Inca kultura - ekszerek - szimbolumok

Javas Roe /Ancient Sacred Arts / Inca

                                                         

                                                 Virracocha
                                        Az INKA kultúra

Peru északi részétől Chile határáig, a tengerparton és az Andok hegyei között - kecsua indián népek lakták, amelyek Kr. u. 1200 körül a Titicaca tó  környékén fejlett civilizációt teremtettek. Bár a mítikus hagyomány egy korábbi vallási világ emlékét is őrzi, maga az inka birodalom és vallása akkor született meg, amikor a félig legendás király és félisten, Manco Capac megteremtette a naptisztelet szellemében szervezett országát. Az inka vallási világ alapeszméje a napisten, Inti tisztelete (apu Inti ), akit a birodalom távoli vidékein más-más alakban és néven is imádnak. Magának a birodalomnak a teokratikus gondolat volt a szervezőelve: az 'inka', mint istenkirály a Nap földi másaként vagy gyermekeként uralkodik népén, az istenek teremtő és kormányzó világában pedig hasonló szigorú hierarchia érvényesül. Van az inka birodalom vallási életében egy titokzatos, elvont, teremtő isten is: Virachocha az, az 'Égi Atya', akit a viharos tenger hullámaival azonosítanak. A késői mitológiai spekuláció szerint az ő fia Inti napisten; míg neki gyakorlatilag csak mitológiája van, kultusza pedig nincsen, addig a napimádat az egész birodalom vallási életének alapja. Virachocha teremtő Úr: a világot kezdetben óriásokkal népesítette be, majd azokat elpusztítva megalkotta az embert, az eget és a szivárványt, mint a világ legfontosabb 'szereplőit'.



A tenger- és égistenek állnak tehát a pantheon élén, a föld porából teremtett ember rendeltetése pedig pusztán annyi, hogy engedelmeskedjen az uralkodónak, mint földi istennek, szertartásaiban pedig szolgáljon az égi isteneknek. Igen jellegzetes, hogy az Andok terméketlen vidékén élő kecsua nép vallási világában a termékenység- és vegetáció-kultuszok jelentősége csekély: sokkal fontosabb azoknak az asztrális és természeti erőknek a kultusza, amelyek - 'kozmikus értelemben' - megszabják az emberi élet lehetőségeit egy kietlen és zord világban. A világ 'huacák', szellemi lények sokaságának az otthona: fák, források, kövek válnak isteni erők hordozójává ebben a vallási szemléletben. Védőszelleme van az egyes törzseknek, nemzetségeknek, sőt az uralkodók mumifikált tetemének is, az ég és a föld, a villámlás, a mennydörgés és a földrengés pedig mindent áthat és életre, termékenységre serkenti a világot. Az inka felfogásban kétféle túlvilág van: az egyik a napisten (Inti) világa, amely meleg és fényes, a másik viszont a hideg, a fagy, a sötétség birodalma. A túlvilági élet a földi élet folytatása: azt a 'rendet' őrzi, amely a földi világban is érvényesült.



Az inka világ vallási ünnepei a természet, a vegetáció fordulóihoz kapcsolódnak. Az isteneknek bemutatott áldozat étel és ital; igen ritka az állatáldozat, az emberáldozat szokása pedig alig bizonyítható. Az istenek, elsősorban a napisten tiszteletére az inka világban szentélyeket emeltek, amelyek közül a szent tűz oltalmazására szolgáló templomok a legfontosabbak. A templomok zöme föld alatt van vagy terraszos építmények tetején: minden szakrális építmény létesítésének látható alapelve a napra való tájolás, a nap fényének alkalmas befogadása vagy kizárása. Az inka vallás világa egy tekintetben mindenképpen különleges: mivel e birodalom kultúrája nem alkotott az emberi közlendő pontos lejegyzésére alkalmas írást, hanem csupán egy egyszerű memóriapótló jelrendszert (kipu-írás), ez a világ egyedüli, kizárólag orálisan létező vallási nagykultúrája. Pusztulása is döbbenetes gyorsasággal következett be: a spanyol hódítók néhány év leforgása alatt megsemmisítették a birodalmat, a misszionáriusok évtizedek alatt a hitvilág hagyományát; az inka vallás tartalmáról folklór-anyag és misszionáriusi beszámolók, valamint a tárgyi emlékek alapján van némi tudomásunk.

 

   Érdekes cikkek, új felfedezések, ásatási eredmények

 

 Ősi indián templomot

 találtak a Titicaca tóban


  A tó mélyén egy körülbelül 1000-1500
  éves
templom maradványait találták meg 600 méter hosszú és 200 méter
  széles falakkal. Ezeken
kívül jól látszik az ültetvényekhez kialakított
 
teraszos rendszer, egy inka kor előtti út és még egy 800 méter hosszú
  faldarab.A csoport, amely
az „Atahuallpa 2000” nevű kutatáson dolgozik,
 
több mint 200 merülést hajtott végre, ezekből számosat 30 méternél
  mélyebbre, hogy felkutassák és   dokumentálják a kutatás eredményeit,

  amelyeket idén novemberben szándékoznak publikálni.

A 18 napos expedícióban öt ország tudósai vettek részt, tíz-tíz olasz, illetve
brazil régész valamint öt bolíviai, két német és egy román, a kutatásokat
támogató Akakor Geographical Explorng csoport segítségével juthatott az
ősi kultúra nyomára.
A korábbi feltételezések szerint Tihuanacu egy kikötőváros volt a Titicacán;
ezt az elméletet cáfolta, hogy több maradványt is találtak az Andokban, ami
az akkori kultúrára utalt. A mostani felfedezés talán választ adhat arra, hogy
vajon az inkák hódították-e meg a korábbi kultúrát. Más vélemények szerint
a város már jóval az inkák érkezése előtt néptelen volt, a környéken lakó
más primitív törzsek pedig mindent elhordtak, amit tudtak, így nem
maradhatott túl sok nyom a város után. Ez megmagyarázhatja azt is,
hogy a környéken miért találtak több helyen ugyanarra a kultúrára utaló
nyomokat.

