WordCitizen's Virtual Home

---

Les Fleurs du Mal
- A gondolkodó ember szegény színháza -
bemutatja:

BLOKK
A színész halála
Monodráma

---

Les Fleurs du Mal
- A gondolkodó ember beteg színháza -
bemutatja:

CSEHOVÉK
Tragédia egy felvonásban

---

Impressum

Les Fleurs du Mal
- A gondolkodó ember pszicho színháza -
bemutatja:

CSEHOVÉK
Tragédia egy felvonásban

Szereplők:

Narrátor és Pável Petrovics Pocakov, zongorista – Egri Bálint
Enigma Fjodorovics Babasov – Ördög Tamás
Anton Pavlovics Csehov, orosz író – Barsi Márton
Olga, Csehov legidősebb nővére – Téby Zita és Bunkóczi Tímea
Mása, Csehov középső nővére – Misurák Tünde és Kiss-Végh Emőke
Irína, Csehov legfiatalabb nővére – Mezei Réka és Székely Rozália
Zima, a Kirgiz Szál, Csehovék szolgálója – Budai Zsófi
Szofja, Lev Tolsztoj felesége – Bekő Fóri Zenkő és Kiss-Végh Emőke
Abdullah el-Rahham Babasov, kirgiz szent ember – Csillag Botond
Időbetegek Kórusa – Vaszkó Bence, Vass Csaba és Czakó Máté

 Írta és rendezte: Najmányi László

Narrátor: Idegen vagy, egy ismeretlen városban. Szobát keresel, mert itt akarsz maradni egy ideig. Nem tudod a szokásokat, nem ismersz senkit ezen a különös helyen. Bolyongsz az utcákon, de nem találsz szállodát.

Manó bejön, bolyongani kezd. Alvajárók felemelik a kezüket.

Megpróbálod megszólítani a járókelőket, de azok nem vesznek rólad tudomást. Keresztülnéznek rajtad, megkerülnek, ha eléjük állsz, aztán mennek tovább. A szemük nyitva van, de mintha aludnának. Egymáshoz sem szólnak, némán surrannak a falak tövében, amíg el nem nyeli őket valamelyik ház. Integetsz az autóknak. Senki sem áll meg intésedre.

Alvajárók leengedik a kezüket.

Az üzletek, hivatalok, vendéglátóhelyek zárva vannak. Rendőrt nem látsz. Lassan sötétedni kezd. Megéheztél. Elfáradtál. Leülsz egy padra, az istenszobor tövében. Kinyitod a bőröndödet és megkeresed a vacsorád.

Abdullah el-Rahham Babasov: Rahhim hhabbas uhradim ben Csehov huszonhét generáció ahhrommuh ibn zahhar khruscsevo brahhim...

Irína és a manó kimennek a baloldali ajtón.

Irína - Székely Rozália: Dédnagyanyánk feljegyzései szerint dédnagyapánk, Raymond Ivanovics Csehov akaratlanul megsértett egy kirgiz szent embert, bizonyos Abdullah Mehmetovics el-Rahham Babasovot, amikor visszautasította a harmadik tányér gőzölt bárányagyvelőt Babasov úr születésnapi vacsoráján. A házigazda megátkozta dédnagyapámat és huszonhét generációra érvényesen, egész családunkat. Az átok szerint mi, Csehovok nem ismerhetjük meg a gondolattalanságot, amelyet a legtöbb ember olyan magától értetődőnek fogad el. Nekünk mindíg gondolkodnunk kell, s gondolatainkat szakadatlanul, valamilyen formában ki kell mondanunk.

 

Abdullah el-Rahham Babasov: Lohhengrin abzug bessem rehhab rihherzar mahhman von büllow ahhim hhabbas uhradim ben huszonhét generáció ahhrommuh ibn zahhar khruscsevo brahhim…

Irína és a manó bejönnek a jobboldali ajtón, elindulnak a színpad eleje felé. A manó megnézi a mennyezetről lógó kötelet, kipróbálja a hurkot, aztán mennek tovább a színpad közepe felé. Megállnak Szofja asztala előtt. A manó jegyzetel.

Kórus: (Egyenként)
- A család nőtagjai azóta folyamatosan beszélnek.
- Dédnagyanyám, nagyanyám, anyám, nővéreim és én
- egy pillanatra sem tudunk csendben maradni.

Irína - Székely Rozália: Mi nők beszédkényszerben szenvedünk, a család férfitagjai pedig írnak. Ugyanolyan kényszeresen, mint ahogy mi beszélünk. Dédnagyapám haláláig levelek százait írta egy bizonyos Hektor Wanderbourgh úrnak, Bostonba, Amerikába. A leveleket három másolatban írta, és gondosan katalogizálta dátum és téma szerint.

Irína és a manó elindulnak Csehov felé. Félúton megállnak, a manó jegyzetel.

A másolatok közül egy tizennyolc évet felölelő válogatás szerencsére túlélte a tűzvészt, amely szentpétervári házunkat elpusztította.

Irína a zongora mögött feltűnő Pocakovra mutat.

Olga ugyanis éppen egy, Pável Petrovics Pocakov ellen írt, a Zeneakadémia kurátorainak címzett feljelentést fogalmazott, amikor pedig - szakácsnőnk és a cselédség szökése miatt - a konyhai tűzhelyen készülő saslikra kellett volna felügyelnie.

Kórus: (Egyenként)
- A tűzhelyre csepegő zsír lángralobbant és meggyújtotta a tető gerendázatát.
- A tűz percek alatt szétterjedt az egész házban, csupán Anton Pavlovics dolgozószobáját nem tudta elemészteni a vasajtó miatt.
- Itt tartotta bátyánk dédnagyatyánk feljegyzéseinek egy részét.

