WordCitizen's Virtual Home
  Room 10.


Virtual Funeral
 
WordCitizen's Virtual Home
NAVIGATION
The Hosts
Virtual Funeral
DowntownBlues
Family Room
Crypt
Fear & Loathing
Impressum






    
Peter Halasz's Virtual Funeral

Halász Péter Virtuális Temetése
Hall of Arts (Műcsarnok), Budapest, Hungary
February 6, 2006




Peter Halasz Virtual Memorial
Halász Péter Virtuális Emlékmű


< Dedicated to an art fully lived >


Main Gate
Főkapu


You are visitor:








Peter Halasz lies in state, at the Palace of Art, Budapest, Hungary - Halász Péter a ravatalon
(Photo: Laszlo Najmanyi)

Búcsú Halász Pétertől

Halász Péter, az 1970-es évek tiltott színházának egyik legfontosabb egyénisége 2006 február 6-án, a budapesti Műcsarnokban készül felravataloztatni magát. Gyógyíthatatlan beteg, orvosai szerint már csak rövid ideje van hátra. Szeretné látni a saját temetését, mondja. Egész élete színház volt, azt akarja, hogy a halála is az legyen. A Műcsarnokban felállított ravatalnál barátai, tisztelői mondanak majd búcsú-beszédet. Halász Péter és társulata Dohány utcai lakás-színháza az 1970-es évek Budapestjének talán legerősebb energia-központja volt. Magához vonzotta mindazokat, akikben szabadságvágy, bátorság, teremtő lélek élt. A társulatot az 1970-es évek közepén emigrációra kényszerítette a politika. A Dohány utcai lakást elkobozták. A hontalanná vált társulat bejárta Európát. Friss, pimasz, az imitáció minden formáját kerülő előadásaik révén világhírűek lettek. Végül New York fogadta be őket, ahol sikereik folytatódtak. A West 23-ik utcában, a Chelsea Hotel szomszédságában működő Squat színházat az 1980-as években New York 10 legfontosabb kulturális intézménye egyikeként tartották számon. Halász Péter az 1980-as évek végétől újra elkezdett dolgozni Magyarországon is. A művészeket ellehetetlenítő magyarországi viszonyok ellenére izgalmas, gondolkodásra késztető, életteli előadások tucatjait hozta létre, amelyek közül még a legkevésbé sikerültek is fontos tanulságokkal szolgáltak minden gondolkodó ember számára.

2006 január 29., Budapest
Najmányi László
First published on January 29, 2006, on  artportal.hu



Kari Györgyi:


Kari Györgyi Melissza, a transzvesztita szerepében, Halász Péter Pillanatragasztó című darabjában
Katona József Színház, Kamra
Györgyi Kari, playing the role of Melissa, the transvestita, in Peter Halasz's Superglue
Katona József Theatre, Kamra
(Photo: Lenke Szilágyi)


Drága Péter, ennek a mai előadásodnak kivételesen csak a témáját és a formáját szabtad meg, ezen belül a szereplők azt teszik, amit a szívük diktál. Ez olyan improvizációs játék, amit mindig nagyra tartottál, a véletlenekkel és a hibákkal együtt. Ettől élő egy előadás, nincs benne üres rutin, ami ellen egész életedben küzdöttél.

Szeretném, ha emlékeznél arra, amit mondok, és arra, ami megtörtént velünk.

A legfontosabbat tudod: mélyen és örökké szeretlek. Életem legnagyobb ajándéka, hogy  összetalálkoztunk. Megkaptam tőled mindazt, amit egy nagy művész, a mester a tanítványnak adhat. Tudásod legjavát, bizalmat, bíztatást, végtelen sok szeretetet, állandó szigorú kontrolt. Van azonban, ami nem átadható, az a bizonyos egyszeri, utolérhetetlen és utánozhatatlan Halász Péter-i gondolkodás, amiből a műveidet alkotod, ez a mai halotti szertartás is ilyen.


És van a Halász Péter-i felfokozott, kíváncsi, mindenre nyitott, nyilvános,  és nagyszabású élet, amiből új barátságok, szerelmek, a gyermekeid és a munkakapcsolataid is születtek.

Ez volt az, ami minket is összekötött Tallinban, első találkozásunk színhelyén, 1992-ben. Tallinban kérdeztem meg tőled egy alkalommal, Péter: hogy lehet ennyire élni? Te azt válaszoltad, az élet nehéz, és olyan sok fájdalommal van tele, hogy minden pillanatot , ami örömet kínál, meg kell ragadni és élvezni kell.

Tallinban, életre szóló barátságunk kezdetén, Jeles András filmjének forgatásán, ahol lányod, Cora és Te voltatok a film főszereplői, egy reggel, amikor felszálltunk a filmgyári buszra, ami a forgatás helyszínére vitt, nekem az első forgatási napom volt, neked már a sokadik. Leghátulra ültem, ahol a jelmezek lógtak, és eltakartak. Nem vett észre senki, rajtad kívül. Odajöttél hozzám, leültél mellém és megkérdezted, ki vagyok, mit csinálok az életben. Azt válaszoltam, színésznő vagyok. Hamletet játszol?  Kérdezted. Nevettem, mint ahogy később, beszélgetéseink során mindig, és azt feleltem, utoljára Margarita voltam.

Te akkor elmondtad, hogy New Yorkban Bulgakov Mester és Margaritáját olvastad fel esténként a gyerekeidnek, amikor még kicsik voltak, és meséltél nekik.

Aztán este a forgatás után, elvittél néhányunkat egy tallini presszóba, amihez hasonló nagyon sok volt a városban, Te valamennyit ismerted. Kinyílt a titkos hátsó ajtó, bársony-szőnyegeken hideg medencés szaunához vezetett az út, ahol orosz pezsgőt szolgáltak fel a pincérek. A falakat vörös kárpit borította, és halvány sárga fényű lámpák égtek, világítottak. Mintha a cári Orosz országban lettünk volna. Ezeket a helyeket Te fedezted fel a stábnak.

Éjszaka, hazafelé menet a szállodába, amikor már egy lélek sem járt a hideg, sötét őszi utcákon, a piactéren, a templom előtt, az óvárosban egyszer csak gázlámpák gyúltak, virágárusok nyüzsögtek méteres rózsáikkal,. amiből egy szálat átnyújtottál nekem, és azt mondtad, a színházad színésznője leszek!.

Hol? Kérdeztem. Csak nem New Yorkban? Azt felelted, majd meglátod.