A templom maga Copacabana városa és a két kedvelt turistalátványosság,
a Nap szigete, illetve a Hold szigete között helyezkedik el. Szerencsére a
víz nem tett túl nagy kárt benne, és az expedíció máris a romok felszínre
hozatalát tervezi, legalábbis azt, amit lehetséges.

A bolíviai kulturális miniszter helyettese, Antoniao Eguino máris biztosította
a kutatókat
és a sajtót, hogy minden tőlük telhető segítséget megadnak a
romok kiemeléséhez,
illetve a további kutatásokhoz. Mint mondta, a lelet
is azt bizonyítja, hogy fejlett
civilizációk már jóval régebben éltek ezen
a vidéken, és több nyomot hagytak maguk
után, mint azt korábban gondolták.

  Az Inka mitológia szerint Manco Capac and Mama 0cllo, a Nap gyermekei,  a Titicaca tó mélyéből emelkedtek ki




A Titicaca,  a világ legmagasabban fekvő tava (3810m ) az Andok hegyvonulatai által övezve, Bolivia és Peru határán. Dél Amerika második legnagyobb tava a Maracaibo  után.  Területe 8300  négyzet km.

YouTube videó a tóról
(nagyon szép zenével !!!! )   
                                                 
Il Lago Titicaca
(olasz nyelven)



a lap tetejére




Izumi Simada ásatása


Lord Sican sírja

az ásatás

Sican arany
kesztyúje

Lord Sican


Lord Sican
maszk


Az utóbbi évek legjelentősebb archeológiai felfedezése

2006. november 23.


Az inkák előtti Sican kultúrára jellemző, ezeréves, mintegy húsz sírhelyet tartalmazó

mauzóleumot tártak fel a régészek. Izumi Simada japán archeológus szerint az utóbbi
évek legjelentősebb felfedezéséről lehet beszélni.
A régész, aki harminc éve kutatja a Limától mintegy 800 kilométerre északra, Pomac
körzetében lévő szentjánoskenyérfa-erdőkben található földpiramisokat, az O Comercio
című perui lapnak elmondta: "Kultikus, vallási településről van szó, ahol minden üreg
egy sírt rejt." A Sican szó jelentése: a Hold háza. Sican istenének kultusza i. sz.
750-ben bontakozott ki és a 14. századig tartott, 900 és 1100 között volt a fénykora.
A nemrég feltárt mauzóleumba i. sz. 1000 körül temetkeztek. A régészek szerint igen
szervezett társadalom működött ebben a korban, minden nemesi családnak elegendő
anyagi eszköze volt egy nagy sírhely megépítésére.
A sírokban fekvő csontok mellett rézből, ezüstből és aranyból készült áldozati késeket,
maszkokat és számos kerámiatárgyat találtak. Az egyik 30 méter magas földpiramis
oldalában egy 3 négyzetméteres sírkamrát tártak fel, benne egy 20-25 éves nő csontjaival,
aranyozott réztárgyakkal és a Sican isteneit megjelenítő szobrokkal.I. sz. 900 és 1100
között hét-nyolc Sican uralkodó birtokolta a hatalmat, a mandulaszemű és hegyes fülű
rézmaszkok által jelképezett égi istenség földi képviselőjeként. Ezt a kultúrát követte a
Chimu korszak, majd az inkák hatalma, amelynek a spanyol hódítók érkezése vetett véget.
A Sican korszak valószínűleg egymást évtizedeken át követő szárazságok és árvizek
következtében ért véget. Az isteneknek jobb termésért könyörögve ekkoriban férfiak,
nők és gyermekek tucatjait, sőt százait áldozták fel, nem egyszer élve temették el őket
- végül lázadás tört ki a hatalmat birtokló nemesek ellen. A vallási központot felgyújtották
és valószínűleg nem sokkal a Chimu korszak kezdete előtt elhagyták.
Az inkák előtti idők
emlékeiben gazdag észak-perui részen nemcsak a régészek
tevékenykednek, hanem a
  huaquerók, vagyis sírrablók is, akik éjszaka fosztják ki az
ősi temetkezési helyeket és
zsákmányukat a nemzetközi piacon próbálják értékesíteni.
A tudósok ezért inkább
titokban tartják felfedezéseiket mindaddig, amíg nem tudják
biztonságba helyezni őket,
például egy múzeum felépítésével. Simada becslése szerint
a huaquerók mintegy százezer
helyen ástak titokban Peru e térségében.

A régészek az utóbbi idők felfedezéseit
hivatalosan jövőre fogják ismertetni, és
2008-ban az anyagot egy nagy kiállítás keretében
mutatják be - Japánban.







[Jewellery] [Jewellery-2] [funeral masks] [links] [MAP] [puzzles] [order] [Inca civilization] [Machu Picchu-video] [SLIDESHOW] [SHOP]

Könyv ajánló

Golenya Ágnes Purisaca

Az aranyasszony útja

I. kötet

********

Kelemen Pál

Régi amerikai művészet

*******

 

HIRAM BINGHAM

KALANDOZÁSOK AZ INKÁK FÖLDJÉNA

Machu Picchu felfedezése

Hiram Bingham, a Yale Egyetem professzora 1911-ben

felkerekedett, s elindult Peru felfedezésére.

********



A Hold állása ma

CURRENT MOON

Webs Counter