Irína - Székely Rozália: Az épségben maradt levélmásolatokból kitűnik, hogy dédnagyapánkat leginkább dédnagyanyánkhoz fűződő, beteges kapcsolata foglalkoztatta.

Kórus visszhangzó korbácshangokat hallat- Pssssz Cs – Pssssz Cs – Irína a második ismétlés után folytatja szövegét.

Dédnagyanyánk ugyanis rendszeresen verte dédnagyapánkat, méghozzá egy kirgiz lókorbáccsal, amit Babasov úr adott dédnagyanyánknak, arab nyelvű fóliáns kíséretében, amely egy szufi versből vett idézetet tartalmazott:

Kórus: (Az egyik beszél, a másik kettő effektez. Az effektezés kezdődik előbb)
“Amikor elalszik a ház népe, és Daud csillaga megértőn ragyog már, kigyúlnak a tudás fekete gyertyái Fatima tömlöcében, megszorul a szíjj és lesújt a korbács...“

Kórus visszhangzó korbácshangokat hallat: Pssssz CS – Pssssz CS - a második ismétlés után kezdi a szóló.

Irína - Székely Rozália: Dédnagyanyánk minden éjjel a falhoz láncolta dédnagyapánkat, száját betömte hálóingével és a lókorbáccsal pontosan egy óra hosszat verte, miközben franciául énekelt neki. Dédnagyapánk minden egyes éjszaka történetét megírta Wanderbourgh úrnak Bostonba, tanácsáért esedezve, ugyanis nem tudta felfogni, miért élvezi annyira a szenvedést és megaláztatást, amit dédnagyanyánk minden éjjel rámér.

Irína és a manó elindulnak, hátulról megkerülik Szofja asztalát, aki  életrekel egy pillanatra.

Kétségbeesett leveleire dédnagyapánk soha sem kapott Wanderbourgh úrtól választ. Ennek ellenére kitartóan,  agyvértolulásban bekövetkezett haláláig minden nap írt neki.

Irína és a manó megérkeznek a kötélhez. A manó kipróbálja, hogy jól tart-e, aztán elindulnak Szofja asztala előtt Csehov felé.

Atyai nagyapánk műszaki leírásokat írt szenvedélyesen, kora gyermekkorától gümőkórban bekövetkezett haláláig.

Ahogy elhaladnak Szofja asztala előtt, az életrekel egy pillanatra. Az asztal baloldalánál megállnak. A manó megvizsgálja Szofját, majd jegyzetel.

Nem voltak saját találmányai, nem épített soha semmi újat. Meglévő gépeket, szerkezeteket, építményeket írt le, mindenre kiterjedő részletességgel. Az ebédlőt díszítő falióráról írt tanulmánya például mintegy hatezer, sűrűn teleírt oldalt tesz ki. A tanulmány megírása és a hozzá tartozó illusztrációk elkészítése két évet vett igénybe.

Kórus: távoli farkasüvöltést hallat. Irína és a manó továbbindulnak Csehov felé.

Erre az időre a család Jakutföldre költözött, mert nagyapánk csak ott, a végtelen hómezők csendjében talált kellő nyugalmat munkájához. A súlyos faliórát szánon vitte Szentpétervárról Jakutiába, ahol egy külön faházat építtetett neki.

Kórus: (Egyikük beszél, a másik kettő: Tik-Tak, Tik-Tak… - a negyedik ismétlés után kezdi a szóló)
Az órát szétszedte és minden egyes darabjának hatalmasra felnagyított másolatát elkészíttette medvecsontból, egy helyi csontfaragóval.

Irína és a manó megérkeznek Szofja asztala és Csehov közé. Megállnak. Irína két kezével hatalmas kört ír le, mutatva az óra számlapjának nagyságát.

A másolatokból azután óriási csontórát épített, hogy a szerkezet működését jobban tanulmányozhassa.

Irína a fejét és karjait mozgatva mutatja az óra működését. A manó jegyzetel.

A csontóra egyetlen felhúzással hónapokig működött. Olyan pontosan járt, hogy maga a kormányzó is hozzá igazította a kormányzósági palota óráit.

Női kórus: távoli farkasüvöltést hallat.

A szerkezetet végül a farkasok hordták szét, amikor egy éjszakán nagyanyám, szomszédunk feleségével beszélgetve elfelejtette bezárni az óra házának ajtaját, miután kitakarított odabenn.

Irína - Székely Rozália: Atyánk párbajban vesztette életét. Moszkvai szomszédunk, Jefim Viktorovics Rubacsenko pisztolylövése végzett vele,

Irína a fejéhez emelt kézzel mutatja a lövést. Kórus: pisztolylövés - visszhangosan)

egy februári éjszakán, a tiszti kaszinóban történt szóváltás után. Rubacsenko úr szerint apánk csalt a baccarat asztalnál, amit apánk nem ismert el és kesztyűjét szomszédunk arcába vágta.

Kórus: (Egyik beszél, a másik kettő halkan ismételgeti: Abrakadabra – Mea Culpa – Hallelúja - Hare Krisna - Ajvala Vajvala – Omm – a második ismétlés után kezdi a szóló) Apánk minden este bezárkózott a könyvtárszobába titkárával, Szemjon Szemjonovics Arhibasevvel, aki a krími hadjárat óta legfőbb bizalmasa volt. Egyetlen könyvben akarták összefoglalni a világ összes vallását. Arhibasev úr, a megrögzött ateista és ellenálhatatlan hatalmú hipnotizőr nélkülözhetetlen volt ehhez a munkához. Apánkat minden éjszaka, érvekkel és hipnózissal egy más vallásra kellett térítenie. A könyvből nyolcvanhét fejezet készült el. Apánk halála idején éppen a tibeti Bőn vallás számmágiáját tanulmányozták. A munka itt abbamaradt.

