.:Tûzveszély:.

A fõvezetékek hibái által okozható tûzveszély, életveszély

1 . ábra. "D" biztosító

Ha tûzesetrõl szóló tudósítást olvasunk az újságokban, gyakran találkozunk ezzel a megállapítással: "a tûz oka a villamos berendezés zárlata volt". Villamos berendezésben zárlat bárhol bekövetkezhet, a berendezés megfelelõ jó állapotban tartásával és kellõen gondos kezeléssel ennek valószínûségét igen kicsire lehet csökkenteni, de ennek fellépését teljesen kizárni nem lehet. Kisfeszültségû berendezésben (a szakemberek minden 1000 V-nál kisebb feszültséget "kisfeszültség"-nek neveznek, így a lakóházak áramszolgáltatói táplálása mindig kisfeszültségû) azonban a zárlat - a robbanásveszélyes környezetek kivételével - gyakorlatilag csak akkor okozhat tüzet, ha a beépített, önmûködõ zárlatvédelem hibás.

Ha ugyanis a zárlatvédelem megfelelõ, akkor ez zárlat esetén olyan gyorsan mûködik (megszakít), hogy ilyen rövid (egyetlen másodpercnél is rövidebb) idõ alatt nem keletkezik a tûz meggyújtásához szükséges energiamennyiség.
A fõvezetékek zárlatvédelme szinte mindig olvadóbiztosítókkal van megoldva. Ahol erre becsavarható (úgynevezett "D" rendszerû 1. ábra) biztosítókat alkalmaznak, ott ezeket egy zárlat után a kellõ mûszaki érzékû, de nem villamos képesítésû lakók is kicserélhetik, de kizárólag az eredetivel azonos értékû, gyári, új olvadó betétekkel! Ezeknek a betéteknek javítása még az új betét beszerzéséig tartó rövid idõre sem megengedhetõ. Az ilyen "javított" betét ugyanis zárlat esetén nem képes a zárlatot megfelelõen megszakítani, így ennek alkalmazása idején egy újabb zárlat már ténylegesen felgyújthatná a házat (akár a zárlat helyén, de akár a "javított" biztosító környezetében is!). A nagyobb áramerõsségû biztosítók már nem becsavarható, hanem "késes" rendszerûek (2. ábra), ezeket kizárólag villamos szakemberek cserélhetik!

2.ábra. Késes biztosító

A fõldkábeles csatlakozási pont közelében a legtöbb helyen késes biztosító is be van építve, s így ha a fõvezeték saját biztosítója nem kapcsolja le idõben a zárlatot, ez is kiolvadhat, s ezzel megmentheti a házat attól, hogy a zárlat tüzet okozzon.

Az új berendezéseik beépítésével bizony az is elõfordulhat, hogy a fõvezeték túlterhelõdik . A túlterhelés a vezetéket túlzottan felmelegítené, s ez is tüzet okozhatna, de ezt megakadályozza a vezeték beépített túlterhelésvédelme, ami túlterhelés esetén önmûködõen megszakítja az áramot. (Az esetek túlnyomó többségében ez ugyanaz az olvadóbiztosító, amely a zárlatvédelmet is ellátja.) Ha többször fordul elõ ilyen (áramkimaradást okozó) túlterhelés, akkor a fõvezetéket kell nagyobb keresztmetszetûre kicserélni, és nem a túlterhelést akadályozó olvadóbiztosítót nagyobb áramerõsségûre! Szabályosan megválasztott túlterhelés-védõ biztosító esetén túlterhelés nem okozhat tüzet!

A valóban villamos eredetû tüzeket a legtöbbször a kötések rossz érintkezése okozza. Ha egy bizonytalan érintkezésû vezetékkötésen többamperes áram halad keresztül, akkor ott villamos ív keletkezik, ami - ha az ív közelében gyúlékony anyag található - már valóban tüzet okozhat. És ez ellen - sajnos - önmûködõ védelem sincs, csak a kötések megfelelõ kivitele és a gondos karbantartás akadályozhatja meg ennek fellépését. Minden esetre, ha az izzólámpák "hunyorognak", ez valahol rossz érintkezésre utal, ezt nem szabad csupán múló kellemetlenségnek tekinteni, hanem ki kell nyomozni a rossz érintkezés helyét, és ki kell javítani a bizonytalan érintkezésû kötést.

Ha a bizonytalan érintkezésû kötés nem a fázisvezetõkben, hanem a háromfázisú rendszer "nullavezetõ"-jében van, akkor ez ritkán okoz tüzet, de ez a nullahiba tönkre teheti az erre kapcsolt villamos készülékeket, és így komoly károkat okozhat (amiért persze a kártérítést is vagy annak kell megfizetnie, aki az érintkezési hibát okozta, vagy annak, akié az a vezeték, amelyben a rossz érintkezés fellépett).
A nullavezetõ szakadása vagy rossz érintkezése ugyanis azt okozza, hogy az áramkörök egy részében 230 V-nál lényegesen nagyobb feszültség lép fel, amit természetesen egyáltalán nem ellensúlyoz az, hogy ugyanakkor más áramkörökben a feszültség lényegesen 230 V alá csökken.

A nagyobb feszültségmindazokra a készülékekre káros, amelyek az érintett hálózatra vannak kötve, még abban az esetben is, ha nincsenek bekapcsolva, hanem csupán "készenléti" (standby) állapotban vannak. (Ilyenek általában a távvezérelhetõ vagy automatikus bekapcsolású készülékek, valamint az egyes készülékek részére törpefeszültséget elõállító "tápegységek".)
Az áramütés elleni védelem ma már - amikor szinte minden lakószobában is van fémes csõvezeték és számos "földelendõ" készülék - egy védõvezetõ minden dugaszolóaljzathoz és rögzítetten beszerelt készülékhez való hozzávezetését jelenti. Fõvezetéki viszonylatban ez csupán annyit jelent, hogy a fõvezetékben kell egy különálló (zöld/sárga színû szigetelésû) védõvezetõnek lennie, s ezt minden lakásba be kell vezetni. Ezt a védõvezetõt a csatlakozási pont közelében le kell földelni, továbbá össze kell kötni a minden az épületben kiterjedt fémes (nem villamos) szerkezet (pl vízvezetéki csõhálózat, központi fûtés, gázcsõ) villamos vezetõi összekötésére szolgáló "egyenpotenciálra hozó" ("EPH") csomóponttal, s többnyire (a nullázott hálózatokon) az áramszolgáltatói hálózat bejövõ nulla-vezetõjével is. Ennek részletei azonban annyira szakkérdések, hogy csak ehhez értõ szakemberekre bízhatók.

        Kövics és fia.
A megbízható villanyszerelõ

villamos tûz

nullahiba

nullavezetõ szakadás

villamos tûz

nullahiba

nullavezetõ szakadás