Eltelt két év, három. Te utaztál a világban, ahogy szoktál. És eljött az a nap, amikor ott álltam a színpadon, a Te darabodban, a szövegedet mondtam, és Te rendeztél engem, 1o tíz éven át szinte valamennyi előadásodban

Minden úgy történt, ahogy azon az éjszakán Tallinban mondtad. Mindig minden úgy történik, ahogy mondod. Mert nálad van az igazság és az erő, amit most készülsz magaddal vinni.

Édes Péter! Hős, argonauta, búcsúzom, de  - ahogy Artúr király, amikor bajba került, mesterét, Merlint, a nagy varázslót hívta -, amikor bajba jutok, és elveszítem a helyes irányt, szólítani foglak, Péter. Nem lesz egy perc nyugtod sem! Ég veled!




IPUT Superintendant Tamas St. Auby delivers his eulogy to Peter Halasz
Az IPUT szuperintendánsa, St. Auby Tamás eulógiát mond Halász Péternek

Photo: Laszlo Najmanyi

St. Auby Tamás:
"Mély"



Najmányi László:
Halász Péter
(Naplórészlet)

Amit most elmondok, az 1970-es évek elején történhetett. Már működött anti-színházam, a Kovács István Stúdió. Éppen akkor rúgtak ki bennünket - a Grigoríj Jefimovics Raszputyin élete és szerencsétlen halála című darabom miatt, - a Ganz Ábrahám Művelődési Házból, és állították rám az első, barát-szerepet játszó spicliket. Valaki, talán St. Auby Tamás szólt, hogy a betiltott Kassák Stúdió előadást tart a zuglói szabadtéri  színpadon. Az előadás megváltoztatta az életemet. Ilyen rossz, lila, penetránsan kellemetlen színházat addig nem láttam. Az élmény Uhrin Benedek koncertekre, vagy Edward D. Wood Jr. filmjeire hasonlított. Biztos voltam benne, hogy paródiát látok, a társulat a kortárs giccs-színházat gúnyolja ki. Az előadás az összes elcsépelt "modern" színházi közhelyet felvonultatta. A közreműködők láthatóan ügyeltek arra, hogy egyetlen eredeti színpadi pillanatuk se legyen. A közönség ájult áhítattal figyelte a színpadi eseményeket. Az előadás elején nevetőgörcsöt kaptam, amely még akkor is tartott, amikor a darab már régen véget ért.

Nemsokkal később valaki, talán St. Auby Tamás bemutatott Halász Péternek. Egy hosszúhajú, szakállas, loncsos, strandpapucsos hippivel fogtam kezet, aki mindenhez értett, mindent tudott. Nemcsak mindenhez értett, hanem mindenhez jobban értett. Nemcsak mindent tudott, hanem mindent jobban tudott. Minden mondatát az Én szócskával kezdte, állandó kompetícióban állt önmagával és környezetével. Folyamatosan dícsérte magát, ezt a minél nagyobb szerénységet megkövetelő korban frenetikusan mulatságosnak találtam. Azt hittem, viccel. Ember egyszerűen nem imádhatja magát annyira, mint ő, gondoltam. Beszélgetni nem lehetett vele, nem csinált titkot abból, hogy mérhetetlenül ún mindent, amit nem ő mond. Kéretlenül, megállás nélkül tanított, kioktatott, értelmezett, magyarázott. A magam módján azonnal megszerettem szemérmetlen exhibicionizmusát, nyughatatlan agyát, éjfekete humorát, vagányságát, bátorságát. Meghívott Dohány utcai lakás-színházába, ahol rájöttem, hogy ezek az emberek komolyan hisznek abban, amit csinálnak. Rossz színházat akarnak adni a közönségnek, és addig nem nyugszanak, amíg nem sikerül. Az előadások lassúak, hosszúak, irgalmatlanul tétovák, unalmasak, kényelmetlenek voltak a zsúfolt, levegőtlen lakásban. Minden produkciójuk inspirált, minél kellemetlenebb, fárasztóbb volt az élmény, annál jobban. Sokáig az ő előadásaikat parodizáltam színházi munkáimban. Vonzott a rossz színház gondolata. Úgy éreztem, ez a megfelelő válasz a korra, a rendszerre, a fordított világra, amelyben kényszerűségből éltem. Észrevettem, hogy minél jobban elrontok valamit, minél banálisabb megoldást választok, annál jobban szereti a közönség a produkciót.


Tamas Vati's (of Yvette Bozsik's Company) farewell dance
Vati Tamás (a Bozsik Yvette Társulat tagja) búcsútánca

(Photo: Laszlo Najmanyi)

Nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor Halász Péter meghívott egy homokbányában rendezett színházi táborába. Azt gondoltam, hogy jó úton járok, sikerült olyan rossz színházat összehoznom, amely emberileg, szándékosan egyáltalán lehetséges. Hamarosan megérkezett a rossz színházat üldöző rendőrség, igazoltattak, adatainkat feljegyezték, és haza zavartak bennünket a homokbányából.

1975-ben lehetőségem nyílt a Balázs Béla Stúdió produkciójában filmet forgatni. A Császár Üzenete című Franz Kafka novella alapján elképzelt film főszerepére a Kassák Studió bonvivánját, Breznyik Pétert kértem fel. Hamarosan kiderült, hogy a BBS vezetősége által megítélt költségvetés nem elég az általam elképzelt film megvalósítására. Ezért, Breznyik (Berg) Péternek a Kafka novellához tökéletesen illő ötletére a film előzetesét készítettük el. Mivel nem tudtam fizetni a közreműködőket, úgy éreztem etikusnak, hogy néhány tömegjelenet kivételével csak olyan jeleneteket veszek fel, amelyeket ők találnak ki. Folyamatosan improvizáltunk, a film forgatókönyve a forgatás során íródott. Azt hiszem, hogy ez volt az egyetlen, valóban kommunista film a magyar, s talán az egész nemzetközi filmtörténetben. Papp Tamás barátom egyik rokonának szöllőbirtokán laktunk, a Duna partján, sátrakban. Legfontosabb rendezői feladatom a többszáz önkéntes közreműködő élelmezése volt. Pénz hiányában a napi menű lecsókolbászból és kenyérből állt, két héten keresztül. Olyan szegény volt a társaság, hogy még borra sem futotta. Az együttléttől, a folyamatos vitatkozástól mámorosodtunk meg. Halász Péter megtisztelt azzal, hogy saját magát játszotta a filmben.


