a kulturális alapítványok sem ítélték a könyv kiadását támogatásra méltónak. Gondolom nem eléggé gagyi, nem törekedtem a kortárs magyar irodalomra oly jellemző, számomra mérhetetlenül unalmas nyelvi játékokra – és a könyv négerekről, az ittenitől teljesen eltérő kultúráról, valódi életkalandokról szól. Megunva a hercehurcát, elhatároztam, hogy magam látok a könyv nem nyomtatott formában történő megvalósításához. A videokönyv formátum lehetővé teszi, hogy a Karib szigeten készített video- és zenefelvételeimet, és az ottani élmények inspirálta számítógépes animációimat is bemutassam. A videokönyvet, a WordCitizen és a Yippie Trilogy videokönyvekhez hasonlóan magam fogom, szignált, számozott „limited edition” formájában terjeszteni. DO IT YOURSELF - FUCK THE SYSTEM! A Karib tenger szigetein éreztem először otthon magam. Ha eljön az időm, szeretnék majd ott dimenziót váltani. Rémálomnak elég, ha körülnézek az elposványosodott, szellemi értelemben is toxikus mocsárrá vált Budapesten.


"Szabadság a paplan alatt"

Oral history
Najmányi László video interjúja az 1960-70-es évekről, a budapesti Terror Háza múzeum archivuma számára
46:17
2008 április

Leopold Bloom könyvtárából

Irokéz Bloom
(2008. június 15.)

Major János – Najmányi László – TNPU / IPUT (St. Auby Tamás) Szájjal és Aggyal Festők Világszövetsége
kiállítása

Megnyitó: június 15. (vasárnap), 19.00
Helyszín: Irokéz Galéria, Szombathely, Thököly u. 36, emelet
Megtekinthető: június 27-ig, hétköznapokon 14.00 és 18.00 óra között

A kiállításról:

Major János

Major János a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után nagy érdeklődéssel fordult a rézkarc technikai megújítása felé. Ez a módszer a korszak festészetében az úgynevezett visszakaparás vagy cuppantás megfelelőjének számít, s utal a szürrealisták technikai kísérleteire. A grafika minden egyes elemét külön dolgozta fel, sőt más-más technikával, egyiket metszette, másikat karcolta, maratta. A képen belüli önálló egységek megteremtésével a pop art-os képépítkezési gyakorlatot követte, noha 1960-ban nem ismerhette az irányzat nagy művészeinek munkáit. Grafikáinak szellemiségét önirónia és a groteszk szemlélet jellemzi, s a 60-as évektől a koincidencia téri ellentmondásainak képi formarendszere. Nem az escheri absztrakt perspektíva személytelen tárgyi világa foglalkoztatta, hanem a torz figurák groteszkségét fokozta azzal, ahogy a koincidencia által kapcsolatba kerültek. A 90-es években ez a hatás rendkívüli módon felerősödik, szinte uralja lapjait. (forrás: www.artportal.hu)

Najmányi László

LEOPOLD BLOOM KÖNYVTÁRÁBÓL - Najmányi László Bloom's Prayer (2007) és Yippie Trilogy (2008) című videokönyveinek folyamatos vetítése. A művek gyűjteményes kiadásának lemeze Blum Lipót 2008 tavaszán, a szombathelyi Blum-ház pincéjében végzett ásatások során felfedezett könyvtárából, a feltárásokat végző Farkasember Polgári Kör és a könyvtárat (a korábban megtalált erotikus kollekcióhoz hasonlóan) privatizáló Les Fleurs du Mal ("A gondolkodó ember ismeretterjesztő színháza") nagylelkű adományai révén kerültek az Irokéz Gyűjtemény birtokába.

TNPU / IPUT (St. Auby Tamás)

Az Irokéz Galériában St.Auby Tamás, a TNPU (Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója) szuperintendánsa Schmidt Motor Péter komp-programozóval működésbe hozza a Nyolcadik Direkt Demokratikus Szavazó Fülkét, amelynek korábbi variációiról C. Marta C. Lewis brit kritikus ezt írta: "E szavazófülkék olyanok, mintha egy lakatlan szigetre zuhant repülőgép utasainak túlélői tákolták volna össze őket a demokrácia megkonstruálása reményében - fantasztikus!"