Irína Csehovra mutat, majd kinyújtott kézzel elindul felé.

Irína - Székely Rozália: Bátyánk, Anton Pavlovics Csehov író.

Irína a laptopra mutat.

Az írásból él.

Irína a saját fejére mutat, majd csípőre teszi a kezét.

Nagy szerencséje van, hogy pszichotikus kényszereinek kielégítése egybeesik tanult szakmája gyakorlásával. Abból él, s biztosítja szerény körülményeinket, amit egyébként is csinálna. Ír. Mindíg ír.

Irína Csehovra mutat.

Most is.

Irína mentegetődzve felemeli a kezét és megvonja a vállát.

Ezért nem engedhetem önt be. Nem lehet írás közben zavarni.

Irína a homlokához emelt mutatóujjal mutatja, hogy bátyja bolond.

Nem engedi.

Kórus: (Egyik beszél, a másik kettőhalkan pisszeg: Pssszt! – Pssszt!... - a második ismétlés után kezdi a szóló) Nem lehet zajt csinálni, beszélni hozzá ilyenkor. Azt mondja, hogy zavarjuk a koncentrációban. Néha bemegyünk hozzá, mert valamit meg kell neki mondanunk Ilyenkor iszonyú haragra gerjed és gyakran megesik, hogy rövidebb-hosszabb időre leküld bennünket vidékre.

Női kórus: (Egyszerre) Mi nem akarunk vidékre menni!

Kórus: (Egyik beszél) Nem akarunk unatkozni, faragatlan, megbízhatatlan, tájékozatlan, durva, tolakodó, ostoba emberek társaságát eltűrni, szakadatlanul vágyni vissza Moszkvába, vagy akár Szentpétervárra.

Halk zongoraszó. A zongorista Irina szövegének megfelelő helyén hamisan játszik. Kijavítja. Csehov dobog a lábával.

Irína - Székely Rozália: Ebbe a házba súlyos családi konfliktusok kirobbanása nélkül csak Pável Petrovics Pocakov urat, a zongoratanárt engedhetem be, de őt is csak egyszer egy héten. Ilyenkor Anton Pavlovics abbahagyja az írást és megiszik egy sherry-t Pocakov úrral a nappaliban, aztán meghallgatja Olga zongorajátékát. Ha Olga félreüt egy hangot, vagy elveszíti a tempót, Anton Pavlovics figyelmeztetően köhhent és dobogni kezd a padlón csizmasarkával. Olgának persze csak akkor szabad beszélnie, ha Pocakov úr a leckével kapcsolatosan kérdezi, ami szegény nővéremnek iszonyatos kínokat okoz.

Zongora leáll. Csehov folytatja Irína szövegét.

Csehov: Időnként azonban, kiismerhetetlen okoknál fogva, bátyám hirtelen megváltozik. Magához hív bennünket és arra kér, hogy beszéljünk neki. Mondjunk, amit akarunk, akár egyszerre is beszélhetünk. Amit mondunk, azt szóról szóra leírja.

Irína a laptopra mutat.

Bele a laptopjába.

Irína - Mezei Réka: Olyan is előfordul, hogy konyakkal és szivarral kínál bennünket és amikor egy kicsit spiccesek leszünk a likőrtől és a váratlan lehetőségtől, hogy végre kimondhatjuk, amit ki kell mondanunk, jókedvében a térdére fektet bennünket és játékosan a fenekünkre paskol, mint régen apánk tette vasárnap délutánokon.

Irína mutatja a fenekelést.

Ilyenkor Anton Pavlovics nem bánja, ha kopognak ajtónkon és maga ereszti be, aki kopog. Hogy mi okozza ritka jókedvű óráit, nem tudom. Talán a Hold, talán a csillagok.

Irína és a manó elindulnak a szekrény irányába. A szekrényajtó kinyílik.

Most nem engedhetem be, de holnap talán igen, vagy holnapután, ha úgy esik, hogy bátyánk abbahagyja az írást  és jókedvűen kijön a szobából. Ha ön éppen egy ilyen időpontban érkezik, maga Anton Pavlovics engedi majd be és kíséri fel a lépcsőn a szalonba. Képzelje el!

A manó bemegy a szekrénybe. Irína int, a szekrényajtó becsukódik.

Csehov: Kérem bocsásson meg nekünk ezekért a zűrzavaros állapotokért, azért, hogy most nem engedhetem be a házba. Kérem, jöjjön holnap.  Vagy holnapután. Addig is minden jót. Adieu. Daszvidanyia.

Megtudhatnám, hogy ki volt az, Irína?

Irína átmegy a színen, megvonja a vállát, kimegy.

Nem válaszol. Ebben a házban nekem senki sem válaszol. Azt hiszem, le fogom őket küldeni vidékre.

Csehov koncentrál, majd írni kezd.

Narrátor: Az író megpróbál koncentrálni. Nem könnyű. Feje tele van Irína hangjával. Irina a legféltettebb családi titkokat fecsegte el egy idegennek. Csehov folytatja munkáját. Lev Tolsztoj feleségét idézi meg gondolatban.

 

Szofja sakkozik.

Lelki szemei előtt megjelenik az idős hölgy képe, ahogy szomszédasszonyával sakkozik a vidéki birtokon, amikor ismeretlen látogató érkezik a kapuhoz.