Halász Péter, A császár Üzenete című filmben - 1975
(Operatőr: Dobos Gábor)

Vertikálisan félmeztelenül állt egy budi mellett, a szakállát símogatta, az orrát piszkálta. Az egymáshoz nem kapcsolódó jelenetekből álló nyersanyagból végül, Dobos Gábor operatőr, Koós Anna, Kornis Panka vágó és Breznyik Péter közreműködésével, a vágóasztalon született meg a film. Még a korabeli cenzúra által megkövetelt pozitív hangvételű befejezést, úgynevezett "vörös farkat" - virágzó gyümölcsfa alatt álló, ismert manökent, és az akkor elkészült Erzsébet hídon egymást fényképező fiatal pár képét - is illesztettünk hozzá. A film nagyon rossz lett, ez végtelenül boldoggá tett. A filmet a bemutató napján elkobozta a hatóságoknak dolgozó mozigépész. Elvitte az akkori kultúrcár, Aczél Györgynek, aki saját kezűleg zárta hivatala páncélszekrényébe.


Bősze Andrea, Breznyik (Berg) Péter, Orsós Györgyi, Papp Tamás, Koltai Tamás és Molnár Gergely, A császár üzenete című filmben - 1975
(Operatőr: Dobos Gábor)

A filmet csak röviddel a rendszerváltozás előtt engedte a politika újra vetíteni. Én akkor már New Yorkban éltem. Aztán újra eltűnt A Császár Üzenete, nem sikerült előkerítenem. Állítólag a BBS-ben készült filmek nagy részével együtt Durszt György a Duna Televíziónak ajándékozta. Elkészülte óta, több, mint 30 éve nem láttam.


A száműzött színház Párizsban (Place des Abbesses)
Breznyik Péter, Bálint Eszter, Kollár
Marianne, Halász Péter, Koós Anna, Halász Galus, Bálint István, Major Borbála, Major Rebeka, Buchmüller Éva
1976 február

A Halász színházat 1976-ban kényszerítették emigrációba. Engem, előadásaimat sorra betiltva bár, de - színháziparosi karrierem védettségében - működni hagytak, egészen addig, amíg 1978-ban, Molnár Gergellyel, Hegedűs Péterrel és Zátonyi Tiborral meg nem alakítottuk a Spions-t, az első keleteurópai punk együttest. A kultúra elitje helyett a tömegekhez akartunk szólni. Ezt már nem tolerálta a hatalom. Nagy erőkkel szállt ránk a titkosrendőrség, fél éven belül kiszorítottak bennünket az országból.

Halász Péterrel legközelebb 1985 május 12-én, New Yorkban találkoztam. Ray Charles White, híres amerikai fényképész meghívására akkor költöztem Kanadából az USA-ba. Meghívóm nyilván megbánta, hogy meghívott, szállást és munkát ígért, mert a városba érkezésem után hetekig hiába hívtam, nem vette fel a telefonját. Klasszikus emigránsként érkeztem New Yorkba. 20 dollár volt a zsebemben, ennyit sikerült megspórolnom a közsegélyből, amelyen a megelőző években éltem. Ez nem volt elég arra, hogy szállodába menjek, vagy visszautazzak Kanadába. Halász Péteren és társulatán kívül senkit sem ismertem a városban. Semmi kedvem sem volt segítségért hozzájuk fordulni, de nem volt más választásom. A pályaudvar előtt két, New York felíratú baseball-sapkát viselő fekete megszólított. Mondták, hogy a városnak dolgoznak, az a feladatuk, hogy segítsék a New Yorkba érkező idegeneket. Zuhogott az eső. Tiltakozásom ellenére a feketék odaintettek egy óriási limuzint, beledobták a csomagjaimat és, hiába kapálództam, engem is beletuszkoltak. Becsapták mögöttem a kocsiajtót és a limuzin máris elindult.


A Squat színház New Yorkban, az előtérben Peter Berg (Breznyik Péter)
(Buchmüller Éva és Koós Anna: Squat Theater című könyvéből)

A Squat színház néhány háztömbre volt a pályaudvartól. A sofőr 20 dollárt kért a fuvarért. Egy fillér nélkül maradtam. Amikor kiszálltam a limuzinból, láttam, hogy a színház néhány tagja a konyhaablakból figyeli érkezésemet. Nyilván azt hitték, hogy tele vagyok pénzzel, hiszen limuzinnal érkeztem.

Érkezésem idején a színház már felbomlott. Igen rossz hangulat uralkodott a házban. A szembenálló frakciók már nem voltak beszélő viszonyban egymással. A társulat egyik fele hamarosan európai turnéra indult. Addigra már az összes fehérneműm eltűnt a bőröndömből. A Bálint István és Buchmüller Éva vezette formáció távozása után a New Yorkban maradt, Halász Péter vezette frakció fogadott be. Rémálomszerű hetek következtek. A kínai című darabon dolgoztunk, teljes káoszban. Péter igen rossz állapotban volt, azt hittem a halálán van, utolsó napjait élő, roskatag aggastyánnak látszott. Ha rajta kívül bárki megszólalt, azonnal kifordultak a szemei és elaludt. Komolyan aggódtam érte. Egyszer azonban véletlenül kizártuk magunkat a színházból. Ott álltunk Yogi kutyával, kulcs nélkül az üres színházépület előtt, a 23-ik utcában. Gondoltam, Péter ezt nem éli túl, ott fog meghalni az utcán. Hirtelen azonban beteg, roskatag aggastyánból Pókemberré változott, villámsebesen felmászott a színház falán, belökte a konyhaablakot és már jött is le a lépcsőn, hogy kinyissa a kaput. Amint a kapu kinyílt, azonnal visszaesett a haldokló öregember szerepébe. Akkor értettem meg, hogy a világ legnagyobb színészének vendégszeretetét élvezem.

A színházat hamarosan kilakoltatták az épületből. Helyén ma Multiplex áll. Péterrel a következő, több mint tíz évben nem találkoztam. Legközelebb a 90-es évek végén, Budapesten futottunk össze. Felkért, hogy működjek közre a Merlin színházban rendezett "P", avagy a várost izgatja a gyilkos című, egyhetes fesztiváljában.


Najmányi László látványterve a Nosferatu Org. előadáshoz

Később a Nosferatu Org. című, Vajdai Vilmos-sal és Bozsik Yvette-el közös produkciójában dolgoztam vele. Ő, videofelvételen, az általam létrehozott NetStageOne Internet-színházban szerepelt Heroin című monodrámájával, majd ugyanennek a videofelvételnek gif-animációvá remixelt részletét használtam a CyberHome című, Kari Görgyi főszereplésével készült, a budapesti Trafó Művelődési Gyárban, 2000 telén bemutatott darabomban.

Legközelebb néhány napja, 2006 január végén beszéltem Halász Péterrel újra. Betegsége hírét hallva felhívtam. Felkért, hogy mondjak eulógiát a Műcsarnokban felállított ravatalánál. Őszintén szólva még most sem hiszem el, hogy meghalni készül. Szerintem ez az egész csak színház, Péter csak megjátsza a betegséget. Amikor már elege lesz a búcsúszertartásból, fel fog ugrani és ki fog nevetni bennünket. Nem halhat meg, hiszen halhatatlan.