SZAF – Szájjal és Aggyal Festők Világszövetsége

2005. október 6-án az MSN Messenger 7.0-án létrejött egy művészeti világszervezet, a Szájjal és Aggyal Festő Művészek Világszövetsége (SZAF), amelynek ma 13 tagja van. A szájjal és aggyal festők leginkább nem festenek, hanem gondolkoznak és beszélnek a művészetről. Önmaga paródiájába fordítják, nevetségessé teszik a semmit- vagy túl sokat mondó tendenciákat, új lehetőségeket tárnak fel a kiüresedett, szépelgő festőiség helyett. A mágikus megismerés jegyében ötleteket, terveket dolgoznak ki egy izgalmasabb, őszintébb, szabadabb festészet (művészet) érdekében. A SZAF az Irokéz Bloom alkalmával a kiállítótér egy szegletét a felszabadult fesztiváli hangulat, a vendéglátás, az önfeledt ünneplés színterének szenteli. Rajzok, virágok, lufik, pogácsák…


A nyugat.hu beszámolója a 2008-as szombathelyi Bloomsday fesztivált megnyitó eseményekről

Leopold Bloom könyvtárából


Egyedi, az Irokéz Gyűjtemény számára, Najmányi László által tervezett DVD borító. A szerzői kiadásban terjesztett gyűjteményes kiadás borítója, és tartalma más.

PEOPLE'S HIGH SCHOOL
Traveling College of Time Consciousness
Les Fleurs du Mal
- a gondolkodó ember ismeretterjesztő színháza -
bemutatja:

Najmányi László
Leopold Bloom könyvtárából
video performance

A Farkasember Polgári Kör és a Les Fleurs du Mal („A gondolkodó ember ismeretterjesztő színháza”) nagylelkű adományai révén az Irokéz Gyűjtemény két újabb, Leopold Bloom könyvtárából származó, jelentős szellemi kinccsel gyarapodott,  amelyeket - a Bloomsday 2008 eseménysorozatához  kapcsolódva - most mutat be először együtt Szombathely („A város, amelynek állandó, zenés színháza van”), s benne az egész világ művészetkedvelő közönségének.

Első kötet
Bloom's Prayer
videokönyv
(2007)

"Be Local"
Szituacionista szlogen, Párizs, 1968


A számítástechnika akkor legkorszerűbb technikája segítségével készült munka a szerző A Blum-ház rejtélye című, 2007-ben, a Golyós Toll kiadásában megjelent nagysikerű rémregénye promóciós turnéjához készült, zenéjét DJ NoMore komponálta. A művet a Bloomsday 2007 fesztiválon, az Anima Sound System és a Homo Ludens zenés színház művészeinek közreműködésével színpadra állított Blum Lipót imája című elektronikus rekviem részeként csodálhatta meg először Szombathely virágváros (és benne az egész világ) öniróniára és digitális megoldásokra fogékony közönsége.

Fejezetek:
1. Leopold Bloom Overture
2. Savaria Mon Amour
3. Bloom's Prayer - Pater Noster (Lupus Dei)
4. Ceterum Censeo
5. The Cellar's Secret

Képek a Bloom's Prayer című videokönyvből:


Leopold Bloom Overture


Savaria Mon Amour


Pater Noster (Lupus Dei)


Ceterum Censeo


Ceterum Censeo


The Cellar's Secret


Második kötet
Yippie Trilogy
videokönyv
(2008)

Az internet végtelen szemétdombján talált ritka képek, video- és hangfelvételek (Johnny Cash, Beethoven, Jerry Lee Lewis, Chuck Berry, a Beatles, Jimi Hendrix, a Rolling Stones, Ian Dury & The Blockheads, Peter Tosh, Bob Marley & The Wailers, Dr. Timothy Leary, a Spiderbait, Herbert Marcuse, Sigmund and Anna Freud, Wilhelm Reich, Abbie Hoffman, Jerry Rubin, stb.) felhasználásával szerkesztett videokönyv Najmányi László és Schuller Gabriella YIPPIE! Az engedetlen polgár című, 2008-ban, ugyancsak a Golyós Toll gondozásában megjelent könyvének népszerűsítése céljából készült. A mű világpremierje 2008 június 7-én, a budapesti Merlin Nemzetközi Színházban, Najmányi László WordCitizen/SzóPolgár című műsorában volt.

Fejezetek:
1. Yippie! Az engedetlen polgár
2. Libido Politix
3. Szentek, hősök, szakramentumok

Képek a Yippie Trilogy című videokönyvből:







_____________________

Irokéz Galéria, Szombathely
2008. június 15.