Szofja - Kiss Végh Emőke: (Öregasszony hangon) Kérem, ne zavarjon most. Be kell fejeznünk ezt a sakkjátszmát Katyerina Maximovával, mielőtt a nagyságos úr lejön az internetről. Hol is hagytuk abba? Igen. Nos, egyszerűen képtelen vagyok magamnak elfoglaltságot találni. Neki szerencséje van. Ő okos és tehetséges, szép is, a maga furcsa módján. Rólam egyik sem mondható el.

- Amíg az ő szelleme magasan szárnyal és még magasabbra néz, addig az én lassú, nehéz gondolataim a porban vonszolják magukat, mint a csiga. (3 hosszú köhögés)
- Amíg ő a semmiből felépítette saját magát és tanait, mint egy varázsló, addig én semmihez sem értek, nekem semmi sem sikerül.
- Rosszul kártyázom és gyenge sakkjátékos vagyok.

Együtt:

Lemondtam a zongoraleckéket is, mert az ujjgyakorlatoknál tovább nem jutottam.

Szofja - Bekő Fóri Zenkő: Eladtam a zongorát. Lev észre sem vette. Az árából vettem Levnek az új haskötőt. Kicseréltem titokban a régivel. Lev ezt sem vette észre. Közben gyorsan fogynak készleteink és még csak február van. Amit a Háború és békéért kapott, Lev egy új szamovárra költötte. Csak a szamovárja fontos neki. Sokmindenből meg lehet élni. Puszta szerelemből nem lehet megélni.

Szofja nagyot szellent.

- az uborkasavanyításhoz, a befőzéshez,
- még ahhoz is, hogy önnel, Katyerina Maximova leüljek egy játszma sakkra,
- amikor Lev végre abbahagyja az írást és rámegy az internetre.

Mása bejön Zimával,  megállnak a dolgozó Csehov előtt. Csehov felréved az írásból.

Mása - Kiss Végh Emőke: (mániákusan, selypítve beszél) Tisztelt Anton Pavlovics. Szeretett bátyám. Csak azt akarom önnel közölni, hogy Zima a kirgiz szál. Ő táncával fel tudja oldani a családunkat sujtó átkot. Tudom, hogy rengeteg hasonló ötlettel álltam már elő korábban, amelyek egytől egyig csődöt mondottak. Tudom, hogy ön azt hiszi, most is tévedek, és csak újabb gyötrelmeket szabadítok e megkínzott családra. Ezzel én nem foglalkozhatom. Nekem az a dolgom, hogy engedjek a belső hang sugallatának, amely azt mondja, hogy igenis Zima a Kirgiz Szál, ő vezet bennünket a megváltáshoz. Házunk ura.

Mása - Misurák Tünde: Megváltásra van szükségünk, Anton Pavlovics. Hát nem látja, hogy szenvedünk? Olga is szenved. Irina is szenved. Ön is szenved. Én is szenvedek. Ön az írás kényszerétől szenved. Én a saját hangomtól, a saját kimondott szavaimtól, attól, hogy folyamatosan beszélnem kell. Attól, hogy nem tudok egy pillanatra sem elhallgatni, még álmomban is beszélek. Mindenki szenved ebben a házban.

Mása - Kiss Végh Emőke: Néha más hangján is.

(Öregasszony hangon)

Tegnap éjjel például Szofja voltam, az ön által annyira tisztelt Lev Tolsztoj elhanyagolt felesége.

Csehov: Másenyka kérlek, azonnal hallgass el és a barátnődel együtt hagyd el ezt a szobát. Nem látod, hogy írok? Nem veszed észre, hogy zavarod a koncentrációmat? Holnap reggel le kell adnom ezt a darabot a színházban. Igen, a Mesterről szól. Na és, az az én dolgom, egyes egyedül az enyém, hogy miről írok és kinek. Kezdődnek a próbák. Fókuszálnom kell, értsd meg.

Együtt:

Igen, tudom, hogy Zima jól táncol. Láttam már táncolni.

Egyenként:

- Olyan remekül táncol, hogy abba kell hagynom az írást, amikor táncolni kezd és addig nem tudom folytatni, amíg be nem fejezi.
- Nekem pedig írnom kell.
- Ezért nem akarom, hogy Zima itt most táncoljon.

Együtt:

Menjetek el. Vidd a barátnődet is.

Csehov: Képtelen vagyok a munkámra koncentrálni. És ha én nem koncentrálok, akkor senki sem fog koncentrálni ebben a házban. És akkor valamennyien szétesünk! Érted te ezt? Amennyiben nem hagyjátok el ezt a szobát azonnal, leküldelek benneteket vidékre. Téged is, Olgát is, Irinát is. Ennyi. Most pedig kifelé! Hinaus!

Mása - Misurák Tünde: Ha bármi módon megpróbálja megakadályozni Zima táncát, éreztetni fogja önnel mágikus hatalmát. Igaz, édesem?

Zima kivillantja fogait és egy gesztust tesz Csehov felé. Az írót mintha elektrosokk érné. Szívéhez kap, rázkódni kezd, eszméletét veszti és összeroskad székében. Dobolás, zongora indul. Zima a színpad közepére megy és táncolni kezd. Csehov magához tér és hipnotizálva figyeli. A többi lány is csatlakozik az egyre erotikusabbá váló tánchoz. Zima Csehovot csábítja el. Csehov feláll, leveszi ingét, a padlóra fekszik. Zongora: csenget. Dobolás leáll.

Csengettek.

Csehov: Igen, csengettek.