2006. 02. 06. 05:30 H. Budapest




PS.:
Különös esemény történt a búcsú-szertartás kezdetén: amint megszólalt a tibeti zene formájában megfogalmazott első eulogia, Váradi Gábor kompozíciója, a ravatal mögötti falra erősített, nagyméretű Halász Péter portré leesett a falról. A jelenlévő Tyereskova művésznő szerint ez annak a jele volt, hogy a képen látható személy meg fog halni. A koporsójában fekvő Halász Péter nevetett az eseményen.

A strange thing has happened at the very beginning of the ceremony: as soon as Mr. Gabor Varadi started to play the Tibetan style music he has composed for the occasion, the large portrait of Mr. Halasz, which was fastened to the wall, behind the coffin, fell off the wall, without anybody touching it. According to one of the witnesses (the artist Ms. Tyereshkowa) it was a sign, telling that the person on the picture is going to die. Mr. Halasz was laughing on the event, in his coffin.

First published on February 8, 2006, on  artportal.hu




Peter Halasz is listening to the eulogies - Halász Péter a búcsúbeszédeket hallgatja
(Photo: Laszlo Najmanyi)


Vágvölgyi B. András:
"Halász Péter ravatalánál"

Sugár János:
"az itt következő temetési beszédemet Halász Péternek, az Önbizalom alkotójának ajánlom."

Can Togay:
"Búcsúbeszéd"

Paizs Miklós:
"Egyes közelítések szerint a lélek megválasztja, hogy hová születik le."

Veres Juli:
"Búcsúlevél"

Lángh Júlia:
"Búcsúbeszéd"

Tábor Ádám:
"Búcsúbeszéd"



György Konrád:
Images about Péter Halász



Sitting in my room I am surrounded by thirty or so people, while two beings are squatting under our table of Empire style, copper-inlaid top. The two are smearing lard on bread, then eat. Some sort of lamp is projecting light from their angle through the table cover that reaches all the way to the floor. My children, who are sitting on the floor, would like to know why those two are hiding under the table.

"Dorka, why?" Miklós is asking his sister, Dorka, who used to reveal the mysteries of the world to him. "To eat bread and lard." That should do for an explanation, but it doesn't. Couldn't they eat bread and lard in the kitchen? Amid his large black facial hair Péter Halász, the Jewish master teacher from ancient times is sitting in the audience with a grin on his face. He arranged the play.

Like he would do another one in New York, on 23rd Street, three doors away from the Chelsea Hotel. Sitting in the audience on risers I'm hesitating where to look: at the street through the storefront in the background of the stage, where a tall black man is peering in through the glass, also grinning at the sight of a terribly fat woman standing naked on stage, in front of us, lamenting aloud, claiming to be a witch, or to look at the far end of stage, where amid his black facial hair Péter Halász, the Jewish master teacher in Manhattan is sitting with a grin on his face, turning halfway to the street. His daughter will not shoot at his manliness with a revolver, but Pisti Bálint's at his own, as it should be.

I am fond of his omnipresent smile as he walks on Rákóczi-út, slightly bending forward, carrying his little daughter, Rachel, or Galuska, on his back.

Or, in his room right under the roof where he is envisaging a new play, based on a hardcore crime story picked every day from the New York Post. To dramatize it immediately the way it may have happened then to perform it that evening, followed by next day's crime on the next evening, and by a crime after tomorrow to be performed the evening after tomorrow.

Meanwhile Cora is sitting on her pot and she has just taken a shit. She would like to stand up. Peter is still gesticulating, carried away by his project. Cora is impatient. Peter promises her to clean her bottom soon. Cora is sceptical. To hell with such a visitor.

This sometimes bald, sometimes hairy gentleman often comes up with ideas that would not occur to other people.

I just hang up the phone with Péter Halász who asked me to write his necrologue and read it out loud at Műcsarnok while he would be lying in state in a coffin, covered.

Following his plans he would really die soon, but beforehand he would like to listen to this little eulogy while he is on this side of the big river.

Not for a moment has it occurred to me to suggest that you sit up in your coffin, and open your eyes to see with your own eyes as I'm circling slowly and widely with my fittingly black, large hat in front of you, my bow intended to express my respect for you.

Theater spreads in concentrical circles around the great master of the theater.

All kinds of vernacular junk may be hauled onto stage, but one might also say, and such a statement does not require any carrying whatsoever, that the stage is where our feet are put down. The stage is where you are. Your bed in which you lie, the hearse on which you lie.

One of my kids would say, "It's funny," the other would be sad to say, "It's not funny."

True, everyone whose acquaintance you ever made has performed his and her duty in your eyes.

That was it. Was it enough? That was it. Sometimes a little can be much.

For example when he grabs his own daughter and throws her out the window from the fourth floor. Just like that! And again the next day. And again on the day after.

Galushka can't wait for her turn when her dad with his laughing eyes comes to pick her up, lifting her up high and dropping her out the window - outside her mother is waiting with open arms to catch Miss Galushka.

They live in the same house where they perform, and the entire company is a family.

The public, performers, friends and curios from the audience may sit around in the large communal living room where soup is cooking in a large pot, mothers fish their kids out of the tumult to take them to bed.

Sooner or later the crowd scatters, but by the morning some are first, again, to take the good seats. One may settle next to a quiet Frenchman who is shaking his leg almost as exactly as if it were a metronome from right to left, his right toe being surprisingly large, and not only he is doing that, but he is also watching it. I am also watching it. Peter is also watching it. Such regular movement is soothing, it carries time on its back.

Talk is not required. Nothing is required. It is not necessary to talk to the visiting and humbly inquiring reknown theater critic. Nothing is told to an other dummy whose review written for an avant-garde weekly cries for a fireman.

The girls wash up the house every day, and bring food in a clothes basket, everyone works, or moans, or drinks beer, or smokes, in the evening goes on stage, then tomorrow it starts all over again in the big room. What was the show like? How much was the door? Anna doles out cash to everyone, gently, according to the need of each.

Every day a guest may arrive from Budapest, if the guest has managed to reach New York, and shows himself or herself in this room. Peter is a pleasant host, no exaggeration, restraint, attention, ready for a conversation.

The toilets have no doors, the showers are in the basement, one must descend some wooden stairs to get down there, one can hear trucks roaring by on the road, above.

Looking out the window is also like watching the theater. My quarters were windowless, so there came Péter Halász with a knowing smile and a saw, kept knocking on the wall and, miracle of miracles he cut a good size window. A rent was torn in the black-golden plastic cover, and the labirynthine layout of what previously had been a gay bar shed its skin and became a more or less residential apartment.