Meghalt Major János

2008. június 12-én meghalt Major János


Major János:
Sírkő fotók
1972-73


Major János:
Önkarikatúra
1967-74


Major János:
Önarckép
1969




Major János:
Pályázat Derkovits ösztöndíjért


Erdély Miklós - Jovánovics György - Major János:
Major János zakója
Balatonboglár, Kápolna, 1973

 
Major János: Élő síremlék
Balatonboglár, Kápolna, 1973


Major János:
Opus Magnus (borító)
1974


Major János

Najmányi László
Major Jánosról
1934 - 2008
(Élet és Irodalom, 2008. június 25. 26. szám)

„Sons of the silent age…
…They never die,
they just go to sleep one day”

David Bowie: Sons of the silent age

A 2008-as Bloomsday fesztivál eseménysorozatához kapcsolódva június 15-én, Major János, TNPU / IPUT (St. Auby Tamás), a SZAF – Szájjal és Aggyal Festők Világszövetsége és e sorok írója munkáit bemutató kiállítás nyílt a szombathelyi Irokéz galériában. A megnyitó előtt három nappal, június 12-én Major János meghalt. Az apját Ukrajnában eltüntető nyilas terrort gyermekként és zsidóként, a lélekgyilkos bolsevista terrort igazi baloldaliként és független szellemként, a politika diktatúráját és az azt működtető, a rabszolgaság intézményét megszilárdító kufárterrort idős korában, senkiknek kiszolgáltatott művészként átélt Major János alaposan ismerte démonikus környezetét, és a maga módján védekezett ellene. Itt, ahol bárki bárkit bármikor becsap, kifoszt, kinyír, elárul, a paranoia nem betegség, hanem a legmagasabb rendű éberség jele. Major János visszahúzódó, zárkózott ember volt, lelke műveiben mutatkozott meg. 1952-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, Bán Béla tanítványa lett. Mesterét 1954-ben kirúgatta a politika, majd a tanítványok többségét is. A mindig kitűnő eredményeket produkáló Majort azzal az indoklással távolították el, hogy nem teljesít, vagyis tehetségtelen. Kicsapása után az Orion gyárban dolgozott segédmunkásként. Koffán Károly segítségével 1956-ban visszakerült a Főiskolára, 1959-ben végzett. „Kizárólag rézkarcolással, pontosabban vaskarcolással (eisenradierung) foglalkozom. Tájképek készítésétől húzódom, így a létminimumot az Alap megbízásai biztosítottak eddig számomra, Ezeknek a művészi alkotómunkától lényegében idegen feladatoknak az elkészítésére azonban csak nagy nehézségek árán vagyok képes. Munkáim talán arról a küzdelemről is tanúskodnak, melyet azért folytattam, hogy egy-egy ötletemet megvalósíthassam. Azonban sokasodnak bennem a megvalósulatlan tervek, már egy sorozat is kitelne belőlük. Elsősorban egy főmű terve foglalkoztat, melynek címe: ''Neufeld Jancsi önbírálatot gyakorol"”, írja az 1970-es évek elején beadott, Derkovits ösztöndíjat kérő folyamodványában. Ebben az országban ritka kivételként élő művészetet alkotott, vad, szenzuális, a helyre oly jellemző képmutatásnak, gonosz ájtatosságnak fittyet hányó munkákat. Az Önarckép (1967) és a Biboldó mosakszik (1974) című művéért antiszemitának nyilvánította a bolsevik cenzor. Művei iróniáját a dr. Szita Ernőnek című esszéjében kellett megmagyaráznia: önmagát ördög patákkal és hatalmas orral, nemiszervvel, vigyorogva ábrázolva csupán az antiszemita percepciót akarta megjeleníteni. Szívesen fényképezett temetőket, képein a sírkövek fallikus szimbólumokként jelentek meg. Képsorozattal bizonyította, hogy a Magyarországon született értékek itt nem érvényesülhetnek, s csupán meghalni térnek esetleg vissza. Egyetlen body art munkája a balatonboglári kápolnában, 1973-ban bemutatott Élő síremlék volt. A csupán ágyékkendőt viselő művész posztamensre helyezett Pravdán állt, változó pózokban. A posztamensen latin és héber betűkkel írt felírat: „Major (Neufeld) Jancsi, 1934-19, Művészetedért éltél/Annak martyrja lettél”. Életében alig volt lehetősége egyéni kiállításra. Halála másnapján, ahogy ez itt lenni szokott, már biztosan elkezdte fenni a fogát és tágítani zsebét néhány „művészettörténész”, arra gondolva, hogy most, amikor a művész már nincs útban, megrendezi életművének kiállítását. St. Auby Tamás Major Jánost 2007-ben az általa alapított Major János díjjal tüntette ki. Amit az élő képzőművészetről tudok, Major Jánostól tanultam.



Kapcsolódó írások

Becsapott generáció tagjának érzem magam...
Lugosi Lugo László fotója, Marton Éva interjújához
Art-magazin, 2008/1

Kozma Gábor
A leghíresebb ismeretlen
vasnepe.hu

Najmányi László
A yippie és a halál
tranzit.blog.hu

Major János életrajza az artportálon

György Péter:
A hely szelleme

Szabó Noémi:
Major János és a plátói szerelem

Antal István:
Major János kabátja

Irokéz Bloom

Jánossy Lajos:
"Bekötőutakon kirándulunk"

Major János grafikusművész kiállítása
Kiscelli Múzeum - Fővárosi Képtár