dióhéj oldala

Belülről valami égetett
és ahogy a tüzet kiokádtam,
megijedtem, ott leszek
ezentúl minden pocsolyában,
odaveszett izzó velő
mások talpára ragadtan,
dobhártyán doboló eső,
skarlátbetű, kiolthatatlan.
Éles kés húsomban a hiány,
forog, váj bennem, kibelez,
sebemből az űr jajgat, kiált,
tudhattam volna, hogy ilyen ez.

keresem még de érzem
azsúroz bőrömön az idő
közeleg bámulok mégis
ahogy ujjaim közt pereg
mindent képzelek még
de félek úgyse látni meg
szelíden tenyerembe ér
és tudom elszivárog
csak jeleket hagy
ha visszafognám
hogy egyszer
magammal legyek

 

a porba rajzolok ábrákat
csak úgy magam elé
mert a hátam mögé
nem ér a kezem
és ott nem is látnám
nem mintha fontos volna
látni őket
belülről jönnek
és nem is én irányítom
ők vésnek engem
mint valami ékezetet
fontos kőtáblára
sírfelirat
vagy kegyhely
i-re a pont
és a befejezettség
elégedettsége csak
sokára halkul
és szép lassan
sunyin motoszkálni kezd
a félsz
talán mégsem
a pontokba van vésve
a minden
talán a támaszték
nélkül az is porba hull
és mint magatehetetlen
átszakadt membránok
ontják a csendet maguk körül
az idők végezetéig

szita szita péntek

és ahogy felkavarodot
a por bennem
azt sem tudtam hová
ülepedjek
vagy mint szájon
a füstöt szokás
fújjam ki magam
mielőtt szétfeszít
ez a gomolygó vihar
de féltem
az apró szemcséket
amik a por közé
vegyülve vibrálnak
lehunyt szemhéjam
alatt szűröm át őket
minden éjjel

Az éj, a harcsaszájú torzó
hümmögve fal, kéjes az íz,
(e ködös álom mily gomolygó)
torkában vagy és ver a víz.

Ravasz léptei, ha erre jár,
csak óvatos neszt ejtenek,
feléd tart, néha meg meg-áll
s én nem tudom hova rejtselek.

(Persze azért a harcsaszájban
titkos bűzök is sejlenek,
s én úgy teszek, mintha vigyázban,
lám, mégis átejtettelek)

Próbáltam lerajzolni a napot,
kértem álljon modellt.
Csak lángoló arccal hallgatott.

Akartam megérinteni egy csillagot,
elhalványult sápadt fénye.
Kihunyt, vagy lehullt, itt hagyott.

Aztán sóhajtottam a világba,
az csodálkozva összedőlt.
Megvakult, a romokat aki látta.

Belerúgnék úgy a világba!
De összedőlt. Vagy megvakultam?
Szóljon, ha valaki látta!

Hátra sem nézünk,
úgy húz mégis visszafelé
valami ideges pillanat.
Léptünk óvatos,
a küszöbön még harap
belőlünk észrevétlen
a kegyetlen elmúlás egy darabot,
s mi csendesen dédelgetjük
a heget, lám, a zord idő
valamit mégis itt hagyott.

felsérti a bőrt
a csend millió darabja
ahogy zuhan
vénába fúródó szilánkok
üvegcserepek
amit földre érni
még senki sem látott
csipesszel lehetne
kiszedegetni óvatosan
hiszen szúrnak és
a testtel szép
lassan a csend is elvérezne

mint kinek csak dolga egy
a pofonok vagy egyszeregy
trillázva jár a hóban szélben
rossz kedélyben oly kevélyen
pukkadjon meg mind aki
jajszavát akarja hallani
s ki elázik úgy hogy nem esik
kacagva olykor megesik
partfalba fúródott gyurgyalag
rövid füvesbe gyúrt a nap
reped a sarok ingatag
a fű meg a nap is kint marad
csak a pofonok és az egyszeregy
elázni úgy hogy nem esett

Süllyedek útba bokáig.
Fel, vagy lefelé haladok.
Valami buta szokás itt
a járás, mégsem maradok.
Nyikorgó, ostoba palló
az ébrenléten átvezet,
léptem tűnődésbe hajló,
ahogy a hídon átmegyek.
Most undok álmot álmodok,
szakítok buja szálakat,
elhagyok állomást, romot,
ahol ránk zuhant száz lakat.

Ami még látható, a kis kockás ing,
a megkopott falvédő, az emeletes ágy,
a vaskályha, a zöld műanyag kád,
sóvárgó pillantás korlátokon át -
ami a karod - látni sem akarod.
Grafitba lehelem a karácsonyokat
és ahogy arcomra kenem
tenyeremről a mocskot,
mintha látnám újra a szomorú
kis koboldot, gombás pulóverben,
gombafrizurával. Arcod most
az én arcom, kemények a karcon,
hiába a monopol, a lágy fények,
ezeréves keserűséget vések
a papírra összepréselt szájjal.
Az ujjaim fehérek, a karácsony
fekete. Színeket látni
ennyi év után, vajon lehet -e?

ha a világ végéig is futok
leugrok a nagy peremről
és lebegek majd a semmiben
ahol sem tér sem idő
sem undok rácsvonalak nem cikáznak
nem számítanak a megtett kitérők
és a megérkezés is másnak
látszódik majd
ott keringsz majd akkor is
az űrszeméttel
vagy valamelyik üstökös
fénycsóvája leszel
amelyik elsüvít mellettem
és vörösre égeti az arcomat