In the evenings what better to do for a guest than to participate in the life of the house, peeling potatoes, trimming sentences, going downstairs to the theater along with the audience and each night focusing on something else because right then the TV monitor placed in the middle of the stage showed a terrible catastrophe, skyscrapers bending in hellfire.

On the sidewalk in front of the storefront stands a stool, on it a box, in it painted wax buildings melting at the slightest of fires - shown by a little camera from inside and below, while passers-bye look down.

Much is happening on 23rd Street ever since a Hungarian avant-garde theater company moved into a building near the Chelsea Hotel. We could say it is a commune without a collective contract but one can always beg from Anna enough for a plastic bottle of beer.

Let Petya have his beer, let him drink it in the park, but he should not get drunk, and enough should be put aside for the little ones.

On the sidewalk at the theater side Peter is standing in white tuxedo, on the other side also in white tuxedo, Pisti, with their arms rigidly held forward with a handgun in hand.

A cruel duel is about to take place, blanks are fired, a police car pulls up as if by the swish of a magic wand, Peter and Pisti lean against the police car with arms held up. The cops, these mustachioed fellows with a colt in their belt don't think that theater should be performed in the street.

Eastern-European desire for freedom sometimes turned into an illusion.

Waves came and waves went but what once had worked in Budapest would not necessarily work on Manhattan, after quite a while.

If not in the manifestations of the commune, but in the acts of Péter Halász a unique unequaled personality shows, the great initiator.

We have never been alike, but I have always liked this man, no matter what he did, no matter what he invented, because all his acts were wrapped in a large smile, certainly a naughty one, chasing boredom, naturally ascertaining. It contained some knowledge of life. This man is incapable of being idiotic, he is not inclined to do clever idiocies, he can distinguish between fake and true.

His being cheered me up, the squinting smile of Péter Halász always came handy.

English translation by Anna Koós


Konrád György:
"Búcsúbeszéd"
(Élet és Irodalom)





DJ Helmut Spiel!:
"Calling Card"





"You still have 20 minutes until the shift's start"
"Még van 20 perced a műszakkezdésig"

Altorjay Gábor:

Halász SMS

"SMS: Lehetetlen volt jönni, mint mondtam, temetésnél van legalább 2-3 hét organizálni. But I´ll find you, where ever you are.
Szeretet nélkül örjöngeni kell? - annyi szeretetet, amennyit te kapsz, kevesen kapnak, és ezért mosolyogsz és nem örjöngsz a mumus láttán.
A többit már Tamás helyettem biztosan elmondta a helyszinen. If you die, you die as a giant - do you like it? 
Csoda van. See you again, Captain Abraham, on the Broadway, in Levi`s jeans shop or otherwise.
And thank you for your cooperation, sweetheArt!"


Hear the captain sing - Hallgasd a kapitány énekét


Peter Halasz in the movie - Halász Péter a
"TSCHERWONEZ"
című filmben





1978, Budapest
(Photo: János Béres)


Najmányi László:
Gyászbeszéd


Három barát meghal egy autóbalesetben. Együtt mennek fel az égbe, eligazításra. Mindegyiknek ugyanazt a kérdést teszi fel a mennyei illetékes: "Amikor a koporsóban fekszel, és a rokonaid, barátaid gyászolnak, mit szeretnél, ha mondanának rólad?" "Azt szeretném hallani, hogy milyen jó szakember voltam, és milyen lelkiismeretesen gondoskodtam a családomról", mondja az első. "Azt szeretném hallani, hogy milyen remek férj voltam, és mennyi jóra tanítottam a gyermekeimet", mondja a második. A harmadik így válaszol: "Azt szeretném hallani, hogy azt kiabálják: Figyelj, mozog!"

Hogyan okozzunk botrányt temetésen:

Pofozd meg a halottat, aztán kiabálj, hogy ő ütött először.
Mond azt az özvegynek, hogy te vagy az elhúnyt férj meleg szeretője.
Kérj meg valakit, hogy fényképezzen le, ahogy kezetrázol a halottal.
Játsz gyászindulót fésűre tett WC papíron.
Sétálj a gyászolók között és mond meg mindenkinek, hogy nincsenek benne a végrendeletben.
Mond azt a temetési vállalkozónak, hogy a kutyád kimúlt, nem tudná-e belecsempészni a koporsóba.
Csúsztass egy fingós párnát az özvegy alá.
Mond az özvegynek, hogy el kell menned, nem lehetne-e a végrendeletet a temetés előtt felolvasni.
Mond azt minden gyászolónak, hogy az elhúnyt ki nem állhatta őt.
Nedvesíts meg egy bélyeget a halott nyelvével.
Kérdezd meg az özvegyet, hogy megkaphatnád e a holttestet, hogy tetoválni tanulj rajta.
Amikor senki sem néz, csempéssz műanyag vámpírfogakat a halott szájába.
Dobj egy marék főtt rizst a holttestre, aztán kezdj el kiabálni: Férgek! Férgek! Majd ess össze, mint aki elájult.
Fogadj a gyászolókkal arra, hogy mennyi idő alatt bomlik szét a holttest.
Kérj meg valakit, hogy hívjon fel a gyásszertartás közben a mobilodon, és játszd el, hogy az elhúnyttal beszélsz.
Adj körbe egy petíciót, követelve, hogy a halottat temetés helyett tömjék ki.
Mond azt a gyászolóknak, hogy az adóhivataltól jöttél, hogy elkobozd a koporsót az elhúnyt adóhátraléka fejében.
Adj pénzt a papnak, hogy röhögve mondja el a gyászbeszédet.

2006 december 6., Budapest

Najmányi László
First published on February 7, 2006, on artportal.hu




So long, Peter! - Jó utat, Péter!
(Photo: Laszlo Najmanyi)

Nam June Paik Dead: mourning poem
by Kenji Siratori

reptilian=HUB_modem that crashed to the brain universe of the hyperreal HIV=scanner form murder game of the dogs of tera 
chemical=anthropoid=covered
cardiac mass of flesh-module to a hybrid corpse mechanism noise 
hunting for
the grotesque WEB terror fear=cytoplasm gene-dub of the drug fetus of 
the
trash sense to the acidHUMANIX infectious disease archive of the biocapturism nerve cells nightmare-script@clone boy=joints the ultra=machinary tragedy-ROM creature system that was debugged to the 
feeling
replicant living body junk of her digital=vamp cold-blooded disease 
animals
technojunkies' guerrilla with the era respiration-byte

i pray happiness in the other world.