Zongora: csenget.

Mása - Misurák Tünde: Csengettek.

Csehov: Igen, csengettek.

Zongora: csenget.

Mása - Misurák Tünde: Nem hagyja abba.

Csehov: Az adószedők. Menjetek a szobátokba!

Zongora: csenget.  A lányok kimennek.

Nyitom, nyitom.

Csehov kettőt tapsol. A szekrényajtó kinyílik.

Jöjjön be kérem. Végtelenül sajnálom, hogy megvárakoztattam.

Manó bejön, néhány lépést tesz Csehov felé. Csehov kettőt tapsol. A szekrényajtó becsukódik.

Bizonyára a számlák miatt jött és ebben teljesen igaza van. Bizonyos elírások, félrekönyvelések bizony megtörténnek Különösen egy író esetében. Mert az író nem ebben a világban él. Itt csak asztrálisan van jelen, keserű szelleme egy láthatatlan sorsnak

Enigma: Csak azt akarom mondani...

Csehov: (közbevág) Nem mondjon még semmit drága barátom. Foglaljon helyet inkább. (Kis szünetet tart) Ebben a bőröndben bizonyára a számlák vannak. Megértem.

Szünetekkel beszél, rámutat arra, amiről beszél.

Ez itt az asztalom. Ez itt a laptopom. Nem igazán az enyém. Kölcsönadta valaki. Rövid időre. Régi. Nagyon lassú. Már alig jár. Gyakran lefagy. Ezen kívül nincs is más a szobámban.

Megvonja a vállát, mentegetőzve felemeli a karjait.

Ennyit keresek az írással. Van három nővérem, akiket el kell tartanom. Már jóideje a zongoraleckéikre sem tellik. Nem szégyenlem, de megjegyzem illő tisztelettel. És itt van Zima, kirgiz szolgálónk, akinek gondozását megfogadtam haldokló apjának Koromesevóban, a krími háború után

Enigma: Csak azt akarom mondani...

Csehov: (közbevág) Várjon még ezzel, barátom, ha lehet. Ezek az ügyek várhatnak. Nem lehetnek fontosabbak a gondolatoknál, azoknál a finom titkoknál, amiket az író a szöveg szövetében el tud rejteni, a kis szókombináció kapszuláknál, amelyek olyanok, mint az időzített bombák, mert bennük ketyeg az idő. Mindenesetre hallgassa meg ezt a drámarészletet és mondjon véleményt. Bizonyára érti amit mondok.

Enigma: Csak azt akarom mondani...

Csehov: (közbevág) Pszt...

Szofja életre kel.

Szofja - Bekő Fóri Zenkő: Ha nincs rám szüksége, ha csak baba vagyok, ha csak feleség vagyok, és nem emberi lény, akkor annak semmi értelme, köszönöm, én abból nem kérek. Gyakran előfordul, hogy napokig nem csinálok semmit, csak fekszem az ágyban, vagy állok az ablaknál és nézem a nyírfákat. Nem etetem meg az állatokat, nem öntözöm meg a palántákat, nem gyújtok be a cserépkályhába, nem mosogatok, nem mosok, nem teszem az asztalra az ételt. Csak ülök, állok, vagy fekszem valahol, tágranyílt szemekkel, mozdulatlanul. Persze, hogy tétlenkedem, de nem a természetem miatt teszem ezt, csak nem sikerült még rájönnöm arra, hogy mit is tehetnék itt. Közben telnek az évek és nem leszünk fiatalabbak. Tizenhét éve érkeztem ebbe a házba, de még most is idegennek érzem itt magam. Semmi és senki mást nem imádok Leven kívül. De az embernek valami mást is szeretnie kell, mint ahogy Lev is szereti a munkáját. Megpróbáltam én is rámenni az internetre, de nem sikerült. Lefagyott a gép és amikor megpróbáltam feléleszteni, véletlenül letöröltem az Anna Karenina kézíratát.

Kórus: (Első mondat együtt, aztán egyenként)
Meg a Naplót, ugyebár. (Egy hosszú köhögés)
- Nem lett baj, mert Lev szerencsére azt hitte, hogy ő törölte le a kézíratokat.
- Gyakran csinál ilyet, utána hetekig depressziós, amíg újra nem írja amit letörölt valahogy.
- Annyira fontos neki, amit ír, annyira hiányzik neki, ha időnként elveszik valamilyen kézírat.

- Az én életem halálosan unalmas és sivár, az övé viszont az internettel, a munkájával, a tehetségével, a halhatatlanságával annyira teljes és gazdag.
- Amikor mondom neki, hogy unatkozom, csak nevet.
- Azt hogy lehet?, kérdezi és keresztet vet. (Mindenki háromszor keresztet vet)

Együtt:

Én pedig katatóniába esem és megbénulok.

Egyenként:
- De ő már elfordult és újra írni kezdett.
- Nem veszi észre bénultságomat.
- Közelsége fojtogat.

Együtt:

Kiszívja belőlem az életet.

Szofja - Kiss Végh Emőke: Szomorú, hogy az imádott férfitől való érzelmi függőségem ennyi energiámat és képességemet elemészti, pedig az biztos, hogy egykor bennem is sok energia volt.

Szofja - Bekő Fóri Zenkő: Az ajtó meg nyitvamaradt. Kérem jöjjön vissza máskor. Láthatja hogy nagyon elfoglaltak vagyunk. Másenyka csukd be az ajtót és tedd fel a borscsot a tűzhelyre. A nagyságos úr hamarosan lejön. Hol is hagytuk abba?

