Bolondnak születni kell, ezt hittem sokáig
nem fognak csodák, és nincs az a fohász itt
ami kiránt a körből. S lám, a körön kívül,
vagy éppen bent, az origo hív. Ül
az egyetlen pontban a mindenség.
Csak véletlen van. A direkt még
most születik. Vajúdik szép reményen
s tudom, nem lesz majd enyém sem.
Ez itt a minden, és nincs ha akarom.
A végtelent úszom. Visszatérő alkalom.
A körben vagyok. Te kívül a körön.
Kezdetben volt a nem tudom, kör ön?
Vagy szabadúszó a mindenségen?
A körben vagy, és a tehetségen
érintők pontokba rendeződnek.
Nincs jelentősége már ősznek,
percnek, térnek és távolságnak.
Ezredév óta várok rád. Nagy
út és körvonalak követtek idáig.
Léptünk magabiztos, szikár. Sík
talajon ér a reggel. Ne nézz hátra!
Az árnyak nem követnek, és most hátha
sikerül átlépni a vonalat neked, vagy nekem.
Merengek. Körökön, érintőkön, hogy vagy nekem,
s hogy kezdetben voltak a körök,
voltak óvatos szavak és hátrahőkölök,
és aztán megszületett bennem száz bolond,
aki egyet csinál, nyakamban kolomp.
A végtelen idő bőrömbe billogot éget.
A körben a pont, előttem vonal. Lépek.