Late breaking news:
Friss hírek:


Peter Halasz, our father passed away yesterday after a short battle
with liver cancer.  As most of you know, Peter lived a profoundly
rich life, open to all experience, committed to art, so much so
that life and art often blurred into one creative force. In his
final months he often told us that he felt no anxiety about his
death because he had lived such a full life.  Semi hianyzik -
difficult to translate, the meaning lies somewhere between nothing
is missing, he longed for nothing more.

The legacy he leaves behind, the impact he had in this life will
remain as endless as the love and respect we all felt for him. We
are grateful that we could be with him through this extraordinary
and sometimes painful journey together with family members and
friends.  His example in these last months, as in his life, was of
fearlessness, profound wisdom, humor and empathy. We are as proud
as daughters can be and as lucky as can be to have grown up with
such a father, friend and person.  We all - his children, family,
friends and lovers - will miss him deeply.

Meditating on his life's work, as a great part of him, has given us
a greater capacity to surrender to this experience and understand
what can be understood from it.

As he prepared us for his death, he told us: cry for a week, wail,
scream, release your grief in whatever form it takes and then come
together and have a great party, with music and dancing and jokes
and laughter and celebrate.  Whether we will be able to hold back
our tears after one week we cannot say, but we would like to
celebrate his life together with as many friends, family, and
colleagues as we can fit into a common space.

In his spirit and style we will have a celebration-party for him
sometime in the coming weeks.  Once we know when that will be we
ask that you come and celebrate.  He always said, coming together
in celebration is what gives our lives meaning and pleasure.  Peter
was connected to so many people and we hope to see you there.  If
you can attend, we would be honored and Peter delighted.

--Galus Judy Halasz and Cora Fisher
New York

___________________________________________


On March 9, 2006
Peter Halasz died in New York City. He was 63 years old. He's spent his last days in his daughter, Galush's apartment, in Brooklyn. His family was with him in his final moments. All those, who love freedom  and theatre are mourning one of the bravest, most original, most inventous creator of contemporary theatre. Arrangements for his cremation are being made by his family.

While fighting the killer disease Peter Halasz has staged is own virtual funeral ceremony, at the Palace of Art (Műcsarnok), in Budapest, Hungary, on February 6, 2006. His friends and fans are hoping, that his last show will be recognized as the best theatre performance of the year 2006, and that the life-work of Peter Halasz, who's set an example for generations of artists, will be honoured with the highest state-award in Hungary, at last. Those, for whom theatre-making is not some kind of industrial production, or an obedient tool of politics, but a living, community-forming, surprises-providing, soul-driven, sacred act will miss Peter Halasz and his non-imitational theatre dearly.

(First published at artportal.hu)

_________________________________

Peter Halasz and his entourage has arrieved to New York's Kennedy Airport. (February 15, 2006)
_________________________________________

Peter Halasz and his entourage: Gabor Halasz (the 2 years old son of Mr. Halasz and Róza  Vajda); Róza Vajda sociologist (Gabor Halasz's mother); Cora Fisher (daughter of Peter Halasz and his second wife, the New York resident Ágnes Sántha), and Peter Halasz's physician left the Ferihegy Airport, Budapest, on a New York bound plane.

The departing  Mr. Halasz was bid farewell by Anna Koós actress, writer (Peter Halasz's  first wife, co-founder of Studio Kassák, the Apartmant Theater, and the Squat Theater); Mátyás Oláh painter (husband of Anna Koós); Vera Sántha (sister of Peter Halasz's second wife, Agnes); Éva Pikler (mother of Agnes and Vera Santha); Bálint Forgách (son of Vera Sántha and the film-maker Péter Forgách); Ildikó Kis (a friend of Róza Vajda); Györgyi Kari actress; János Suba producer; Can Togay actor, writer, film-director (a member of  Studio Kassák and the Apartmant Theater); Gábor Ferenczi cameraman and TNPU Superintendant Tamas St. Auby (the Godfather of Squat theater).

After returning from the farewell ceremony Tamas St. Auby made a proposal to the  management of the Ferihegy Airport: theiy should change the aerodrome's name  to Peter Halasz Airport ("Or to Halasz Peter Squatter, or Halasz Peter Squatrepter." TNPU). The Curatorium of Peter Halasz Virtual Memorial joined to Mr. St. Auby's proposal. The new name and business slogan, which the PHVM Board of Curators would deem most apropriate to Budapest's historic airport is
PETER HALASZ SQUATPORT - The Peoples Terminals.
(February 15, 2006)





HALÁSZ HAJÓ:

Halász Péter barátai, tisztelői és tanítványai 2006 június 24-én, Budapesten, az A38 hajón nagyszabású bulit rendeznek emlékére.
___________________________________________

Halász Péter: Herminamező - Szellemjárás cimű filmjének sajtotájékoztatoja,  március 14-én, 14 órakor az Odeon Loyd moziban 
kerül megrendezésre. A vendégeket Kari Györgyi, Vajdai Vilmos, Novák Erik és Muhi András  várja szeretettel a helyszinen.
_______________________________________________________

A  március 9-én New Yorkban elhúnyt Halász Péterre emlékezve barátai és tisztelői március 11-én, szombaton, délután 2:30-kor találkoztak a Vas utcai Ódry Színpad előcsarnokában, hogy megtekintsék Halász Péter: Önbizalom című, a Színházművészeti Egyetem hallgatói által előadott darabját, az Egyetem Padlás színpadán. Ez volt Halász Péter utolsó színházi rendezése. Az előadás után Péter barátai és tisztelői átsétáltak a Dohány utcába, hogy meglátogassuk Halász Péter és társulata egykori lakászszínházának helyszínét. A Dohány utca 20. belső udvarán gyertyákat gyújtottak és elhelyezték az emlékezés virágait, majd átsétáltak a közeli Csendes étterembe, a szabad művészek egykori törzshelyére, ahol Halász Péterről és színházáról beszélgettek.
_______________________________________________________


Apánk, Halász Péter, a májrákkal folytatott rövid küzdelem után tegnap elhúnyt. A legtöbben önök küzül tudják, hogy Péter nagyon gazdag, minden tapasztalatra nyitott, a művészetnek szentelt életet élt, olyannyira, hogy művészete és élete gyakran olvadt egyetlen, alkotó erővé. Utolsó hónapjaiban sokszor mondta nekünk, hogy nem nyugtalanítja közelgő halála, mert teljes életet élt. Semmi sem hiányzik, mondta, nem vágyott már semmi után.