Csehov: (megismétli az utolsó mondatokat) Az ajtó meg nyitvamaradt. Kérem jöjjön vissza máskor. Másenyka csukd be az ajtót és tedd fel a borscsot a tűzhelyre.. Hol is hagytuk abba? Nem varázsos ez? Nem csodás? Láthatja hogy nagyon elfoglaltak vagyunk. A nagyságos úr hamarosan lejön

Enigma: A kiadó szoba miatt jöttem kérem, Kirgíziából. Nem értek semmit az egészből.

Csehov: Értem. Tehát nem az adóhivatal. Ezt korábban is mondhatta volna. Nincs kiadó szobánk. És időnk sincs az ilyesmire. Menjen el kérem és csukja be maga után a kaput

A manó megfogja a bőröndjét és az ajtó felé indul. Csehov elgondolkodik aztán utánaszól. A manó megtorpan és visszafordul.

Mit is mondott, honnan jött?

Enigma: A kiadó szoba miatt jöttem, kérem, Kirgíziából. Nem értek semmit az egészből.

Csehov: Mit is mondott, mi a neve?

Enigma: Babasov, Enigma Fjodorovics.

Csehov: Megmondaná, hogy mi a célja látogatásának városunkban?

Enigma: Egy üzenetet kell átadnom, aztán tanácsot kell adnom annak, aki megérti.

Csehov: Megmondaná, hogy mi az üzenet?

Enigma: A harmadik tányér párolt bárányagyvelő.

Csehov: Megismételné?

Enigma: A harmadik tányér párolt bárányagyvelő. Letelt az idő. A Baba megbocsát.

Csehov: Értem. Az üzenet nekem szól. Nekem van szükségem a tanácsára.

Csehov elgondolkodik.

Maradjon velünk. Érezze ezt a lakást otthonának. Maradjon, amíg szükségesnek találja. Rengeteg kérdésem van.

Enigma: Két dolgot kell megmondanom. Az egyik az, hogy ha elönt a magány, gitáromon játszom.

Csehov: Nem baj. Szeretem a gitár hangját. Megnyugtat. Elgondolkodtat

Enigma: A másik probléma pedig az, hogy csak egyetlen kérdésre válaszolhatok.

Csehov: Igen, tudom. Sorsunk labirintusának csak egy kiútja van. Életpályánk delén túl már csak egyetlen kérdés maradhat. Ha arra kényszerít, hogy egy éberen, munkával töltött élet minden tapasztalatát egyetlen kérdésben foglaljam össze, megteszem. Évek óta fel vagyok készülve a feladatra, azóta, hogy elvállaltam nővéreim gondozását. Tudom a kérdést, barátom.

Kórus: (Egyenként, többiek visszhangozzák az utolsó szót)
- Semmit sem tudok ennél jobban - jobban – jobban – jobban…
- Állandóan hallom a fejemben, mint egy véget nem érő mantrát - mantrát – mantrát – mantrát…
- Pokoli kín volt eddig elviselni, hogy nem tehettem fel ezt a kérdést senkinek - senkinek – senkinek – senkinek…

- Amikor ön megérkezett, már reménytelen volt számomra ezzel a kérdéssel a fejemben tovább élni - élni – élni – élni…
-  Biztos voltam benne, hogy már soha nem kapok erre a kérdésre választ - választ – választ – választ…
- És ezen a céltalan éjszakán megérkezik ön Kirgíziából a válasszal, csak a kérdésre vár - vár – vár – vár – vár – vár – vár…

Együtt:

Nos, mindent kellő alázattal összevetve, így összegezhetem a dilemmát:

Csehov: Kedves Babasov úr, Enigma Fjodorovics:

Laptopjára mutat.

Író vagyok.

Szívére teszi a kezét.

Írni akarok, de a nővéreim nem hagynak.

Kórus: (Egyenként)
- Beszédkényszerük van és a megállás nélküli szózuhatag lehetetlenné teszi számomra az írást.
- A nappal, vagy az éjszaka bármely pillanatában bejönnek a szobámba, és ha nem is jönnek be, hangjuk átszivárog a falakon,
- lélekgyilkos locsogással töltik meg a ház minden zugát.

Együtt:

Kérdésem a következő:

Csehov: Leküldjem-e nővér jelenlétüket és hagyjam abba az írást azonnal?eimet vidéki kúriánkba? Vagy tűrjem tovább szüntelen Leküldjem nővéreimet vidékre, vagy sem? Kérem, erre a kérdésre válaszoljon most, tisztelt Enigma Fjodorovics.

Enigma: Csak azt szeretném mondani...

Olga – Téby Zita: (Vésztjóslóan bevonul, elnémítva a manót, akit lenézően végigmér.) Mi folyik itt? Értem. Tudom. Nos, mindegy. Akárki. Szeretett bátyám, tisztelt Anton Pavlovics. Tudom, hogy Szilveszter éjszakája van, talán a legfontosabb szilveszter éjszaka az utolsó kétezer évben. Azt is tudom, hogy Ön írással kívánja tölteni ezt az éjszakát és én most zavarom. Ugyanakkor van valami nagyon fontos, amit el kell mondanom önnek, a legsürgősebben, azonnal, mert úgy érzem, sorskérdésről van szó. Nem akarom felingerelni, mint a múltkor, mert tudom, hogy megint leküldene hosszú időre vidékre. De meg kell kockáztatnom, hogy felzaklatom, annyira fontos, amit most mondani akarok. Lehet, hogy Önnek semmiségnek tűnik majd az egész, de talán számíthatok elnézésére, vagy legalábbis arra, hogy itt maradhatok, közel Önhöz, annak ellenére, hogy véleményem oly keveset számít Önnek, Anton Pavlovics. Látogató.

