dióhéj oldala

És ha kérdezik szád szegletében miért csorba
mosolyod, csak kiszakad:
a fájdalom, a fájdalom csak az ne volna
s az árva szót úgy rejtenéd,
de arcodra kiül bánatod
s a mondatok helyetted szólnak
mielőtt kiejtenéd...

s hiszed hogy amit ringatsz,
valami emlék valami szép,
bontott téglákból hantodra sírt raksz,
de ásód kezedből úgy kiejtenéd.
A fájdalom, a fájdalom csak az ne volna,
vagy ne fájna úgy, dúdolod
s ki arra jár és dalod hallja,
nem sejti: magad hantolod.

Hát ejts ki szót vagy ejts ki ásót!
Ki arra jár úgysem hallja meg,
csak a föld dobog mint szív a zárszót
és ugyanazt dúdolja mind ki arra megy:
a fájdalom a fájdalom csak az ne volna