Az örökség, amit maga után hagyott, a hatás, amit az életével tett olyan végtelen marad, mint a mi szeretetünk és tiszteletünk iránta. Hálásak vagyunk, hogy vele lehettünk különleges, időnként fájdalmas utazásain, együtt a családtagokkal, barátokkal. A példa, amit utolsó hónapjaiban állított ugyanaz volt, mint egész életének példája: félelemtelenség, mély bölcsesség, humor és együttérzés. Olyan büszkék és szerencsések vagyunk, amennyire csak egy ilyen apa, barát, személyiség lányai lehetnek. Valamennyiünknek - gyermekeinek, családjának, barátainak, szeretőinek - nagyon fog hiányozni.

Lényének nagy részét kitevő életművén elgondolkodva elegendő befogadóképességet kaptunk, hogy alávessük magunkat elmúlása átélésének és megérthessük, ami megérthető belőle.

Ahogy felkészített bennünket a halálára, ezt mondta: sírjatok egy hétig, zokogjatok, sikoltozzatok, engedjétek szabadon a gyászotokat, bármilyen formát is ölt, aztán jöjjetek össze és tartsatok egy nagy bulit, zenével és tánccal és viccekkel és nevetéssel és ünnepeljetek. Hogy vissza tudjuk-e majd tartani a könnyeinket, ha letelik az egy hét, nem mondhatjuk meg előre, de szeretnénk megünnepelni az életét annyi baráttal, családtaggal és kollégával, amennyien csak elférnek együtt, egy közös térben.

Az ő szellemében és stílusában, valamikor az elkövetkező hetekben őt ünneplő összejövetelt fogunk szervezni. Amint tudjuk, hogy mikor lesz erre módunk, megkérünk benneteket, hogy jöjjetek és ünnepeljetek. Mindig azt mondta, hogy ünneplésre összegyűlni ad értelmet és örömet az életnek. Péter nagyon sok emberrel volt kapcsolatban és mi reméljük, hogy eljössz. Megtiszteltetés lesz számunkra, ha velünk ünnepelsz és Péter örülni fog.

 
--Galus Judy Halasz és Cora Fisher
New York

(Fordította Najmányi László)

__________________________________________________


Halász Péter 2006 március 9.-én, New York-ban meghalt.
63 éves volt. Utolsó napjait lánya, Galush Brooklyn-i lakásában töltötte. Családja körében érte a halál. Minden művészet- és szabadságszerető ember gyászolja  a kortárs színházművészet egyik legbátrabb, legeredetibb, leginvenciózusabb alkotóját. Hamvasztásáról később történik intézkedés.

Mint ismeretes, utolsó, nagyvonalú, életvidám gesztusként a gyilkos kórtól szenvedő Halász Péter 2006 február 6.-án, a budapesti Műcsarnokban megrendezte saját búcsúszertartását. Barátai, tisztelői remélik, hogy a búcsúszertartást az év legjobb magyar színházi előadásának választják, és azt is, hogy a generációknak példát mutató művész munkásságát Magyarországon végre magas állami elismerésben részesítik. Azoknak, akik a színházművészetet nem gyáriparnak, a mindenkori politika eszközének, hanem élő, meglepetésekkel, lélekkel teli, közösségteremtő, szakrális tevékenységnek tekintik, fájdalmasan hiányozni fog Halász Péter és nem-imitációs színháza.

______________________________________________________


Halász Péter megérkezett kíséretével a New York-i Kennedy repülőtérre (2006 február 15.)
_________________________________________

Halász Péter és kísérete - Halász Gábor (Halász Péter és Vajda Róza 2 éves fia);  Róza Vajda szociológus (Halász Gábor édesanyja); Cora Fisher (Halász Péter és második felesége, a New York-ban élő Sántha Ágnes lánya), és  Halász Péter orvosa -  budapesti Ferihegyi Repülőtérről elrepült New York-ba.

Halász Pétert Koós Anna színésznő, író (Halász Péter első felesége, a Kassák Studió, a Lakásszínház és a Squat színház társ-alapítója); Oláh Mátyás festőművész (Koós Anna férje); Sántha Vera (Halász Péter második felesége, a New York-ban élő Sántha Ágnes nővére); Pikler Éva (Sántha Ágnes és Sántha Vera édesanyja); Forgács Bálint (Sántha Vera és Forgács Péter filmrendező fia); Kari Györgyi színésznő; Suba János producer; Kis Ilona (Vajda Róza barátnője); Can Togay színész, író, filmrendező (a Kassák Studió és a Lakásszínház tagja); Ferenczi Gábor operatőr; és St. Auby Tamás, a TNPU szuperintendánsa (a Squat színház keresztapja) búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren.

A
búcsúceremóniáról visszatérő TNPU szuperintendáns, St. Auby Tamás javaslatot tett a Ferihegyi repülőtér menedzsmentjének a légikikötő nevének Halász Péter Repülőtér-re ("Esetleg Halasz Peter Squatter-re. A gyengebbek kedveert Halasz Peter Squatrepter-re" TNPU) való változtatására. A Halász Péter Virtuális Emlékmű Kuratóriuma csatlakozott St. Auby Tamás javaslatához. A HPVM Kuratóriuma szerint a PETER HALASZ SQUATPORT - The Peoples Terminals elnevezés és üzleti jelmondat illene legjobban Budapest történelmi légikikötőjének szellemiségéhez. (2006. február 15.)


Media response - Média visszhang:


** Theatre boss to stage own funeral **
A Hungarian theatre director dying of cancer is to lie in state while 
still alive so he can experience his own funeral.
http://news.bbc.co.uk/go/em/fr/-/2/hi/europe/4689692.stm

Spanish language version of the BBC news - A BBC hír spanyol nyelvű verziója

"A hamvasztás kényelmesebb"
Az index.hu beszámolója a búcsúszertartásról

"Embermustra Halász Péter élveravatalozásán"
A Magyar Hírlap beszámolója a búcsúszertartásról

"Halász Péter búcsúja a Műcsarnokban"
A Népszabadság beszámolója a búcsúszertartásról

"Búcsúrendezés"
A HVG cikke Halász Péter színházáról

"A néma H"
A HVG beszámolója a búcsúszertartásról

Hoax


"Halász Péter meg fog halni"
Az origo.hu beszámolója a búcsúszertartásról

"The end - of something"
A csv.hu beszámolója a búcsúszertartásról

"Before he Dies Wants to Live his Funeral"
Hellenic Radio (scroll down)
08 Feb 2006 12:04:00
By Annita Paschalinou

"The Last Act"
ABC News, Australia

"A leendő halott visszanéz"
A dura.hu beszámolója a búcsúszertartásról

Murnau: Nosferatu (1922)

"Director pondrá su muerte en escena"
Terra, Guatemala

"Pondrá en escena su propio funeral"
clarin.com
Cashed

"Director de teatro pondrá su muerte en escena"
emol.com


"Actor prepares for death"
SAPA, South African Press Association

"Wants to live his funeral"
news.ert.gr

"
Čuveni mađarski redatelj, glumac i pisac, Peter Halasz, umire od karcinoma jetre, pa je odlučio organizirati pretpremijere izvedbe vlastiog pogreba ne bi li vidio kako sve to 'izgleda s druge strae'."