Zongora: indul. A zene aláfesti Olga szövegét.

Arról van szó ugyanis, hogy ma délután zongoratanárom, Pável Pocakov, a szokásos B dúr futam helyett egy durva és közönséges A-moll futammal fejezte be a Salzburgi Etűdöket, amiből arra következtetek, hogy tisztességtelen szándékai vannak velem, annak ellenére, hogy verbálisan még nem vette a fáradtságot, hogy akárcsak megpróbálja sejtetni érzelmeit. Fel vagyok háborodva és különös módon elszomorít az eset, amely csak egy, s talán nem is a legfontosabb, különösnek mondható epizód a Pocakov úr és az Ön nővére, Olga  között feszülő, semmiképpen sem egészséges viszonyban. Tudom, hogy erről senki sem tehet, legkevésbé Ön, akinek ma éjjel írnia kell. De senki sem változtathatja meg a tényeket és a tényeknek következményeik vannak. Nevezetesen a mai zongoraórán Pável Petrovics által A-mollra cserélt B-dúr akkord annyi gyanúval töltött el, hogy képtelen vagyok tovább elviselni Pocakov úr látogatásait ebben a házban. Ha ismét vidékre küld, én el fogom viselni a büntetést, Anton Pavlovics. Ha ez az ára annak, hogy ne kelljen többé fogadnom az Ön tisztelt barátját, Pável Petrovics Pocakovot. Egyszerűen nem szenvedhetem ezt az embert.

Kórus: (Egyenként)
- Tudom, hogy Pocakov úr, Pável Petrovics, kiváló zongoraművész és tanárként is a legjobbak között emlegetik.
- Tény, hogy legtiszteletreméltóbb családok ajtaja is nyitva van Pavel Petrovics előtt és még senkitől sem hallottam panaszt viselkedésére.
- Az is tény, hogy a zongoraleckék során engem soha meg nem érintett, noha erre számtalan alkalma volt.

Együtt:

Tagadhatatlan, hogy mindíg megtartja a kötelező távolságot, sőt, ha csak teheti, kerüli tekintetem, legtöbbször rám sem néz.

 

Olga – Bunkóczi Tímea: Metakommunikációt, mágneses jeleket, vibrációkat, hullámokat bocsájt ki azonban magából, amelyekre én különösen érzékeny vagyok. Jelei ellen teljesen védtelen lettem az idők során, nem tudok előlük menekülni. Már akkor érzem őket, ha Pável Petrovics befordul a Tagankán házunk felé. Télen, mint most, különösen erősek ezek a jelek, mert felerősíti őket a hó és a jég az utcákon. Mert fekete jelek ezek, Anton Pavlovics, visszaverődnek mindenről, ami fehér és hideg. Csak az én érzékeimet gyötrik, mert én a meztelen idegeimmel érzékelek és a lelkem minden pontja száz és száz szállal kapcsolódik ezekhez az idegekhez. Próbáltam tolerálni, nem tudomásul venni ezeket a jeleket, de védtelen vagyok és nincs kihez fordulnom segítségért. Ezek a vibrációk megölnek, Anton Pavlovics.

Olga – Téby Zita: Vagy legalábbis a felismerhetetlenségig átalakítják azt, aki vagyok: az Ön kis Olgáját, akinek Ön a szánkóját húzta a Néva partján, anno, és akinek Ön Maupassant könyveiből olvasott, amikor meg voltam fázva. Beszéltem erről a dologról, Pável Petrovics Pocakov mentális tolakodásáról nővéreimmel, Irínával és Másával is és azt hiszem ők is egyetértenek velem abban, hogy Pável Petrovics eljárása tűrhetetlen. Nincs joga engem vibrációkkal elárasztani. Falakon át, nagy távolságokból. Attól a pillanattól kezdve, hogy felébredek, egészen addig, amíg a morfium hatására végre el tudok aludni. Ha egyáltalán sikerül eltompítani érzékeimet addig a pontig, amikor a tudat leáll.

Kórus: (Egyenként)
- Pável Petrovicsnak nincs erre joga és ezt Ön ugyanolyan jól tudja, mint Pável Petrovics felettesei a Zeneakadémián, akiknek már írtam ebben az ügyben.
- Mása és Irína is írt, annyira fel vannak háborodva.

Együtt:

Ráadásul, mint ha ez mind nem lenne elég:

Olga – Téby Zita: Pável Petrovics szivarozik is.

Kórus: (Együtt)

Az ablakból láttam, amikor rágyújtott egyre, egy különösen hosszú, jávai szivarra, ahogy elhagyta a házat, az Ön házát egy csütörtöki napon, tavaly januárban.

Csehov a kijáratra mutat. Olga kimegy a szobából. Csehov a manóhoz fordul.

Csehov: Kérem válaszoljon: leküldjem a nővéreimet vidékre?

Enigma: Csak azt akarom mondani...

Csehov: (közbevág) Köszönöm, értem. Ön szerint tehát le kell küldenem a nővéreimet vidékre. Erre a válaszra vártam, Enigma Fjodorovics! Ez számomra a megváltás pillanata.

Csehov csenget. Zima bejön.

Mondd meg a kisasszonyoknak Zima, hogy kezdjenek csomagolni. Holnap utaznak vidékre.

Zima: Rögtön megmondom nekik a rossz hírt, Anton Pavlovics. De előbb táncolok önnek.

Csehov: Nem akarom többé a táncodat látni, Zima. Írni akarok, és ha te táncolsz, nem tudok írni. Te is utazol velük. Sajnálom, szeretlek, de nincs más megoldás.

