| |
NAVIGATION
|
|
|
DowntownBlues - Memories of New York
|
Downtown
Emlékszel
a Belvárosra? Nem, nem a mai, fertőtlenített, tiszteletreméltó SoHo-ra és
Chelsea-re, hanem a valódi, lepusztult, mocskos Downtown-ra, a korra, amikor
még az East Village volt a szellemi központ, a helyre, ahol a punk és a new
wave született, ahol graffiti virágzott a falakon és a vénából kilógó
injekcióstű volt a sikk? Ahol az AIDS járvány elérte a csúcspontját, ahol
rendőrök rohamozták meg az illegális lakásokat és bárokat, ahol a Mammon ellen
tüntető benszülöttek kukákkal törték be a gyarmatosító, ifjú bankárok
luxuserődjének üvegajtaját?
Ahol
Super8-as filmek készültek, utcaszínházak, performanszok borzolták a
kertvárosokból érkező, pasztelszínekbe öltözött turisták idegeit, ahol
feministák, melegek osztottak röplapot, ahol minden házban működött legalább
egy klub, galéria, alternatív találkozóhely? Ahol, ha túladagolt és meghalt
valaki egy házibulin, csak kitették a testét a lépcsőházba, és a buli dübörgött
tovább.
Akkor még
az East Village Eye-t olvastuk, és botrányt kavartunk Max's Kansas City
bárjában, s a Kitchen padlójára ájulva fejeztük be a napot. Itt élt Allen
Ginsberg és Jack Kerouac, Andy Warhol gyára zakatolt, és Keith Haring boldog
hieroglifáival mindenütt találkozhattunk. Ó, az a sistergő energia, a pincékből
áradó kemény zene, Lou Reed, Jimi Hendrix, Bob Dylan, a New York Dolls, Patti
Smith és Iggy Pop világa, a wild, wild side.
Ezt a rég
eltűnt bohémvilágot idézi a New York University Grey Art galériájában
megrendezett The Downtown Show. 450 festmény, szobrok, fényképek, videók,
plakátok és más, tárgyi emlékek idézik a kort, amikor néhány háztömbnyi
területen 600 galéria, 180 színház és megszámlálhatatlan klub működött, és 1
dollárért kiégett bérházat lehetett a környéken vásárolni.
A
kiállítás látogatói illedelmes fiatalemberek, akik két pályázat megírása közben
beugrottak megnézni, hogy hogyan éltek és haltak szüleik a legendák városában.
Arcukon lenéző mosollyal indulnak haza, remélve, hogy a főnök holnap megdícséri
majd őket a csavargyárban.
Az írás, Halász Péter emlékére komponált, zenés audio-kalauz formájában először az artportal.hu-n jelent meg, 2006 februárjában
 DOWNTOWN BLUES
Halász Péter emlékére
Nyitott Könyvműhely
November, 2006
Najmányi László
DOWNTOWN BLUES
Halász Péter emlékére
(Részletek)
Halász Péter emlékének
ajánlom ezt a könyvet. Sorsunk sok szempontból párhuzamos. Mindketten élő,
független művészetet akartunk csinálni a diktatúra éveiben. Mindketten emigrálni kényszerültünk. Mindketten bejártuk a
világot, és New Yorkban találtunk otthonra. A rendszerváltás után mindketten
Magyarországra jöttünk, hogy befejezzük, amit évtizedekkel azelőtt elkezdtünk.
Töredékes útinaplóként,
kortörténetként, kórtörténetként, költői visszaemlékezésként egyaránt olvasható
ez a könyv. Anekdóták, történetek, kommentárok, jegyzetek, 35 év lenyomatai. A
legkülönfélébb nációkhoz, hitekhez, meggyőződésekhez tartozó emberek ezreivel találkoztam életem során, közülük kevés volt rendkívüli. Halász Péter
egyike volt a néhány különleges embernek, akikkel összehozott a sors.
Lenyűgözött alkotó energiája, regenerációs képessége, eleganciája. Csodáltam,
hogy mindig fel tud állni. Az öröm principiuma mozgatta, igyekezett a
legnyomorúságosabb helyzetekből is győztesen kikerülni. Teljes életet élt,
szerelmekkel, gyermekekkel, valódi életkalandokkal, megpróbáltatásokkal és lehetőségekkel,
megvilágosodásokkal és alkotó munkával teljes, gazdag sorsot. Igyekezett minden
percét élvezni.
Ezt a könyvet nem Halász
Péterről, hanem az időről írtam. A korról, amelynek változásait közösen
átéltük. A kommunista diktatúra ragacsos pokláról, New York sötét oldaláról, a
rendszerváltozás utáni Magyarország izgága káoszáról. Nem Halász Péter irdatlan
szellemi örökségét akarom átadni (az átmegy magától), hanem csak a róla szóló
hírt...
|
|
© 2005, Laszlo Najmanyi, All Rights Reserved.
Create a
free website at Webs.com
|  |
|