Teatar.hr


dantri.com
Viet Nam

"
I guess the best his friends can hope for is that he kicks the bucket while "playing dead" at the fake funeral. Save people a lot of time and hassle. Seriously... How important do you think you are? Asshole."
thefifthrule.com

(This last article was probably written by an ant - the Site Editor's note)
___________________

Before-ceremony media responses - Az előkészületek média-visszhangja:

origo.hu
bbc.co.uk
ma.hu
nol.hu
szinhaz.hu
fn.hu
index.hu
mg.co.za
hirszerzo.hu
pepmagazin.hu/
delvilag.hu
Xpatloop.com
news24.com

After-ceremony media responses - A búcsúceremónia média-visszhangja:

pestiside.hu
cspv.hu
hvg.hu
blogz.hvg.hu
nol.hu
nsz.prim.hu
szinesbulvarlap.hu
portfolio.hu
magyar.film.hu
educafe.hu
litera.hu
www.vers.hu/
rockhalo.hu
gongradio.hu
budapestsun.com
ujszo.com
delmagyar.hu
 


DOWNTOWN BLUES
Halász Péter emlékére

Nyitott Könyvműhely
November, 2006



The best way to enjoy your pilgrimage to the
Peter Halasz Virtual Memorial
is to listen to:
Stevie Wonder's 'Pastime Paradise'
while browsing the site.

This is the song Mr. Halasz was listening to at the closing of the ceremony,
on February 6, 2006, at Midnight,
at the Palace of Art, Budapest, Hungary


  Kérjük a zarándokokat, hogy a
Halász Péter Virtuális Emlékművet
látogatva hallgassák
Stevie Wonder: Pastime Paradise
című dalát.

Ezt a dalt hallgatta meg Halász Péter a búcsú-ceremónia záróaktusaként,
a budapesti Műcsarnokban,
2006 február 6-án, éjfélkor.


Stevie Wonder:
Pastime Paradise

They've been spending most their lives
Living in a pastime paradise
They've been spending most their lives
Living in a pastime paradise
They've been wasting most their time
Glorifying days long gone behind
They've been wasting most their days
In remembrance of ignorance oldest praise

Tell me who of them will come to be
How many of them are you and me
Dissipation
Race relations
Consolation
Segregation
Dispensation
Isolation
Exploitation
Mutilation
Mutations
Miscreation
Confirmation...to the evils of the world

They've been spending most their lives
Living in a future paradise
They've been spending most their lives
Living in a future paradise
They've been looking in their minds
For the day that sorrows gone from time
They keep telling of the day
When the savior of love will come to stay

Tell me who of them will come to be
How many of them are you and me
Proclamation
Of race relations
Consolation
Integretion
Verification
Of revelations
Acclamation
World salvation
Vibrations
Stimulation
Confirmation... to the peace of the world

They've been spending most their lives
Living in a pastime paradise
They've been spending most their lives
Living in a pastime paradise
They've been spending most their lives
Living in a future paradise
They've been spending most their lives
Living in a future paradise
We've been spending too much of our lives
Living in a pastime paradise

Let's start living our lives
Living for the future paradise
Praise to our lives
Living for the future paradise
Shame to anyones lives
Living in the pastime paradise


JAVASLAT

A 2006. március 9-én elhúnyt világhírű színházművész, író, filmrendező, pedagógus Halász Péter barátai, tisztelői és tanítványai javasolják, hogy Halász Péter generációkon és politikai rendszereken átívelő, valamennyiünknek példát mutató életműve kapja meg a legmagasabb állami elismerést, a 2006. február 6-án, a budapesti Műcsarnokban megrendezett Virtuális Temetését pedig nyilvánítsák Az Év Legjobb Színházi Előadásának.

Budapest, 2006. március 15.

Amennyiben csatlakozni kíván az aláírókhoz, kérjük, hogy küldje el nevét, foglalkozásának megnevezését - és esetleges kommentárját az alábbi e-mail címre:

wordcitizen@gmail.com

Köszönjük!

A Javaslatot támogatók listáját itt tekintheti meg


>>>>>>>>>>>

Next page - Következő oldal:


Funeral Home - Ravatalozó





Foyer - Előcsarnok

Crypt - Kripta
A collection of links, pointing to documents about the life and times of Peter Halasz
Halász Péterre és korára vonatkozó dokumentumokra mutató linkek gyűjteménye

Room of Peace - Meditációs szoba

Memories (blog) - Emlékek (blog)
Please post your comments, share your memories of Peter Halasz with us
Kérjük helyezze el komentárjait, ossza meg Halász Péterre vonatkozó emlékeit velünk


The Poll - Közvéleménykutatás


Downtown Blues
Memories of a city long gone - Egy régen eltűnt város emlékei

Squat Theatre Digital Archive
A Squat Színház Digitális Archivuma


Guestbook - Vendégkönyv

Contact


<<<  In Time We Trust  >>>






Les Fleurs du Mal

- The Thinking Man's Ritual Theatre -
presents:

The
'Peter Halasz Virtual Memorial'
An on-line tribute to an art  fully lived

The Peter Halasz Virtual Memorial is an on-line archive, being constructed to eventually accomodate
all memories (eulogies, pictures, links, documents, etc.) of Peter Halasz's last show.

Please do not send files larger than 1 Mb by e-mail!


A Halász Péter Virtuális Emlékmű folyamatosan bővülő on-line archivum, amelyben Halász Péter utolsó előadásának emlékeit (eulógiákat, képeket, visszaemlékezéseket, dokumentumokat, az eseményhez fűződő linkeket) gyűjtjük.

Kérem, ne küldjenek 1 Mb-nál nagyobb file-okat e-mailben!

____________________


Special thanks to Clara Palotai, Katia Weinhoffer and I.P.U.T. for their valuable contributions and advices.

Köszönet Clara Palotainak, Katia Weinhoffernek és az I.P.U.T.-nak a Memorial építéséhez való értékes hozzájárulásukért és tanácsaikért.

Construction of the site started on February 7, 2006, by 1:08 AM
A Work In Progress


WordCitizen's Virtual Home/WordCitizen Virtuális Otthona:

Rooms - Szobák:

01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11
12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

Curriculum Vitae:
English - Hungarian


Guestbook - Vendégkönyv

Contact



Back to the top of the Page - Vissza az oldal tetejére

 



© 2005, Laszlo Najmanyi, All Rights Reserved.


Create a Free Website