Zima: A tánc címe: Nem baj, világ!

Dobolás, zongora indul, Zima táncolni kezd. Csehov lebénul. A manó egyetlen, mágikus gesztussal megállítja a zenét és  Zimát.  Zima megmerevedik. A manó varázspálcájával kiküldi a szobából.

Csehov: Kérem érezze magát otthon ebben a házban. Látom, ön tud bánni a nőkkel. Válasszon szobát. Köszönöm önnek, hogy felszabadított, hogy meghozta helyettem a döntést. (Szünetekkel beszél) Érezze jól magát itt és maradjon, ameddig akar.

Végre egyedül... Eddig nem ismertem ezt az érzést. Szabad vagyok... Senki sem fog zavarni többé. Írni fogok. Órákon, napokon, éveken át. Megírom mindazt, amit születésemkor génjeimbe programoztak a csillagok. Befejezem Tolsztoj-drámámat, aztán folytatom a trilógiát. Munkacíme egyenlőre ez: A Dél Keresztje. A déltengereken játszódik a történet. Hősei mai emberek:

Narrátor: egy Írországban letelepült orosz zongoratanár, bizonyos Pável Petrovics Pocakov és melankóliától gyötört felesége, Zima, a Kirgiz Szál. A zongoratanár átképzi magát számítógép szakértőnek és munkát vállal egy virtuális kaszinóban, a Bahamákon. Felesége, Zima a Kirgiz Szál, Dublinban marad. Az Ír Köztársasági Hadseregnek dolgozik. Líbiából érkező fegyverszállításokat bonyolít és butikot tart fel a város katolikus és protestáns szekciója közötti senki földjén. Férjét csak ritkán látogatja meg. Trilógiám azzal kezdődik, hogy a zongoratanár felesége mélytengeri búvárleckéket vesz egy kézikönyv alapján, amelyet maga Cousteau kapítány bízott rá a halálos ágyán.

Zongora: indul. Álomjelenet. Zima búvárleckét vesz Csehov nővérei társaságában. Tengeralatti világ.

Csehov: Mit szól a történethez?

Enigma: Csak azt akarom mondani, hogy itt maradok. Ez lesz a szobám.

Csehov: (Megmerevedik, mintha egy pillanatra kiszállna belőle a lélek, aztán összeszedi magát) Uram, a többi szobát még nem is látta. Nézzen körül előbb a lakásban, mielőtt döntene.

Enigma: Csak azt akarom mondani, hogy ez lesz az én szobám. Én ön is itt marad. Majd internetezünk. A jelen pillanatban magányosnak érzem magam. Ezért gitározni fogok.

A manó kicsomagolja gitárját és játszani kezd. Csehov elidul az ajtó felé. Megtorpan. A színpad elejére lép és a mennyezetről lógó hurokkal felakasztja magát.  A manó vigyorog.

 

Abdullah el-Rahham Babasov: Lohhengrin abzug bessem rehhab rihherzar mahhman von büllow ahhim hhabbas uhradim ben huszonhét generáció ahhrommuh ibn zahhar khruscsevo brahhim rhhahhim ballama lekumanuno rihhambara el kantibo rézim

Szofja: (Mély, hörgő hangon) KATAMARÁN!

Óriási akkord a zongorán. Sötét.

Najmányi László munkái


NewsRoom / Események

Calendar / Eseménynaptár


Írások

Writings in English / Angol nyelvű írások
Writings in Hungarian / Magyar nyelvű írások
Plays in English / Angol nyelvű színdarabok
Plays in Hungarian / Magyar nyelvű színdarabok
Actual / Aktuális írások


Könyvek

Megjelent könyvek:

Theremin
Downtown Blues
A Blum-ház rejtélye
Yippie! Az engedetlen polgár

Előkészületben:

Karib könyv
Maláj Könyv
Amerikák könyve
Rasta
Színdarabok
Publicisztika
DJ NoMore
Trebitsch
Balkan Nights
Puerta del Muerta


HangosKönyvek:
(Előkészületben)

Karl-Heinz Koala


VideoKönyvek
(Szerzői kiadás)

TimeBook
 DowntownBlues
Bloom's Prayer
WordCitizen 1-3
Yippie Trilogy
Leopold Bloom könyvtárából
Karib könyv 1. kötet
THEREMINIAD 1. kötet
A zsidó

Előkészületben:
Karib könyv 2. kötet
Maláj könyv
Amerikák könyve


Music CD

Downtown Blues
Dance The Newyork


Színházak, színházi előadások

Kovács István Studió
Donauer Video Family Without Video & Friends
Donauer Arbeiter Familie Ohne Arbeit
Run by R.U.N.
Home Theatre
CyberHome
Anselmus Szindróma
Blokk
Csehovék
THEREMINIAD
Les Fleurs du Mal
WordCitizen @ Merlin
Jehuda Lőw Társaskör


Képgalériák

Julia Wallace Collection
James Lyman Nash Collection
Sergio Mendez Collection
Yehuda Loew Gallery / Jehuda Lőw Galéria
THE MAP of New Jerusalem by SPIONS
TimeWalls
Talking Statues / Beszélő szobrok


SPIONS


Halász Péter Virtuális Emlékmű

Main Entrance – Főbejárat
Side Door – Művészbejárat
Peter Halasz Lives – Halász Péter él


Blogs / Blogok

English - Magyar

WordCitizen's Virtual Home

Rooms - Szobák:
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11
12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

Curriculum Vitae
 
English - Hungarian


HomePages / Honlapok

English - Magyar


Contact

GuestBook