Az 1970-es évek végén a Szovjet Blokk első punk zenekara, a
Spions megalakítása miatt a diktatúra hatóságai emigrációba kényszerítettek. Párizsba költöztem. Megnyílt előttem a világ. Előbb az európai országokat utaztam be, majd 1980-ban Kanadába emigráltam. Öt évet töltöttem a világ második legnagyobb országában. Torontóban éltem, amíg meg nem kaptam a kanadai állampolgárságot. Először Kanada keleti részét jártam be, majd a préri tartományokat, a Sziklás Hegységet és a Csendes Óceán partvidékét. Munkám révén eljutottam a Sarkkörön túli területekre is.
1985-ben a sohasem alvó városba, New Yorkba költöztem. Belsőépítészeti megbízatásaim és a rajzaim, festményeim, video műveim eladásából származó pénz lehetővé tették, hogy beutazzam előbb az Egyesült Államokat, majd Közép- és Dél-Amerikát. Hosszú időt töltöttem New Orleans-ban, Louisiana mocsaras vidékein és New Mexico sivatagjában. Dolgoztam Mexikóban és a Szép, új világ írója, Aldous Huxley által a Föld kloakájának nevezett, valójában gyönyörű, változatos természeti szépségekben és történelmi emlékekben gazdag, művészek iránt igen barátságos emberek lakta közép-amerikai Belize-ben. New Yorkból, a dél-amerikai országok többségében hosszabb-rövidebb időt töltve, vonattal jutottam el Patagóniába. Útjaim során zenét gyűjtöttem, festettem, rajzoltam, digitális képeket készítettem, és helytörténeti, ethnológiai kutatásokkal foglalkoztam. Munkám során praktikus problémák megoldása közben alkalmam nyílt közelről, működés közben megismerni a meglátogatott helyeket és lakóikat. Az útinaplóimban rögzített élmények, tapasztalatok persze arra adtak legfőképpen lehetőséget, hogy önmagammal megismerkedhessek, amennyire ez emberileg lehetséges. Az amerikai kontinenseken tett útjaimról A Dél Keresztje trilógia
Amerikák könyve című, harmadik kötetében számolok be. Dolgozom
A Dél Keresztje útinapló trilógia köteteinek, köztük az Amerikák könyve
videokönyv változatának elkészítésén is.
